Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-68
Az országgyűlés képviselőházának összegekkel, bár van valamelyes vagyon is ott. Engedelmet kérek, ezt előre meg nem állapítani és jogfosztásnak kitenni ezeket az orvos urakat, ez valóban ugy fog kinézni, mint Petőfi „Örültf'-jében az érdempénzzel és rongyos öltözetben elbocsátott és elűzött magyar. Ennek a karnak megbecsüléséhez tartoznék az, hogy demokratikus egyenlőséggel minden orvosnak, aki fegyelmi vétséget el nem követett, megadják az egyenlő jog alapján azt, ami őt megilleti, s felemeljék őket arra a piedesztálra, amelyet joggal elvárhatnak tőlünk. Ki merem mondani, hogy amely társadalom nem becsüli meg orvosi karát, az önmagát szégyeníti meg, mert saját egészségére, saját jólétének gondozására nem ad semmit. T. Képviselőház! Még arról kívánnék beszélni, hogy milyen rendszer az, amellyel ez a tömeggyógyitás inauguráltatik. A 3600 pengős értékhatár felállít a •S-EL £1 pénztári jogosultság szempontjából maga is oly falláeia, amely az egyik oldalon kizárja azokat, akik leginkább rászorulnak, a másik oldalon pedig beengedik azokat, akik nem szorulnak rá. (Csilléry András: TJgy van, itt van a baj!) Engedelmet kérek, milyen igazságszeretet vezeti a népjóléti kormányt akkor, amikor azt mondja: kiterjesztem az igényjogosultságot a 3600 pengős alapon, de csak azokria az osztályokra, amelyek az állam égisze és a törvény hatálya alatt alapítandó pénztárak kebelébe tartoznak. Amikor azonban azt mondja, hogy pénztárt alapithat a postatakarékpénztár és még más nyolc intézmény, ezekbe beereszti az államtitkár uradat is, és pedig nemcsak saját személyükben, hanem egész családjukkal harmadíziglen. Mert hiszen eddig ugy volt, hogy a családhoz tartozott a kenyérkereső férj, a feleség és a gyermek, most pedig a törvényjavaslat ezt kiterjeszti és azt mondja,, hogy egészen le az unokáig mindenki a családhoz tartozik. Meg méltóztatnak látni, milyen szapora faj lesz itt egyszerre, mennyi unoka fog jelentkezni, mennyi testvér lesz, s az orvosi ambulatoriumok előtt ott fognak állani a maguk kis névjegyével, amelyen maguk az államtitkár urak azt fogják irni, hogy: Unokatestvéremet vagy unokámat szíves figyelmedbe ajánlom! Ki fog ennek ellentmondani 1 ? Az a szegény orvos fogadja az uinokát, aki talán csak másodunoka, vagy az államtitkár testvérinek Unokája vagy gyermeke, s a visszaélések özöne fog ebből keletkezni. Egyik szocialista képviselőtársunk azt mondotta, hogy ezekben a kérdésekben bizonyoís pia fraus megengedendő. Nem engedendő meg, mert az orvosi jósággal és türelmességgel visszaélni bűn. Itt legyen büntetés! Aki megtéveszti az orvost, arra méltóztassék fogházbüntetést kiszabni, mert ez nem a kegyes csalásokhoz, hanem a hitvány csalásokhoz s az orvosi jósággal való visszaéléshez tartozik. Ennek a módszernek kiterjesztése azt mutatja, hogy a jogtalanok időben is visszaélnek, különösen a balesetbiztositásnál, ahol határidőre dolgoznak az emberek,. Ezt én egészen elhagynám, mert ugy látom» hogy a balesetbiztositás semmi egyéb, mint a munkaadók kölcsönös kárbiztositása. Ezt nem venném fel, inkább szűkebbre szabnám ennek a törvénynek köré 1 ', de jobban ás körültekintőbben csinálnám meg ÉS azt mondanám az egyik oldalcn: idetartoznak a munkások és közvetlen hozzátartozóik, feleség és gyermek. Tovább nem mennék, mert a másiknak már van másik hozzátartozója, akinek cimén vagy jogán jelentkezhetik, A leg^ 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. ;. 323 lelkiismereteseben fürkészni kell, hogy a jelentkezők vagyoni viszonyai, fizetési körülményei, mellék'kereseti körülményei nem olyanok-e, amelyek meghaladják ezeket a kereteket- Nagyon jól ismerek olyan alkalmazottakat» akik délelőtt ott vannak a maguk alkalmaztatási helyén, délutáni pedig^ másutt, pl._ valamely bookmaker-i, vagy egyéb hasznothajtó és fzerencsevadászati foglalkozásban sokkal többet keresnek, mint főnökeik. Lehetetlenség, hogy ezek is élvezzék ezeket a jótéteményeket. Aki a pénztár jótéteményeire rászorul s akinek igazságos követelése van, csak az vehesse azokat igénybe, ne pedig az orvos terhére, kifárasztására, az orvosi önérzet aláásására és egy falanszter-rendszer felépítésére szolgáljon az, ha mi szociális biztosítást és intézményt akarunk létesíteni. A másik oldalon klasszifikálnék és azt mondanám, hogy ne vehesse igénybe ezt az intézményt az, aki oly állást tölt be, mely a'társadalmi reprezentáció szempontjából sokkal felette áll annak a szükség jognak, melyet a pénztár képvisel, mert ez nem olyan kedvezmény, amely valamelyes kényelmi szempontokat szolgál, hanem szükségszerű és hézagpótló erővel biró törvényes intézkedés, amely felemel, kisegít s amelynek az elesettek szolgálatában kell állania, nem pedig azoknak, akik képesek arra, hogy orvosukat megfizessék. (Ugy van! balfelöl.) Nem lehet ezt a társadalmat ugy megkJsebbiteni és nem lehet egy orvosi proletariátust létesíteni olykénein, hogy az orvos a maga lateineri képzettségének emelkedettségét kénytelen legyen áruba, bocsátani azért a hitvány obulusért, hogy gyerekének kenyeret vehessen. A társadalomnak kötelessége és az államinak még fokozottabb kötelessége, hogy oly lateiner társadalmat teremtsen, amely a maga autonom életberendezkedéséből meg tud élni, amely azt a standardot tudia követni, amely neki iár, mert ez nemcsak magának a lateiner osztálynak az érdeke. A gazdasági, kenyérkereső, lukrativ ' életmódot és foglalkozást folytató osztályoknak énen ugy érdekük, ho*?y olyan lateinerosz^ály learyen a társadalom krémje, amely a maga mérnöki, orvosi, ügyvédi és egyéb lateiner karával az értelmiségnek ama cenzusa alapján tétesiil, mely ő^et r>^edpsz+ ? náb*a arra, hogv ^k plljanaik a kultúrfölény szolgálatában. M°rt itt hirdetni a középen és bársonyszékedből azt, hoö-v a magvar jövendő kulcsa a kultúrfölény kérdése, megmutatni itt Európa szivében, hogy ennek a nemzetnek annyi tartaléka van kuUurális értékekben, amely felülmúlja a környező államok rétegeinek minden ilyen kialnku'ását, s másrészt ezt a réteget éhen hagyni halni, macára haírvrii, ebből a rétegből — a maga öm^ álló erejétől megfosztva — egy hivatalnoki kpsz+r>t tttrem+pni anélkül, hogy igazi Vözhivatalnokakká válhatnának: ez nem egvéb, minta nemzet igazi erejének, a nemzet kultúrfölényének megszaggatása. nem egyéb, mint a mélyen átérzett nemzetalkotó és nemzeténitő munkának kisebbítése, A lateineroszály élén elsősorban azok álljanak, akik vigyáznak a nemzet közegészségére és vigyáznak a nemzet tagjainak egészségére is. T. Képviselőház! Nincs ennek a javaslatnak egyetlenegy olyan konstrukciója sem, amely beleillenek abba a gondolatkörbe, melyet pl. Franciaországban, Németországban, Svájcban látunk. Másutt is vannak ilyen - pénztárak, s azoknak adminisztratív - berendezkedései hol hasonlók ahhoz, hol eltérnek attól, amit ez a tör-