Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Az országgyűlés képviselőházának összegekkel, bár van valamelyes vagyon is ott. Engedelmet kérek, ezt előre meg nem állapí­tani és jogfosztásnak kitenni ezeket az orvos urakat, ez valóban ugy fog kinézni, mint Petőfi „Örültf'-jében az érdempénzzel és ron­gyos öltözetben elbocsátott és elűzött magyar. Ennek a karnak megbecsüléséhez tartoznék az, hogy demokratikus egyenlőséggel minden orvosnak, aki fegyelmi vétséget el nem köve­tett, megadják az egyenlő jog alapján azt, ami őt megilleti, s felemeljék őket arra a piedesz­tálra, amelyet joggal elvárhatnak tőlünk. Ki merem mondani, hogy amely társadalom nem becsüli meg orvosi karát, az önmagát szégye­níti meg, mert saját egészségére, saját jólété­nek gondozására nem ad semmit. T. Képviselőház! Még arról kívánnék be­szélni, hogy milyen rendszer az, amellyel ez a tömeggyógyitás inauguráltatik. A 3600 pengős értékhatár felállít a •S-EL £1 pénztári jogosultság szempontjából maga is oly falláeia, amely az egyik oldalon kizárja azokat, akik leginkább rászorulnak, a másik oldalon pedig beengedik azokat, akik nem szorulnak rá. (Csilléry András: TJgy van, itt van a baj!) Engedelmet kérek, milyen igazságszeretet vezeti a népjóléti kormányt akkor, amikor azt mondja: kiterjesz­tem az igényjogosultságot a 3600 pengős ala­pon, de csak azokria az osztályokra, amelyek az állam égisze és a törvény hatálya alatt alapí­tandó pénztárak kebelébe tartoznak. Amikor azonban azt mondja, hogy pénztárt alapithat a postatakarékpénztár és még más nyolc intéz­mény, ezekbe beereszti az államtitkár uradat is, és pedig nemcsak saját személyükben, hanem egész családjukkal harmadíziglen. Mert hiszen eddig ugy volt, hogy a családhoz tartozott a kenyérkereső férj, a feleség és a gyermek, most pedig a törvényjavaslat ezt kiterjeszti és azt mondja,, hogy egészen le az unokáig mindenki a családhoz tartozik. Meg méltóztatnak látni, milyen szapora faj lesz itt egyszerre, mennyi unoka fog jelentkezni, mennyi testvér lesz, s az orvosi ambulatoriumok előtt ott fognak állani a maguk kis névjegyével, amelyen maguk az államtitkár urak azt fogják irni, hogy: Unoka­testvéremet vagy unokámat szíves figyelmedbe ajánlom! Ki fog ennek ellentmondani 1 ? Az a szegény orvos fogadja az uinokát, aki talán csak másodunoka, vagy az államtitkár testvérinek Unokája vagy gyermeke, s a visszaélések özöne fog ebből keletkezni. Egyik szocialista képviselőtársunk azt mon­dotta, hogy ezekben a kérdésekben bizonyoís pia fraus megengedendő. Nem engedendő meg, mert az orvosi jósággal és türelmességgel visszaélni bűn. Itt legyen büntetés! Aki megtéveszti az orvost, arra méltóztassék fogházbüntetést ki­szabni, mert ez nem a kegyes csalásokhoz, ha­nem a hitvány csalásokhoz s az orvosi jósággal való visszaéléshez tartozik. Ennek a módszernek kiterjesztése azt mu­tatja, hogy a jogtalanok időben is visszaélnek, különösen a balesetbiztositásnál, ahol határ­időre dolgoznak az emberek,. Ezt én egészen el­hagynám, mert ugy látom» hogy a balesetbizto­sitás semmi egyéb, mint a munkaadók kölcsö­nös kárbiztositása. Ezt nem venném fel, inkább szűkebbre szabnám ennek a törvénynek köré 1 ', de jobban ás körültekintőbben csinálnám meg ÉS azt mondanám az egyik oldalcn: idetartoz­nak a munkások és közvetlen hozzátartozóik, feleség és gyermek. Tovább nem mennék, mert a másiknak már van másik hozzátartozója, aki­nek cimén vagy jogán jelentkezhetik, A leg^ 68. ülése 1927 június 15-én, szerdán. ;. 323 lelkiismereteseben fürkészni kell, hogy a jelent­kezők vagyoni viszonyai, fizetési körülményei, mellék'kereseti körülményei nem olyanok-e, amelyek meghaladják ezeket a kereteket- Na­gyon jól ismerek olyan alkalmazottakat» akik délelőtt ott vannak a maguk alkalmaztatási helyén, délutáni pedig^ másutt, pl._ valamely bookmaker-i, vagy egyéb hasznothajtó és fze­rencsevadászati foglalkozásban sokkal többet keresnek, mint főnökeik. Lehetetlenség, hogy ezek is élvezzék ezeket a jótéteményeket. Aki a pénztár jótéteményeire rászorul s akinek igaz­ságos követelése van, csak az vehesse azokat igénybe, ne pedig az orvos terhére, kifárasztá­sára, az orvosi önérzet aláásására és egy fa­lanszter-rendszer felépítésére szolgáljon az, ha mi szociális biztosítást és intézményt akarunk létesíteni. A másik oldalon klasszifikálnék és azt mon­danám, hogy ne vehesse igénybe ezt az intéz­ményt az, aki oly állást tölt be, mely a'társa­dalmi reprezentáció szempontjából sokkal felette áll annak a szükség jognak, melyet a pénztár képvisel, mert ez nem olyan kedvezmény, amely valamelyes kényelmi szempontokat szolgál, ha­nem szükségszerű és hézagpótló erővel biró tör­vényes intézkedés, amely felemel, kisegít s amelynek az elesettek szolgálatában kell álla­nia, nem pedig azoknak, akik képesek arra, hogy orvosukat megfizessék. (Ugy van! bal­felöl.) Nem lehet ezt a társadalmat ugy meg­kJsebbiteni és nem lehet egy orvosi proletariá­tust létesíteni olykénein, hogy az orvos a maga lateineri képzettségének emelkedettségét kény­telen legyen áruba, bocsátani azért a hitvány obulusért, hogy gyerekének kenyeret vehessen. A társadalomnak kötelessége és az államinak még fokozottabb kötelessége, hogy oly lateiner társadalmat teremtsen, amely a maga autonom életberendezkedéséből meg tud élni, amely azt a standardot tudia követni, amely neki iár, mert ez nemcsak magának a lateiner osztálynak az érdeke. A gazdasági, kenyérkereső, lukrativ ' életmódot és foglalkozást folytató osztályoknak énen ugy érdekük, ho*?y olyan lateinerosz^ály learyen a társadalom krémje, amely a maga mérnöki, orvosi, ügyvédi és egyéb lateiner ka­rával az értelmiségnek ama cenzusa alapján tétesiil, mely ő^et r>^edpsz+ ? náb*a arra, hogv ^k plljanaik a kultúrfölény szolgálatában. M°rt itt hirdetni a középen és bársonyszékedből azt, hoö-v a magvar jövendő kulcsa a kultúrfölény kérdése, megmutatni itt Európa szivében, hogy ennek a nemzetnek annyi tartaléka van kuUu­rális értékekben, amely felülmúlja a környező államok rétegeinek minden ilyen kialnku'ását, s másrészt ezt a réteget éhen hagyni halni, ma­cára haírvrii, ebből a rétegből — a maga öm^ álló erejétől megfosztva — egy hivatalnoki kpsz+r>t tttrem+pni anélkül, hogy igazi Vözhiva­talnokakká válhatnának: ez nem egvéb, minta nemzet igazi erejének, a nemzet kultúrfölényé­nek megszaggatása. nem egyéb, mint a mélyen átérzett nemzetalkotó és nemzeténitő munkának kisebbítése, A lateineroszály élén elsősorban azok álljanak, akik vigyáznak a nemzet köz­egészségére és vigyáznak a nemzet tagjainak egészségére is. T. Képviselőház! Nincs ennek a javaslatnak egyetlenegy olyan konstrukciója sem, amely beleillenek abba a gondolatkörbe, melyet pl. Franciaországban, Németországban, Svájcban látunk. Másutt is vannak ilyen - pénztárak, s azoknak adminisztratív - berendezkedései hol ha­sonlók ahhoz, hol eltérnek attól, amit ez a tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom