Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

302 Az országgyűlés képviselőházának mert az. önkormányzatot visszafejleszti. A 98—110. §-ok rendelkeznek az önkormányzat ról. Végtelenül sajnálni fogom, ha a minister ur érzékenységét talán akaratomon kivül megbántanám. Tudom, hogy a minister urnák az a felfogása, hogy ez az önkormányzat jó és már többször sérelmezte, amikor azt mondottuk, hogy az önkormányzat ebben a formában rossz, mégis kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez az önkormányzat, amelyet itt létre akarnak hozni, csak karikuraturája az önkormányzatnak. Az az önkormányzat nem lesz önkormányzat, annak az önkormányzatnak élén egy előkelő idegen ur áll majd, aki a maga törvényben biztosított vétójogával, ha akarja, meg fogja tudni akadályozni a pénztárak működését. Ha pedig politikumról van szó* akkor meg kell állapitanom, hogy ez a pont az, ahol az eddig nem létező politikát be fogják vinni a pénztárba, mert minden kormány a maga exponensét fog igyekezni oda ültetni. (Strauss István: Szakembert!) Nem szakembert fognak keresni. (Jánossy Gábor: Honnan tetszik tudni?) Vannak bőven tapasztalatain, hogy ahol a kormánynak módjában állott, a saját maga exponenseit álitotta oda. (Jánossy Gábor: Azt, aki odavaló! — Szabó Imre: Tamássy mennyire odavaló a Faksz-ba! Nem tudom, milyen szakképzettsége van hozzá!) Egészen bizonyos, hogy a múlttal szemben, amidőn felváltva egy munkás és munkaadó látta el az elnöki teendőket és az ellenkezője, tehát szintén munkás vagy munkaadó az alelnöki tendőket, most a biztosítottaktól és a biztositóktól teljesen különálló, teljesen távol álló vezető, akinek a munkásbiztositáshoz egyébként nincs több köze, mint az., hogy annak elnöke és irányitója lesz, ez a munkásbiztositót a maga képére fcg igyekezni átformálni és ez nem lesz semmi egyéb, mint kormánybiztosi rendszer vagy a főispáni rendszer meghonosítása a munkásbiztositásban. (Strausz István: Nem tételezzük fel!) Én feltételezem épen a múltbeli tapasztalataim alapján (Jánossy Gábor: A jövőbe való rémlátás!) és ügyeimeztetem a Képviselőházat és az igen t. minister urat arra, hogy ez kétélű fegyver, mert bármennyire is mondják, hogy a Bethlen-kormány örökéletű, még nem találták fel azt a csodaszert, amely kormányokat és emberkét örökéletüekké tesz. Kormányok változhatnak, jöhet egy másik rezsim, egy másik felfogás és egy másik minister a maga módja szerint fogja ezt a szakaszt alkalmazni és a maga képére fogja visszaformálni a pénztárt. Jöhet egy harmadik, jöhet egy negyedik rendszer, hiszen nem tudjuk (Strausz István: Parlamenti felelősséggel tartozik! — Szabó Imre: A képviselő ur jobban tudja, hogy mit jelent a felelősség!) a mai labilis politikai világhelyzetben különösen nem tudhatjuk, hogy mi történik holnap — akármelyik minister azután a saját maga képére formálhatja át a pénztárt ennek a szakasznak alapján és ültetheti oda a maga emberét a látszatönkormányzat fölé. Ha talán az én szavam nem elég ennek megállapítására, hallgassuk meg megint a Gyáriparosok Országos Szövetségét, hogy az mit mond az autonómiáról (Halljuk! Halljuk!) Tudvalevő, hogy az autonómiát a munkáltatóérdekeltség is követelte és követeli. Egész irodalom keletkezett e körül és ankéteken döntöttek az önkormányzat mellett. (Dréhr Imre: Csak egy része!) Ne méltóztassék mindig azt mondani, hogy csak egy része, amikor a Gyár£8. ülése 1927 június 15-én, szerdán^ iparosok Országos Szövetségének hivatalos kiadmányáról van szó. Hogy mi azok véleménye, akik nem tartoznak ennek keretébe, azt nem tudom, de a gyáripari érdekeltség megnyilatkozásának elfogadható ez az évi jelentés. (Strausz István: Egyetemes megnyilatkozás! — Jánossy Gábor: Halljuk, mit mond?) Azt mondja a jelentés (olvassa): »A javaslat azzal, hogy a tisztviselők kinevezése az állam kezében marad, a mi felfogásunk szerint látszatönkormányzatot teremt.« — Tehát ugyanaz a szó. — »Ez a látszatönkormányzat persze csak felelősséget és ódiumot jelent a közvéleménynyel és azokkal szemben, akiktől az autonómia a megbizást kapja, mert a törvény nem biztosit jogokat és lehetőségeket az önkormányzati akarat végrehajtására. Mi értjük azokat iaz aggályokat, amelyek miatt a kormány az önkormányzat teljességének az 1907 :XIX. te rendelkezései alapján való visszaállítása mellett nein foglalt állást, elhibázott megoldásnak tartjuk ellenben, — s ezt nem győztük eléggé az eddigi tárgyalásokon hangsúlyozni — hogy a tisztviselői kar, amely az önkormányzat határozatainak végrehajtója, attól ugy kinevezési, mint fegyelmi tekintetben teljesen független ittessék.« Ezt mondja tehát a gyáriparosok hivatalos kiadmánya, a jelentés, amelyet működésükről az 1927. évben a közgyűlés elé terjesztettek. így egyezik a két érdekeltségnek az a felfogása, hogy ez az autonómia látszatautonómia. A gyáriparosok nem helyeznek súlyt az elnök személyére és az elnök hatáskörére, ők a tisztviselők államosításában látják az autonómia meghamisítását. Ez is helytálló, mert ez is meghamisítja az autonómiát, de meghamisítja az elnök személye is. Én azt mondom, hogy ez semmi egyéb, mint a politikái bizalmi rendszer bevezetése a szociálpolitikába. (Ellenmondások a jobboldalon.) ez pedig mint kétélű fegyver, veszedelmes. Igen jótékony hatással volna a javaslat sorsára és a javaslat alapjén majdan működő pénztárak sorsának kialakulására, ha ezt a súrlódási felületet sikerülni kiküszöbölni. Itt van a vétójog. Ez megállíthatja a gépezetet. Igaz, hogy rövid határidő van kitűzve, igaz, hogy a minister ur is rövid határidő alatt kell, hogy intézkedjék — 40 nap alatt — és ha ezt a határidőt nem tartja be, az intézkedés végrehajtható. 40 nap azonban a szociális végrehajtásban igen sok, megáll a gépezet és nem megy tovább. Ha ott elhibázzák a kinevezést és oda egy rossz vagy hozzá nem értő embert ültetnek, — mert ez nagyon könnyen megeshetik — akkor a szociális biztosítás gépezetét meg lehet állítani és a szociális biztosítás működését visszájára lehet fordítani. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Bármelyik ministerium gépezetét is meg lehet állitani, ha minden aktát megfellebbeznének! — Jánossy Gábor: De sem rossz, sem hozzá nem értő embert nem ültetnek oda, hanem jó és hozzáértő embert!) T. Jánossy képviselőtársam, ha volna olyan mérleg a világon, amelyen mindenkit meg lehetne mérni testileg és lelkileg, ha a lélek rejtelmeibe bele lehetne látni és ezt olyan könnyen lehetne analizálni és megállapítani, meg volna a biztosíték. (Jánossy Gábor: A dolog természetéből folyik!) A dolog természetéből az folyik, hogy minden törvényes rendelkezésnél a bizalmatlanságból kell kiindulni. Hiszen minden arra van felépítve, még maga a törvényhozás is, külön'ben. nem kellenének bizottságok, különböző re-. torták, az igazságszolgáltatásban nem kellenének fellebbezési fórumok, ha mindenkiben fel-