Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-68

Àz országgyűlés képviselőházának i de ezt el kellett nézni a múltban és el kell nézni a jövőben is és igy a munkásbiztositónak jelenleg olyan plusz-terhet kell viselnie, amely nyomban megszűnik, ha a munkásbiztositás hálózatát teljesen kiépítik. Ezt tovább nem is okolom meg, hanem benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A képviselőház felhívja a kormányt, hogy az aggkori és rokkantbiztositásról és nyugdíj biztosításról készítsen törvényjavaslatot és azt sürgősen terjessze a képviselőház elé. A törvényjavaslat ölelje fel az ipari, kereskedelmi, irodai és mezőgazdasági munkások, alkalmazottak és cselédek kötelező biztosítását.« Itt mellőztem a határidő megállapítását, mert tudom, hogy az anyaggyűjtés kezdetleges stádiumban van. Itt megokolható, ha az előkészület tovább tart, de nagyon helyes volna, ha lenne kötelező házhatározat, amelyre a ministermm támaszkodhatnék. Ezek után be is fejezhetném felszólalásomat, azonban annyi mellékes motivum merült fel a tárgyalások folyamán, annyi féleképen látják és magyarázzák a munkásbiztosi tást, hogy a munkásbiztositás lényegéről és keletkezéséről kell még néhány szót mondanom. Igyekezni fogok arra, hogy ismétlésekbe ne bocsátkozzam, hiszen már az előttem szólók közül is többen foglalkoztak a munkásbiztositás keletkezésével. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a szociális biztosítás keletkezésénél három hatóerő játszott közre. Az első és a legerősebb a munkásság követelése. 1875-ben a gótai szociáldemokrata pártgyülés már programmjába foglalta a szociális biztosítást; 1889-ben a párizsi nemzetközi kongresszus teszi magáévá a gótai nemzetközi kongresszus álláspontját, 1891-ben pedig az erfurti pártgyülés — amelynek határozata csaknem valamennyi államban a szociáldemokrata pártok programmjának az alapja volt — foglalkozott ezzel a kérdéssel; 1903-ban pedig a magyar szociáldemokrata párt programmjának keletkezésekor került bele a magyar programúiba. 1916-ban, a háború alatt, a semleges, illetőleg a nagy-entente-hoz tartozó országok szakszervezetei Leeds-ben, Angliában tartottak szakszervezeti kongresszust, amelyen megformulázták a munkásság követelését; a háború után, 1917-ben Bernben, az ottani nemzetközi szakszervezeti kongresszuson a középhatalmak államainak szervezetei jöttek össze ós fogalmazták azt meg majdnem egyezően a leeds-i határozatokkal. Ezeknek a megelőző határozatoknak volt részben eredménye a békeokmány 13-ik fejezete, amely a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal létesítéséről szól és amely meghonosította a nemzetközi munkaügyi konferenciákat abból a célból, hogy a munkaügyet és à szociális biztosítást az egész világon lehetőleg egyidejűleg és egységesen kezeljék és hajtsák végre. A második hatóerő, a szociálpolitikai irodalom volt, amely talán még megelőzte a munkásság követelését. Szociológusok és szociálpolitikusok, igen neves férfiak szálltak síkra a szociálpolitikáért és a szociális biztosításért. Ezek irodalmilag felszántották a talajt a szociálpolitikai gondolat számára. A harmadik-hatóok, — amelyet azért idézek, mert a magyar kormányzat ebből igen dus tapasztalatokat szerezhet — az erőszak politikájának a csődje volt, amely először Németországban jelentkezett. Tudvalevőleg Németországban is erőszakkal akarták megoldani a szociális problémákat és a világ szinpadán '. ülése 1927 június 15-én, szerdán. 299 Bismarck jelentkezett, mint Szent György lovag, hogy a szocializmust ledöfje. Kivételes törvényeivel 1878-tól 1891-ig a leglehetetlenebb erőszakossággal nyomott el minden megmozdulást és fogadalmat tett arra, hegy a szocializmust és a szociális mozgalmakat ki fogja irtani az egész világból, de legalább is Németországból. A lapok nem jelenhettek meg, szervezetek nem voltak alapithatók, a szociáldemokrata párt a kongresszusokat két ízben Svájcban tartotta meg. És Bismarck mégis kénytelen volt az erőszak helyébe a szociális olajcsepp elméletét állítani, kénytelen volt rájönni arra, hogy erőszakkal nem lehet szociális problémákat megoldani és egy másik kísérleti útra, a szociálpolitika útjára tért; ezt férfiasan beismerte és bejelentette a világnak, hogy ezentúl szociális olajcseppekkel fogja kenegetni a társadalom nyikorgó kerekeit és áthidalni az ellentéteket. Röviden érintem a magyar indulást egy. szempontból. Be akarom bizonyitani, hogy a magyar munkásság exponensei, akik olyan sok igazságtalan bírálatban részesültek, már a megelőző rezsim alatt is és most is mindig, irodalmilag és törvényhozási lag is, nem voltak gyarmatosai a munkásbiztositásnak és oda nem tolakodtak be. Többen elmondották már előttem, hogy 1870-ben 17 Németországot megjárt munkás volt az,, aki a munkások betegsegélyző- és rokkantpsnztárát megalakította. Ök maguk alakítottak, ők maguk szélesítettek fejlesztették, ők maguk vitték odáig a dolgot, hogy az 1907 : XIX. tcikk keletkezése idején már igen jelentékeny riválisa volt a létesítendő pénztárnak és a megelőző 1891 : XIV. tcikk alapján létesült pénztárnak, úgyhogy a hivatkozó törvény alapján működő kerületi pénztárak méltónak, alkalmasnak, sőt szükségesnek látták a konkurrenciát, amely a nemes versengés egy neme volt, mert a két! pénztár azon igyekezett, hogy minél olcsóbban, minél többet tudjon nyújtani, minél olcsóbban tudjon adminisztrálni és végül szükségesnek tartották a fúziót, amely 1906 decemberében létrejött, és igy került a két pénztártípus az 1907 : XIX. tcikkel egy vezetés alá 1871-től 1891-ig és 1891-től 1907-ig a munkásság ennek aktiv részese volt. Ök az alpkő lerakói voltak, nem tolakodtak tehát oda.az intézménybe, nem voltak ott idegenek, gyarmatosok, hanem otthon voltak, saját maguk intézménye volt ez, amelyet saját maguk alkottak és fejlesztettek. Együtt nőttek fel az intézménnyel, úgyhogy senki amiatt kifogást nem tehet, hogy a magyar munkássálgnak a munkásbiztositás keletkezésétől kezdve szerepe volt annak irányitásában és adminisztrálásában. Az egész az., hogy bátorkodtak önzetlenül kezdeményezni, népszerűsíteni egy gondolatot, amelynek számára Magyarországon akkor még a hivatalos körök érzéketlenek voltak. Bátrak voltak gyakorlati példával bebizonyítani, hogy lehet és kell ilyen intézményt létrehozni. Es ha nekik ebben bűnük van, én csak azt mondom, hogyha ezért köszönet nem jár, — mert nem jár köszönet, mert kötelesség volt, az akkori időknek megfelelően végrehajtott! kötelesség volt — de gáncs azért, mert lerakták a magyar munkásbiztositás alapjait, és mert mint szerves részesei a munkástábornak, merészkedtek a munkásbiztositásban résztvenni, Őket nem érheti. T. Képviselőház! Azok számára, akik nem egészen jól ismerik a dolgot, legyen útmutatás az, hogy a munkás-tisztviselők létszáma a tanult, diplomás, iskolázott tisztviselőkkel szem-