Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-58
Az országgyűlés képviselőházának lehet expanziv célok realizálására gondolni, ha az államban benn eszmei egység, nemzeti érzés van, ha a nemzeti gondolat az, amely ott uralkodik. Tisztában vagyok azzal, hogy a nemzeti gondolattal ellentétben álló szélsőbalodali irányzatok a maguk idején a szükségből adódtak. A XIX. századot szerintem szociális szempontból elsősorban az jellemzi, hogy a XIX. század vetett véget a középkor insitucióinak és a középkor mentalitásának. Ebből a szempontból volt bizonyos szerepe a szociáldemokráciának. A szociáldemokrácia is egyik faktora volt annak, hogy a haladásnak ezen az utján elindultunk és mentünk előre, A szociáldemokrácia azonban betöltötte hivatását. Ezt mutatja Olaszország, ezt mutatja a többi kultúrállam példája. A szociáldemokráciát Mussolini, aki egy törpe ellenzéknek volt a vezére, egy kormány zattal szemben, amely a szociáldemokratákra támaszkodott volt, a maga csapatával mint egy kifacsart citromot lökte félre akkor, amikor — mint mondottam — a kormányzat az olaszországi szocialisták mögött állott; akkor, amikor a kormányhatalom eszközei állottak az ő világnézeti ellenfeleinek háta mögött és rendelkezésére; akkor, amikor ő ellenzékben volt, bizonyult annyira erősebbnek, hogy elgázolta, letiporta, megsemmisítette őket. (Rothenstein Mór: Erőszakosan!) Megsemmisítette Őket azért, mert nem volt bennük életerő, mert hiányzott belőlük az, ami a küzdelemhez szükséges: lélek, hit és igazság. (Helyeslés.) Mussolininek a kis csapata lélekkel, hittel és igazsággal ment ennek az ellenzéknek és győzött vele szemben. Ez a tény. (Malasits Géza: A kapitalisták pénzén! — Rothenstein Mór: Nem törvényes eszközökkel!) A fasizmus elbírálásához ezt kell mindenekelőtt szem előtt tartanunk, ezt kell tudnunk. (Rothenstein Mór: Nem a szocialisták voltak kormányon! — Éri Márton: A nemzeti eszme győzött! — Malasits Géza: Nem a nemzeti eszme, az apuliai szabadbirtokosok pénze!) A fasizmus helyes megítéléséhez ezt kell tudnunk, ezt kell szem előtt tartanunk, hogy Mussolini azon világnézeti ellenfeleinél akkor mutatkozott erősebbnek, amikor ezek az ő ellenfelei hatalmon voltak, amikor a kormányhatalom eszközei állottak rendelkezésükre. Mennyivel erősebb tehát ma, amikor győzött, amikor a kormányhatalom eszközeit is kezében tartja, (Ugy van! Ugy van!) Sokan azt mondják: a fasizmus addig tart, amig Mussolini él. Az után a tény után, amit én inegállapitottam volt, többé ezt mondani nem lehet, mert a fasizmus ugy győzött, hogy a lelkekben lévő erők nyilatkozván meg, vette kezébe az állam vezetését, az állam uralmát. A fasizmus a legtökéletesebb organizációja a világnak, amelynek lényege az organizáció, mert hiszen ők kisajátították a szocialisták organizációját is, kézbe vették a szociális rend megteremtésére, fejlesztésére szolgáló összes institúciókat, ők egy nagy organizációban élik a maguk életüket. Szerintem a világtörténelem két óriási organizációt mutat. Mindkét organizáció az állam fejlődésére, fellendülésére vezetett. Az egyik volt Nagy Frigyes katonai organizációja, amely Németországnak nagyhatalommá, világhatalommá való tételére vezetett. Meghalt Nagy Frigyes, a német birodalom sok válságon ment keresztül; (Rothenstein Mór: Meg fog Mussolini is halni!) a világháborút ?. ülése 1927 május Bl-én, kedden. 19 elvesztette, népe sokat szenvedett, de ennek a népnek tekintélyét megtartotta az a katonai organizáció és az abból fakadó katonai szellem, amelyet Nagy Frigyes adott neki. Azok* akik Németországnak jövőt jósolnak, erkölcsi és pszichológiai okoknál fogva jósolják azt; azoknál a pszichológiai, erkölcsi okoknál fogva, amelyeknek mindegyike ebből az organizációból, a német militarizmusból fakadt. De a német militarizmusnál mennyire tökéletesebb, mennyire magasabb nivón álló szervezet Mussolini fasizmusa. Az a fasizmus, amely elsöpörte azt a mentalitást, amelynél fogva az emberek általános világpolgári eszméktől hatva át gyöngítették az államot, a nemzetet. Az a fasizmus, amely az erkölcsi erőkhöz nyúlva vissza a materiális világnézetet tiporta le és a hitet tette úrrá a népek lelkében. Az a fasizmus, amely ma Olaszországnak elvitathatatlan ura, amely lehetővé tette azt, hogy annak a nagy nemzetnek belső ellenségei eltűnjenek; hogy az egész állam, az egész nép egy szellemi egységbe tömörülve, (Malasits Géza: Akinek nem tetszik, internálják!) mint egy ember álljon a maga vezére, a nagy Mussolini mögött. Ez az organizáció, amely Nagy Frigyes organizációjával szemben torony magasságban áll, olyan, hogy nem lehet a gondolat szülőjéjóvel, Mussolini személyével összekötni. Ez az organizáció és az általa megteremtett szellem milliók lelkében él és ez a szellem, ez az organizáció tovább is élni fog nemcsak Olaszországban, hanem ugy, mint Nagy Frigyes militarista organizációja meghóditotta az egész világot, szükségképen kényszeritve rá minden kulturnépre annak elfogadását: ez az organizáció szintén be fogja járni az egész világot és minden kultúrállam a fasizmus igazságai jegyében fog újjászületni, mert a fasizmus nem egyéb, mint a nemzeteknek nemzeti reneszánsza, (Ugy van! Ugy van! a középen.) mint legázolása, letiprása azoknak az áligazságoknak, amelyeket a materiális filozófia oltott a lelkekbe a múlt században. T. Ház! Tisztában kell lennünk azzal, hogy az élet igazsága Mussolini gondolatában, a fasizmusban van benne. Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel és igazsággal, hogy bár a kulturembernek és a kulturtársadalomnak és államnak igen sok a külső vonatkozása, igen sok a nemzetközi relációja, mégis az emberiség a maga kulturhivatását csakis nemzeti alapon, államban élve képes megvalósítani. Látjuk, hogy gazdasági téren legprimitívebb szükségleteink kielégítésén úgyszólván az egész világ dolgozik. Ha megnézi a legszegényebb ember a maga teritett asztalát reggelinél, látja azt, hogy annak gyapot abroszán, mondjuk, az egész világ gazdasága, kulturegysége dolgozott; abban az nyilatkozik meg. Az a gyapot talán Észak-Amerikában New-Orleans környékén termett. Onnan, mondjuk, egy angol hajó hozta, amelyen olasz, spanyol, norvég legénység volt, Liverpoolba. Liverpoolban, mondjuk, egy német kereskedő utján vette azt meg egy ottani gyár és szőtte fonallá. A fonalat ismét különböző követitéssel juttatták el, mondjuk, Csehországba, ahol abrosszá szőtték és igy jött Magyarországba. A gazdasági élet egész vonalán meg lehet állapitanunk azt, hogy a termelés súlypontja a világpiacra esik, hogy a kultúrember a világpiacról él. De ezek a gazdasági egységek tovább is megőrizték individualitásokat. Még az egyéni cégek sem tűntek el a gazdasági életből, nemhogy eltűnhettek ?
