Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-67

278 Az országgyűlés 'képviselőházának ják. Az orvosok az ezekre való kiterjesztés ellen tiltakoznak, de az ellen, hogy a mezőgazdasági munkásság bejöjjön, nem tiltakoznak, ezt az orvosok is nagy örömmel látnák. (Reischl Richárd: Majd meglátjuk!) Az orvosok nagy örömmel látnák a mezőgazdasági munkások bejövetelét. És én azt hiszem, a mezőgazdasági munkásság bejövetele nagyon helyes dolog, mert amikor folyton a falu kultúrájáról, a falu higiéniájáról beszélünk, akkor ez a legelső, a legelemibb dolog s nevelő hatása van a munkásbiztcsitás intézményének. Én mint laikus, nem merek nagyon belemélyedni ebbe a kérdésbe, de valahányszor orvosok, szakemberek nyilatkozatait olvasom, azt látom, hogy pl. a csecsemőhalandóság az első hónapokban a legnagyobb arányú, a születés utáni első három hétben hal meg Magyarországon a legtöbb csecsemő, mégpedig nem is a városokban, ipari centrumokban, hanem a falusi népesség között. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy a tudatlanság orgiákat ül abban a faluban, *bba a háromhetes gyermekbe már mindenféle ételt belegyömöszölnek, annak a háromhetes gyermeknek szülői nem hivatnak orvost a gyermekhez. Ha ellenben ez az intézmény belekapcsolódnék a betegsegélyző pénztárba, akkor természetszerűleg ennek a kérdésnek reparációja következnék be és ez az orvoskérdésnek is szerencsés megoldása volna, az orvosi karnak superplusát is levezetné, mert azok, akik nagy városokban vannak elhelyezkedve, el mehetnének a vidékre. (Reischl Richárd: Nem akarnak kimenni! — Rassay Károly: Dehogy nem akarnak, tessék megnézni, hány pályázat jön a vidéki orvosi állásokra!) Nem akarnak elmenni, mert nem látják exisztenciájukat megalapozva, hanem egy ilyen munkásbiztositási intézmény fixumos állásába elmennének, (Gaal Gaston: Egész sereg orvosi állás üres! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a szónokot zavarni. (Bori a-Szabó József közbeszól.) Barla-Szabó József képviselő urat is kérem, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a szónok beszédét folytathassa. Bródy Ernő: Lehet, hogy ma ez a helyzet, hiszen t. képviselőtársaim ebben a tekintetben a helyi viszonyokat; jobban méltóztatnak ismerni, de épen azt bátorkodtam mondani, hogy megjavitaná ezt a helyzetet, változtatna ezen a helyzeten az, ha a mezőgazdasági munkásokat is bevonnák a betegsegélyző pénztári intézménybe, mert ez által mód és alkalom adatnék arra, hogy az orvosok fixumos állásokhoz jussanak. S én nem is maradnék meg tisztán, pontosan a mezőgazdasági munkásoknál, én a törpebirtokosokat és a kisiparosságot is bevonnám ebbe az intézménybe, hiszen az is nagy probléma, hogy a kisiparosságot és a kiskereskedelmet hogyan vonjuk be ebbe az intézménybe. Mert engedelmet kérek, mi ma a helyzeti Ha ma egy alkalmazott, aki kisiparosnál van alkalmazva, a betegpénztári intézményre rászorul, ha neki táppénzre, orvosi ellátásra, gyógyszerekre van szüksége, mindez kijár neki, ellenben a főnöke sokszor olyan helyzetben, vagy még rosszabb helyzetben van, mint maga az alkalmazott. Igazságtalanság tehát az, hogy neki ezek a jótétemények nem járnak ki, úgyhogy szerintem magának a betegpénztári intézménynek kellett volna ezekkel a problémákkal törődnie, ezeket álproblémákat kellett volna kielégítenie. Mi az oka^ annak, hogy a mezőgazdasági munkásság még mindig nincs belekapcsolva 67. ülése 1927 június lé-én, kedden. ebbe az intézménybe? Ha mindenki belátja ennek helyességét, — belátják az orvosok, belátják az érdekeltek.— miért nem vették be ezt is ebbe a törvényjavaslatba, mi ennek az akadálya, mi ennek a magyarázata? (Vass József munkaügyi és népjóléti minister: Nem az én kezemben van! — Egy hang a jobboldalon: A nagy szegénység az oka!) A nagy szegénység? Hát bocsánatot kérek, ez a nagy szegénység elsősorban a munkásokat érinti, elsősorban a munkások szegények, elsősorban a munkások vannak rettenetes viszonyok között. Én az igen t. előadó urnák megígértem, hogy nem fogok a lakáskérdésről beszélni, mert ambíciómat he^ lyeztem abba, hogy elmondjak egy beszédet anélkül, hogy a lakásügyet érintsem. (Derültség.) Ha a mélyen t- előadó ur megadja a felhatalmazást, akkor röviden foglalkozom ezzel a kérdéssel. (Frühwirth Mátyás előadó: Sejtettem, hogy nem fogja tudni betartani ezt az igéretét!) Én az igen t. minister ur humanizmusára apellálok. Méltóztatik ezeket a viszonyokat ismerni, méltóztatik tudni, hogy a munkások milyen életviszonyok között élnek Budapesten, hiszen a munkások Budapesten egyszobás lakásokban laknak, itt az egy- és kétszobás lakások a lakások 80%-át teszik ki. Én a magam részéről nem helyeslem az egyszobás lakások intézményét, én azon az állásponton vagyok, hogy minden családnak legalább két szobája kell, hogy legyen, (Erdélyi Aladár: Én hármat szavazok meg!) hogy erkölcsi és közegészségügyi tekintetben a legnagyobb bajokat megakadályozzuk. Ez volna az ideál. Nekünk erre kellene törekednünk, nem pedig arra, ami ma történik, hegy itt a polgár lesüllyedt proletárrá. Ellenkezőleg, nekünk arra kell törekednünk, hogy a proletár polgárrá emelkedjék fel. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez a helyes!) Az a szegény munkás, aki re^gel*től késő estig kinlódik és dolgozik, megérdemli a szociális gondoskodást. Épen ezért belőlem semmiféle munkásellenes nyilatkozatot nem lehet kicsiholni, mert ha én azt látom, hogy azok a munkások hogyan kínlódnak és verejtékeznek a gőzben, melegben, a műhelyben, ezeken a munkahelyeken reggeltől késő estig minden szórakozás nélkül, az élet minden öröme nélkül, akkor, ha van bennem sziv és lelkület, csak arra gondolhatok, hogy ezeknél a dolgozó, kinlódó, verejtékező embereknek sorsát igyekezzünk valamennyien megjavítani. (Általános helyeslés.) Azért mondottam, hegy ebbe a munkásbiztositási javaslatba bele kellett volna venni a mezőgazdasági munkásokat is. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Egyetértek!) Ha a minister ur egyetért velem... (Homonnay Tivadar: A mezőgazdasági munkások nem a né^ióléti tárca keretébe tartoznak! — Rassay Károly: Az ipari munkások miért tartoznak Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot csendben meghallgatni. (Györki Imre: Más országokban is együttesen szerepel a kettő! — Homonnay Tivadar és Rassay Károly közbeszólnak.) Homonnay Tivadar és Rassay Károly képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni. (Györki Imre: Külföldön is egy minister képviseli a kettőt!) Györki Imre képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a Ház minden oldalán ) Csendet kérek, minden oldalon. Bródy Ernő: Én ezekbe a hatásköri kérdésekbe nem vagyok beavatva s nem tudom, hogy ez az up- tulaj donképen milyen hatáskörbe tartozik, (Homonnay Tivadar közbeszól.)