Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-67
Az országgyűlés képviselőházának < Ilyen eseteket kétségtelenül fog produkálni a betegbiztosítás intézménye, mert kétségtelenül jönnek majd esetek, adódnak majd helyzetek, amikor kifizetődik a 60%-kos táppénz mellett betegnek lenni. A 60%-os táppénz öntudatlanul is belecsábitja a gyenge idegzetű embert i betegállományba. Vagy ha lesznek majd gazdasági krizisek, akkor — mint eddigi tapasztalataink is mutatták — egyszerre megszaporodik a táppénzes betegek száma. Ez emberileg érthető, mert elvégre a privát orvost mindig azért keresi fel a beteg, hogy gyógyulást kapjon bajára, a pénztári orvost pedig nem mindig', mert ismétlem, adódnak helyzetek, amikor azért megy oda, hogy táppénzutalványt szerezhessen. Ez azonban nézetem szerint nem volna nagy baj. Nem olyan nagy baj, mert csak annyit jelent, hogy maga ez a törvény, ez a betegségbiztositási törvényjavaslat némikép a munkaképtelenség- ellen is küzd, némikép a munkaképtelenség hátrányait is csökkenteni tudja és az ezen a címen elpazarolt táppénz igazán kevés fájdalmat okozhat annak, aki megérti a szegény ember nyomoruságát, aki tudja, hogy az a munkaképtelenség mégis csak arra a szegény emberre a legnagyobb csapás, aki akarva nem akarva beleesik. Szerintem ezek a hátrányok eltörpülnek azok mellett a nagy nemzeti értékek mellett, amelyeket az intézményes betegbiztositás megment az ország számára. Mert kétségtelen, hogy éppen a leggyengébb anyagi viszonyok között élő társadalmi rész jut orvosi gyógykezeléshez, orvossághoz. Az orvos működése nemcsak az egyénnek, a betegnek az egészségét fogja visszaadni, hanem az orvos egyúttal kulturális munkát is végez ezáltal, hogy sok napfénytelen odúból kiűzi a babonának miazmáit. (Ugy van!) Az a szituáció, hogy a gazdaságilag gyenge beteg kórházhoz, szanatóriumhoz juthat és hozzájuthat egyéb modern gyógytényezőkhöz, gyógyeszközökhöz, amihez nem jutott volna hozzá, ha fizetnie kellett volna érte. Ez kétségtelenül nagy előny és amellett még a táppénz megadja neki a mindennapi kenyeret is betegsége tartamára. Mag-a az intézmény elő fogja segiteni azt, hogy a gyilkoló népbetegségek, a fertőző, ragályos betegségek korai diagnózishoz jussanak. Ez már maga egy fontos lépés. Szabadjon kiemelnem a törvényjavaslatból speciálisan azt a részt, amely 52 hétben állapitja meg a táppénzszolgáltatás idejét, szóval oly magasan, hogy a környező országok közül talán csak Csehország ad hasonló hosszú ideig táppénzt, de talán ott sem olyan mértékben, min amilyen mértéket kilátásba helyez ez a javaslat. Az 52 hét azt jelenti, hogy ezentúl nemcsak az akut betegek kerülnek gyógykezelés alá, hanem a krónikus szervi szivbajok, idült vesebajok és — ami a legfontosabb — a tuberkulózis is. Hiszen ezeknek a betegségeknek a régi húsz hét semmi sem volt. Húsz hét múlva épen oda kerültek, hogy vagy súlyosodott már a baj, vagy pedig kevés volt még a meggyógyuláshoz ez a húsz hét. Egy esztendő ezt a kérdést megoldja, mert egy esztendő alatt ezek a súlyos betegek vagy meghalnak, vagy pedig meggyógyulnak, betegségük olyan stádiumba jut, hogy újra munkaképesek lesznek. Különösen örömmel üdvözlöm tehát ezt az 52 heti táppénznyujtást, ebből a szempontból is, de főleg abból a szempontból, hogy a tuberkulózis ellen való küzdelem terén jelent ez egy hatalmas lépést. Ezt nagyon figyelmébe szeretném ajánlani az igen t. népjóléti minister urnák. A kérdésről a költségvetési vita során '. ülése 1927 június 14-én, kedden. 269 szóltam már egy pár szót, amikor azt mondottam, hogy a gazdag ember számára nem probléma a tuberkulózis, annak rendelkezésére állanak a különböző gyógytényezők, a klimatikus helyek: Tátra, Davos és Egyiptom klimatikus vidékei. A szegény ember még a Mátra szanatóriumához sem fog mindig hozzájutni, mert a szanatóriumok száma kevés. Ismét rámutatok arra az útra, amelyen Pesterzsébet város halad, annyival is inkább, mert erről a pesterzsébeti küzdelemről a német, illetőleg a porosz népjóléti minister ur éppen ebben a hónapban vett tudomást olyan mértékben, hogy az illető orvost kihívta a német kormány költségén Berlinbe, hogy ott e hó 25-én ismertesse azokat a módokat, amelyekkel Pesterzsébet harcol a tüdőtuberkulózis ellen. Azért ajánlom figyelmébe ezt az igen t. népjóléti minister urnák, hogy talán lehet látni Pesterzsébeten olyasmit, amit hasznosítani lehet az egész ország érdekében. Azt szokták mondani, hogy a betegbiztosítási intézmény három oszlopon nyugszik: a munkaadón, a munkavállalón és az orvoson. En negyediknek oda sorolom az adminisztrációt is. Az adminisztrációnak kifogástalan működését nagyon fontosnak tartom. Ezen a négy oszlopon nyugszik tehát az egész intézmény, annak egyedüli célja — és ezt nem szabad soha szem elől téveszteni, hogy a betegbiztosítási intézmény meggyógyítja a beteget és a munkaképtelenség ideje alatt őt és családját anyagilag támogatja. A nagy cél mellett minden egyéb érdek kell, hogy eltörpüljön, akármelyik oldalról támasszák is a törvény és a munkásbiztositás intézménye ellen. Ezt a betegbiztosítást elsősorban nem azért kodifikáljuk, hogy a pénztárnál tisztviselői állások üresedjenek meg, amelyek gondtalan megélhetést biztosítanak, nem is azért, hogy a négy egyetem által ontott fiatal orvosoknak ez mindjárt megélhetést nyújtson, hanem — ismétlem — azért, hogy a biztosítottnak érdekeit védjük, a biztosítottnak szociális jólétét emeljük. (Ugy van! Ugy van!) Hanem azért a tisztviselők, különösen pedig az orvosi kar érdekeit sem szabad szem elől téveszteni. A kifogástalan adminisztráció elengedhetetlen kellék ahhoz, hogy áldásos legyen az intézmény működése. Az adminisztrációról, a sokat vitatott önkormányzatról én, aki főleg a biztosított, a beteg érdekéből nézem a javaslatot, nem sokat szólok. A biztosított érdekében az igazán mindegy, hogy hogyan van megoldva az adminisztráció kérdése, önkormányzat vagy pedig kinevezések utján. A biztosítottnak ez nem fontos. (Ugy van! Ugy van!) A biztositottnak az a fontos, hogy az adminisztráció kifogástalanul, jól és gyorsan működjék, (Helyeslés a jobb- és baloldalon,) ha arról van szó, hogy jogaihoz jusson a biztosított, ugyanúgy zavartalanul minden molesztálás és vexatura nélkül működjék az intézmény is, amikor kötelességeket kell vele szemben teljesíteni. (Ugy van! Ugy van!) Én az adminisztráció kérdést tekintem egyedül olyannak az egész biztosításban, amely emberi gyarló voltunk ellenére tökéletesen megoldható, csak akarni kell és ez az akarat a legjobb hitem szerint megvan az igen t. népjóléti minister urban, örömmel veszem tudomásul azt a rendelkezést, hogy a törvényhozásnak mindenkor módja lesz a népjóléti minister ur utján az egész intézmény működését ellenőrizni és irányítani. Csak egyet látok nehéznek az egész intézményben: az orvosi kérdés megoldását. (Gaal Gaston: Az a legnehezebb! — Jánossy Gábor; 40*