Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

10 'Az országgyűlés képviselőházának gedésével, vagy egyéb módon gondoskodjék arról, hogy a háztulajdonosok olcsó kölcsönhöz jussanak.« De itt van kezeim között egy másik levél, amelyet a Háztulajdonosok Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója a belügyminister ur igen t. elődjéhez, Rakovszky Iván belügyminister úrhoz, a frankper kibontakozásának nagymesteréhez és a kedvezményes részvények elfogadójához intézett, (Mándy Samu: Alap nélküli megállapítások!) hangoztatva a következőket (olvassa): »Igen tisztelt barátom! A pénteki ministertanács elé több ügy fog kerülni, amely a háztulajdont érinti. Nevezetesen a havi bérfizetés kérdése, kapcsolatban a házak tatarozásának kérdésével, továbbá a közüzemi pótlék felemelésének ügye. Ezen tárgyakban a Háztulajdonosok Országos Szövetsége emlékiratot nyújtott be a reszortministerhez. Ezen emlékirat másolatát jelen soraimmal Hozzád átszármaztatom. Ezen emlékiratot szíves figyelmedbe ajánlom. Ezen ügyek a háztulajdonosokra nézve eminenter nagyfontosságúak. Nagyon kérlek, hogy a háztulajdonosok jogcs kívánságait hathatós pártfogásban részesíteni méltóztassál.« Itt van kezeim között a Háztulajdonosok Országos Szövetségének Maday Gyula t. képviselőtársamhoz intézett levele, amelyhen ugyancsak arra kérik, hogy járjon közben

; a a lakbérek szabaddá tétele, illetve felemelése érdekében. (Bródy Ernő: A jelzálogtartozásokat miből fizették ki ezek? — Halász Móric: Mi lesz a záloglevelekkel? Erről beszéljünk! — Bródy Ernő: Az aranykoronákat rongyos papírkor onákb an fizették! — Zaj.) Legyen szabad a Maday Gyula t. képviselőtársamhoz intézett levelet ismertetnem, akit ismételten hallottunk itt bent a Házban a háztulajdonosok érdekében felszólalni és aki követelte már évekkel ezelőtt a házbérek felemelését és a háztulajdon szabaddá tételét. Hegy milyen eszközökkel dolgozik a Háztulajdonosok Szövetsége, erre nézve felolvasom a Maday Gyula igen t. képviselőtársamhoz intézett levelet, amely a következőket foglalja magában (olvassa): »Dr Németh Béla elnök ur, valamint én is sürgősen óhajtunk képviselő úrral érintkezni a holnapi pártértekezleten szőnyegre kerülő adóügyi kérdésben. Kérem képviselő urat, hogy értesíteni méltóztassék, hogy ma délután hol találkozhatnánk képviselő úrral. Feltűnés elkerülése végett a találkozást célszerű volna nem a pártkörben megejteni«. (Zaj és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztatik ezekből látni, hogy születik meg Magyarországon a közvélemény, hogyan történt meg az, hogy felemelték a házbéreket skála szerint negyedévről-negyedévre, hogyan történik meg az, hogy egy képviselő a mandátummal a kezében itt a Házban a háztulajdonosok érdekeinek védelmére kell akkor amikor saját kerületében is a lakosok nagy tömegével szemben egészen más húrokat penget. De nemcsak képviselőket, uemcsak ministereket és nemcsak közéleti férfiakat környékezett meg a Háztulajdonosok Országos Szövetsége, hanem olyan módszerhez is folyamodott, amelyet ma minduntalan elitélünk s amely — egészen nyugodtan merem állitani — határos magával a korrupcióval. T. Ház! A kormánynak lakásügyi szakértője volt éveken át dr. Borsos Endre kúriai biró, aki ezidőszerint közigazgatási biró. Itt van kezeim között egy uj lakásrendelet, amely Bor sois Endre kodifikálásában jelenti meg s amelyet maga a Háztulajdonosok Szövetsége 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. adott ki. Az finanszírozta a Borsos szerkesztésében megjelenő uj lakásrendeletet. Itt van kezeim között a Háztulajdonosok Szövetsége elnökének egy levele, amelyet a Szövetség ügyvezető igazgatójához intézett, s amelynek szövegéből kitetszik, hogy itt nem arról van szó, hogy valakinek — akár köztisztviselőnek is — közéleti ténykedését, vagy irodalmi, vagykodifikációs ténykedését honoirálják, amit kifogás tárgyává tenni egyáltalában nem lehet, hanem meg kell állapítani, hogy itt csakis szívességi tényről volt szó, amelyet el akartak követni a lakásügyek ministeri biztosával. Borsos Endrével szemben. Ez a levél ekképen szól (olvassa): »Ezennel igazolom, hogy közös 'megbeszélésünk alapján Igazgató Ur felvett X. Y. úrtól 10,000.000 koronát, Á. úrtól 5,000.000 koronát, C. úrtól 5,000.000 koronát, összesen 20 millió koronát, amely összeget fentnevezettek rendelkezésünkre bocsátottak szabad felhasználás céh iából. Közös megbeszélésünk alapján Igazgató Ur ezer darab lakásrendeletismertetést- tartalmazó füzetet rendelt meg és vett át, amely fü

: zetek azonban a háztulajdonosok között nem voltak elhelyezhetők és ezek a Szövetség irodájában néhány házilag felhasznált füzet kivételével ezidőszerint is megvannak. Ezen füzetek költségei 2 millió koronát tettek ki. Ehhez járul még a hozzátartozó -felhívási nyomtatványok költsége: 185.400 korona.« Méltóztatik tehát ebből, magának a Szövetség elnökének az ügyvezető igazgatóhoz intézett leveléből megállapitani, hogy a Ház tulajdonosok Szövetsége finanszírozott egy lakásrendeleteismertetést tartalmazó füzetet, amelynek szerkesztését magára vállalta a lakásügyi kormánybiztos, Megállapitható ebből, hogy enneA; kiadására 22 millió koronát fordított a Háztulajdonosok Országos Szövetsége; de megállapitható az is, hogy ezekből a kiadott füzetekből a házipéldányokul felhasználtakon kivül úgyszólván egyetlen egy példány közforgalomba nem került. Amikor tehát ilyen súlyos adatok állanak rendelkezésünkre, amikor megállapíthatjuk magának a Háztulajdonosok Országos Szövetségének évi jelentéséből, hogy nyilvános számadásban is bevallják, hogy 150—180 millió koronát fordítanak évente sajtópropagandára csak azérf, hogy a Háztulajdonosok érdekeit kellően előmozditsák s amikor megállapitható, hogy Budapest több mint 15.000 háztulajdonosa közül mindössze egy kisded társaság, egy kisded érdekszövetkezet az, amely állandóan napirenden tartja ezt a kérdést és pedig olyan háztulajdonosok, akik közül egyesek 60—80 házat képviselnek: akkor meg kell állapítani azt is, hogy nem a háztulajdonosok érdeke a lakások felszabadítása, hanem ennek a kisded társaságnak, amely vigan akar harácsolni a lakások felszabadítása esetén. Amikor megállapíthatjuk, hogy a háztulajdonosokkal szemben a kormány ilyen nagylelkű és a közgazdasági élet heiyreállitására és szabaddátételére vonatkozó intézkedéseket ennyire megteszi, ugyanakkor nem látjuk azt, hogy a kormány igyekeznék más téren is a szabadságjogokat helyreállítani ugy, amint kellene. Ha a közszabadságok terére fordítjuk figyelmünket, megkell állapitanunk, hogy ott nem találjuk a kormánynak ugyanezt a gyors és erélyes intézkedését, hanem ott az találjuk, hogy nyolc évvel a háború^ és a forradalmak lezajlása után a szabadságjogok legnagyobb része még mindig gúzsba van kötve és ezeknek felszabadításában a kormány már nem olyan