Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés Mpviselöházának 58. ülése 192? május 31-én, kedden. %.. hagyván, el fog laposodni, ezek a letartóztatottak szabadlábra helyeztetnek és ennek az ügynek jogerős befejezése hosszú ideig nem törnénik meg, mint ahogy t. belügy minister ur, nem történt meg a debreceni, a szegedi, a pécsi klinikai botrány befejezése sem. A kultuszminister ur itt olyan kijelentést tett, hogy a debreceni botrány már be van fejezve, pedig az nincsen befejezve. Nem tudják befejezni azért, mert a vizsgálóbiró keze megvan kötve. Valahányszor a vizsgálóbíró erélyes lépést akart tenni a budapestihez hasonló botrány felderítése végett, mindenkor beleütközik abba, hogy egyes tisztviselők vagy professzorok, akik hivatva lennének felderíteni ezeket a bűnöket, azt mondják, hogy a hivatalos titoktartás kötelezettsége megköti őket, nem tehetnek vallomást addig, amig ez alól őket fel nem mentik, a felmentés pedig, sajnos, nem történik meg. (Fábián Béla: EeméIem, elolvassa a minister ur báró Kéthly nyilatkozatát!) A ministerelnök ur a közeli napokban nyilatkozott a kipattant egyetemi panamáról és ebben azt állapítja meg, hogy (olvassa): »Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy miben gyökereznek ezek a bűnök. Abban a gazdasági helyzetben, amelybe a középosztály jutott és amely melegágya a bűnöknek,« (Propper Sándorr Felhívás keringőre!) Meg kell állapitanom, hogy a ministerelnök urnák ez a nyilatkozata nem alkalmas arra, hogy a panamákat, a közéleti korrupciót megszüntesse, hanem ellenkezőleg, ez mintegy felhivás arra, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy a középosztálynak ebben az országban szabad panamázni, szabad az országot a közéleti korrupcióval megfertőzni, azért, mert a középosztály gazdasági helyzete szabaddá és lehetővé teszi ezeknek a panamáknak elkövetését. (Propper Sándor: A kenyértolvajt becsukják!) De mindez nem uj jelenség. Hasonló jelszóval találkoztunk 1919-ben, 1920-ban, amikor minden gyilkosságot, gazságot, amelyet abban az időben elkövettek, egy kalap alá vettek s azt mondották, hogy hazafias felbuzdulásból követték el azokat. Hazafias felbuzdulásnak nevezték a magyar kormányzat és a magyar közélet vezető tényezői az 1919-ben, 1920-ban és 1921-ben történt gyilkosságokat, pedig ezek a hazafias felbuzdulok nemcsak gyilkoltak, hanem raboltak is, elvették az áldozatok kabátját, aranyóráját, tárcáját; kifosztották a szerencsétlen áldozatokat s mindezt hazafias felbuzdulásnak nevezték. (Egy hang a jobboldalon: Senki sem helyesli ezeket! — Zaj és közbeszólások a középen és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Amint 1919-ben, 1920-ban és 1921-ben a gyilkosságokat, rablásokat hazafias felbuzdulásból elkövetetteknek nyilvánították, ugyanúgy a mai kormányzat, a ministerelnök ur, a panamákra megtalálta a kiegyenlítő, a kibékítő jelszót abban, hogy a magyar középosztály tönkremenése és a trianini békeszerződés viszi bele ezeket a szerencsétleneket, ebbe a korrupcióba, ebbe a panamába. (Propper Sándor: Aki zsemlyét lop éhező gyermekének, azt becsukják!) Azokra a panamákra vonatkozóan, amelyeket az utóbbi időben felderítettek, nagyon kedves és érdekes rajzot közöl egyik humoristánk. Lerajzolja, hogy a szegény kispolgár minden reggel megkapja a maga panamáját: ha reggel felkel, akkor fürdésnél eszébe jut a Széchenyifürdő panamája, ha építkezést lát, eszébe jut a malterkeverési-panama, ebédközben eszébe jut a huspanama, ha fázik, a szénpanama s nincs a magyar életnek olyan megnyilvánulása, amely nagy, országra szóló panama felbürjáhzásával összefüggésben ne volna. • ; S ha megvizsgáljuk, hogy kik a panamis^ ták és hogy a tisztviselők társadalmi osztálya-; nak melyik rétegéből kerülnek ki ezek, akkor megállapíthatjuk, hogy még az sem felel meg a valóságnak, hogy a köztisztviselők niai nyomorúságos fizetése lenne előidézője ezeknek a panamáknak. Méltóztassék csak ezeknek a leleplezett panamistáknak életmódját és családi körülményeit megfigyelni. Az események leírásában seholsem találjuk, hogy 2-3, esetleg 4 éhező gyermek van a családban, akiknek nem. tellett kenyérre, nem találjuk azt sem, hogy á családtagok közül valaki súlyos beteg és hogy gyógyításra lett volna szükség az elpananiázott milliókra, hanem azt találjuk^ hogy lóyer

T senyre, kártyára, pezsgőre, szeretők tartására kellettek az elpanamázott összegek. Amikor pedig ezt a jelenséget látjuk, ne méltóztassék azt mondani, hogy Trianon, hogy a magyar középosztály tönkretétele idézte elő ezt a,korrupciót, hanem, mint mondottam, előidézték az el nem intézett, a ki nem deritett bűntények. Ezek idézik elő a további panamákat s àz â körülmény, — amint láthattuk — hogy az Eskütt-f éle kiviteli panamától kezdve ebben az országban megtorlatlanul maradt a panamák jelentékeny része. Azt is látnunk kell, hogy az sincsen egészen jó hatással a magyar közállapotokra és a. magyar közéletre, hogy akkor, amikor a mült évben egy nagy világraszóló bűntényt felderítettek, a frankügyet, — ha ez nem is panamára vonatkozik — akkor ebben a perben sem történt meg a kellő megtorlás. Nem történt meg a megtorlás és az igazságszolgáltatás sújtó keze nem csapott le azokra, akikre pedig feltétlenül le kellett volna csapnia. És amikor az egyik oldalon ezt kell megállapítanunk, hogy nem történt meg teljesen ennek a világraszóló botránynak kivizsgálása és kitisztázása, akkor a másik oldalon viszont! sajnálattal kell megállapítanunk, hogy akik a frankhamisításnak:' talán nem voltak aktív szereplői, de akiknek a nyomozás bizonyois szerepet mégis tulajdonított, nem tűntek el a magyar köizélet színpadáról, hanem mindazok, akik a közéletben és a frankper tárgyalása során István gazda segítségére voltak, előléptetésben és kitüntetésben részesül t'ek. Méltóztassanak egy pillanatra Wisszagon,dőlni a frankperre és akkor megállapíthatják, hogy amikor a frankügy kipattant, akkor az akkori belügyminister ur — mint maga elmondotta a frankügy megvizsgálására kiküldött bizottságban, de itt a Házban is, mert kényszerítve volt elmondani — a kibontakozás módozatairól tárgyalt! a két elitélttel, Windisch-, graetz-zel és Nádosyval és a kibontakozás ministerének nem az lett a sorsa, hogy elhagyta a belügymisiteri széket és a magyar közéletből teljesen eltűnt hanem ma a margitszigeti részvénytársaságnak jól fizetett stalluníába került és amint értesülünk, legközelebb a Közmunkatanács elnöki állásában fog elhelyezkedni/ A másik pedig, akinek a frankügyben" ugyancsak szerepe volt, Perényi Zsigmond t képviselőtársunk, aki csodálatos módon nem tudta a Ház asztalaira letenni azt a levélváltást, amelyben felhívta a ministerelnök figyelmét arra, hogy mi történt az Ő elnöklete alatt működő szöveségben, ez a Perényi Zsigmond ' sem tűnt el a magyar közéletből, (Felkiáltások!