Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának megnézni! — Propper Sándor: Azok hogy dol­goznak! — Scitovszky Béla belügy minister: Fizetést emelnek! — Erdélyi Aladár: Nem tu­dom miért». . valószinüleg azért, mert sokan vannak! — Farkasfalvi Farkas Géza: Az adó­rendszerünk bonyolult, azért kell több jegyző! - Zaj.) Nem csoda, ha a közigazgatásban alkalma­zott tisztviselők számát fokozatosan emelik, mert hiszen ma a közigazgatásban alkalma­zott tisztviselőknek sok olyan feladatot kell vé­gezniük, amilyent a múltban nem. végeztek. A múltban a közigazgatás tisztviselőinek néni kellett állandóan, mint ahogy ma, az állam­polgárok zaklatásával foglalkozniuk, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Ma a közigazgatás feladatának úgyszólván jelentékeny része az, hogy a köz­igazgatásban résztvevő tisztviselők — beleér­tem itt a közigazgatásba a rendészeti tisztvi­selőket is — mikép tudják zaklatni az állam­polgárokat. (Nagy zaj jobbfelől.) Az állampol­gárokat ezek a közigazgatási tisztviselők nem szolgálják, hanem az a cél, hogy mikép tud­ják az emberek életét elkeseríteni, mikép tud­ják munkájukat megakadályozni. (Fáy István: Ezt maga sem hiszi el! — Szabó Imre: Dehogy nem! — Propper Sándor: TJgy látszik az ur is szolgabíró! — Fáy István: Semmi köze hozzá! — Kothenstcin Mór: Legalább is ugy viselke­dik! — Fáy István: Adjon ki illemkönyvet, Móric! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Hogy mivel foglalkozik a belügy minis ter, errenézve a sok eset közül csak a saját esetemet hozom fel. Ebből lát­hatja t. közbeszóló képviselőtársam, hogy mi­lyen feladatot végeznek és mennyire igaz, amit mondottam, ; hogy ma az állampolgárok zaklatása a legfőbb feladata a közigazgatási tisztviselők jelentékeny részének. Megtörtént velem a múltban, nem is olyan nagyon régen, hogy az egyik vidéki városban lakó rokonomhoz mentem le látogatóba. Le­mentem szombaton délután, eltávoztam onnan hétfőn reggel, tehát valamivel több, mint 24 órát töltöttem abban a városban. Megérkezé­sem napján egy nagyobb társasággal, nem for­radalmárokkal, hanem jórészt intellektuell pol­gárokkal együtt töltöttem az estét. Másnap megmozdult az egész közigazgatási és rendé­szeti apparátus. A detektiveknek egész raja mozgósitva volt, hogy vájjon mit kerestem én abban a városban s végigjárták az abban a városban levő összes szállodákat kutatni, hogy vájjon melyikben laktam és kivel érintkeztem. (Erdélyi Aladár: Nem volt ez csupán rossz álom? — Propper Sándor! Ez a rendőrség ter­mészete!) Nem akartam előhozni, de Erdélyi t. kép­viselőtársam adatokat kivánt, azért a legkézen^ fekvőbb és legközvetlenebbül engemet érintő adatokat idehozom. Amikor megállapították, hogy egyik szállodában sem voltam, bejelentve, sorbavették azokat az embereket, akikről meg­tudták, hogy velük együtt töltöttem az estét. Amikox ezeket sorbavették, egyiküknek eszébe jutott* hogy ott lakik ugyanabban a városban a testvérem. Elmentek a testvéremhez, elmen­tek a sógoromhoz. Sógoromnak a detektiv ter­mészetesen nem mutatkozott be, csak ugy adva élő a dolgot, mintha valami ügyes-bajos do­logból kifolyólag keresne engem, megkérdezte tőle, hogy mikor voltam ott, mikor jöttem és mikor távoztam. Amikor azután sógorom pon­tos adatokat mondott érkezésemre vonatkozó­lag, másnap beidéztek a rendőrségre és azért, 58. ülése Î927 május Bl-én, kedden. % mert a bejelentést elmulasztotta megtenni, hogy én 24 órán túl tartózkodtam abban a köz­ségben, — mondom, talán 28 vagy 30 órát tar­tózkodtam ott — kihágásban bűnösnek mon­dották ki és elitélték. (Erdélyi Aladár: Más fia­tal férjjel is megtörténik az ilyesmi! — Derült­ség.) — Propper Sándor: Rendőrállamban öre­gekkel is megtörténik!) Kétségkivül meg kell itt állapitanom ne­kem is, hogyha a belügyminister ur ezt a velem megtörtént esetet a törvény szigorú szabályai alapján megvizsgálja, igazat kell adnia annak az eljáró rendőrségi tisztviselőnek, mert tény­leg kihágást követett el a rokonom, amikor a szabályzat ellenére engem, aki 24 órán túl időt töltöttéin abban a városban, nem jelentett be. De kérdem a t. belügyminister urat, annyira nagy rend és konszolidáció van ebben az or­szágban, hogy már minden teljesen szabálysze­rűen történik és szabályszerűen klappol é® nincs a magyar közigazgatásnak s a magyar rendészeti igazgatásnak más gondja, csak az, hogy valamelyik ellenzéki képviselő után ku­tasson s ha az valamelyik városban 24 órán túl tartózkodott és nem történt meg a bejelentés, akkor zaklassa annak hozzátartozóit, ha már az illető képviselőt nem zaklathatják? Megtörténhetik ez azonban bármelyik ellen­zéki képviselővel is, különösen szociáldemo­krata képviselőkkel. Ahogyan kilépünk vala­mely városban a vasúti állomáson, attól kezdve egészen addig, amig el nem utazunk, minden lé­pésünkön nyomon követ bennüket egy, esetleg két detektiv, aki figyeli, kikkel érintkezünk, s akikkel érintkeztünk, azoknál másnap megjele­nik és azok a legkülönfélébb zaklatásoknak lesznek kitéve. Kéthly Anna képviselőtársam­mal történt meg vasárnap, hogy lent járt Szol­nokon, ahol a pályaudvartól kezdve egészen vé­gig kisérték és valósággal idegességben volt az egész rendőrségi kar, mert nem azzal a vonat­tal merészelt megérkezni Kéthly kpviselőtár­sam, amelyikkel az érkezése jelezve volt, ha­nem egy következő vonattal. (Propper Sándor: Büszke lehet a belügyminister ur a közigazga­tására! — Szabó Imre: Kabaré ez az egész! — Propper Sándor: A csongrádi bombamerénylők még mindig nincsenek meg!) Hogy mennyire igaz az az állitásom, hogy a közigazgatásnak legfőbb teendője ma az, hogy az állampolgárokat vexálja, azt nemcsak azzal tudom bizonyitani, hogy a gyűlésbe jelen­téseket először nem veszik tudomásul, hanem azzal is, hogyha már másodszor tudomásul ve­szik, akkor olyan rendőri készültség vonul ki, amely szégyene ennek az országnak és a ma­gyar közigazgatásnak. Ha akármelyik kül­földi ember idejön, láthatja, hegy egy gyűlé­sen, amelyen aránylag kevésszámú, 100—150 hallgató jelenik meg, résztvesz egy rendőrta­nácsos vagy rendőrfőtanácsos, egy rendőr­fogalmazó, egy gyorsíró, megjelenik négy-öt detektiv, egy rendőrfelügyelő és 15—20 rendőr, esetleg egy szakasz rendőr is. Kétségbeejtő az a rendőri készültség, amely kivonul egy ilyen gyűléseken és valósággal komikumba fullad, hogy kitől akarják megvédeni az országot. Hi­szen vasárnap a tattersalli népgyűlés alkalmá­val hivatalos jelentés szerint is több, mint ezer ember állott készültségben, csak a gyűlés köz­vetlen közelében, olyan létszám, amellyel egy egész ellenséges haderőt is meg lehetne verni. (Propper Sándor: Legalább azokat is megagi­táljuk!) Azt is meg keil állapitanom a magyar köz­igazgatásról, hogy gyászcs szerepet vitt min­1 denütt, amikor a földreform kérdését tárgyal­• r

Next

/
Oldalképek
Tartalom