Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
'Az országgyűlés képviselőházának 60. állanak azzal a törvényjavaslattal, amelyet tárgyalunk. Ilyen körülmények között a törvényjavaslatok plenáris tárgyalása elveszti minden komolyságát. (Szilágyi Lajos: Rossz példa!) Mert amilyen erővel ez a két szakasz, amelyet most indítványoztunk beilleszthető ebbe a törvényjavaslatba, ugyanolyan erővel akár kulturális, akár gazdasági, (Szilágyi Lajos: Precedens!) akár kereskedelempolitikai vonatkozású intézkedéseknek a törvényjavaslatba való beillesztése is proponálhatok. Ami magát a kérdés lényegét illeti, ez, nem olyan egyszerű kérdés, hogy itt a kormánynak tulajdonképen halasztást adunk egy kötelezettségének teljesitésére. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy ez a rendelkezés, hogy a Ház elé terjeszti, junktimban állott azzal a másik intézkedéssel, hogy felfüggesztettek a valorizációs perek a biróságok előtt. Meg. vagyok győződve arról, hogy a közvélemény a legnagyobb felháborodással fogja fogadni ezt a javaslatot, amelyet a t. előadó ur most előterjesztett, mert egyfelől felfüggeszteni a valorizációs perek bírósági tárgyalását azzal az indokolással, hogy ez nem súlyos jelentőségű dolog, mert egyidejűleg a törvénybe beiktatjuk és az egész törvényhozás komolyságával garantáljuk, hogy a kormány 1927 június 30-áig a valorizációs javaslatot elő fogja terjeszteni és igy egy egységes birói gyakorlatot lehetővé fog tenni ezekben a perekben, azután pedig pár hét múlva ideállani (Szilágyi Lajos: A részletes vitánál!) és ezt a határidőt váratlanul egy másik törvényjavaslat részletes vitájánál hathét után kitolni: én a magam részéről nem tartom összhangban állónak a törvényhozás munkájának komolyságával. (Szilágyi Lajos: A parlamentarizmus lejáratása!) Ami még ehhez hozzájön, hogy a t. előadó ur ezt azzal indokolja, hogy a költségvetési vita elhúzódása miatt nincs a kormány abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot a kihirdetett törvényben foglalt kötelességénél fogva a Ház elé terjessze, engedelmet kérek, t. Ház, nehezen mondom ki, de ez egyenesen a destrukció jellegével bir, (Szilágyi Lajos: Az utolsó szónok is egységespárti volt!) A kormány annak ódiumát, hogy a kormány vagy már kezdettől fogva nem vette komolyan egy törvénybeiktatott terminust, vagy utólag a saját késedelme következtében nem tudja betartani ezt a terminust, a képviselőházra kívánja háritami. (Gaal Gaston: A költségvetés tárgyalása időhöz van kötve.) Ez nem lojális eljárás és nem felel meg a tényeknek. A költségvetés tárgyar lása egy pillanatig sem tarthatott tovább, mint 'amennyire a t. kormány az első pillanattól kezdve arra számíthatott, mert hiszen a Ház a tárgyalási idő tekintetében meg volt kötve. Továbbmegyek t. Ház. Egy törvényjavaslat letárgyalása és annak benyújtása két^ különböző dolog. Vagy előkészitette a t, pénzügyminister ur ezt a javaslatot, vagy nem. Ha nem készitette elő, akkor ezért a késedelemért az ódium nem a képviselőházat, hanem a t. ministeriumot, nem csupán a pénzű ay minister urat, hanem az egész kabinetet terheli, mert ez olyan súlyos jelentőségű kérdés, amely kompetenciájában meghaladja a t. pénzügyminister ur személyét. Ha pedig előkészitette, méltóztassék a pénzügyminister urnák beterjeszteni, mert legalább el fogjuk érni vele azt, hogy lesz pár hónapi időköz, amely alatt a közvélemény ezzel a kérdéssel megfelelően foglalkoizhatik és komoly, érdemleges tárgyaiádhoz fogja ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. 123 juttatni ezt a kérdést a képviselőház legközelebbi összeülése alkalmára. Végeredményben ez nemcsak a hadikölcsönök valorizációjának kérdése; ez rendkivül súlyos magánjogi vonatkozású kérdés, az egész gazdasági életet gyökerében érintő kérdés. Azt hiszem, a helyes elintézés az, hogy az igen t. minister ur, illetőleg a t. kormány eleget tesz a törvényes kötelességnek, benyújtja a javaslatot és azt vagy letárgyalja a Ház, aminek szintén nem látom akadályát, — hiszen végeredményében sehol sincs törvénybe iktatva, hogy nekünk két hét múlva szabadságra kell mennünk — vagy pedig, ha bármilyen oknál fogva a Ház nem tudja azt letárgyalni, legalább egyszer ilyen fontos törvényjavaslatnál módot nyújt a kormány arra, hogy az ugy tárgyaltassék, mint ahogy az ilyen javaslatokat tárgyalni kell. így a kérdés megérlelődik a közvélemény vitájának tüzében és amikor a Ház. tárgyalni fogja, egyrészt a közvélemény alakítson ki bizonyos Ítéletet, másrészt a képviselők is végre legyenek abban a helyzetben, hogy ilyen kérdésekhez komolyan és szakszerűen tudjanak hozzászólni. . A felhozott indokok^ alapján tisztelettel kérem, hogy a Ház az előadó által beadott inditványt utasitsa el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Szünetet kérünk!) Elnök: Kérdem, kiván-e még valaki szólani 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Megértem, hogy Eassay t. képviselőtársam bizonyos fokig különösnek találja ennek az uj szakasznak beillesztését. (Rassay Károly: Meglepetésszerű!) Nagy meglepetés nincsen, mert délelőtti beszédemben nyilatkoztam azokról az indokokról, amelyek a kormányt erre az elhatározásra kényszeritették. (Rassay Károly: A minister ur azt mondotta, hogy van még elég időnk a beterjesztésére!) Én nem azt mondom, hogy nem volna lehetséges ezt beterjeszteni és egész nyiltan megvallom, hogy ez a törvényjavaslat nagyjában készen is van, csak egyes részletkérdések igényelnek még megvitatást. Délelőtt azonban rámutattam arra, hogy êîî ezt a javaslatot össze kívánom kapcsolni annak a kérdésnek a megoldásával, hogy azoknak, akik vagyonilag teljesen tönkrementek, jövedelmükben leromlottak, valamely módon segítségükre siessünk. Ebben a tekintetben, sajnos, legjobb akarat mellett sem tudtam eddig olyan tervezetet találni, amely teljesen kielégítő volna. És ismételten rátérek arra, hogy azt hiszem, hogy helyes és logikus volna, ha ez a két kérdés együtt oldatnék meg. Ami Szilágyi Lajos t. képviselőtársam felfogását illeti, ő beszédében egész objektive azzal foglalkozott, hogy ebben a kérdésben mi történt. Ebben a tekintetben lehetőleg alkalmazkodom a felmerült kívánságokhoz; objektiv tárgyi szempontokat szeretném szem előtt tartani, amikor is elesnének azok az aggályok, amelyek egyébként felmerülnek, hogy tudniillik ezen az alapon valamilyen nagy protekcionizmus vagy más egyéb fejlődnék ki. Mivel a két kérdés csak egymás mellett haladva ítélhető meg helyesen, ez az egyszerű, okszerű indok kényszeríti a kormányt arra, hogy kérje a Ház hozzájárulását a szóban lévő terminusnak kitolásához, annyival is inkább, mert az idő, sajnos tényleg rendkivül előrehaladott. Ne méltóztassék rossznéven venni % de a t. Ház láthatja, hogy én hetek óta állandóan itt ülök, s emberileg majdnem lehetetlen, igy
