Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

Il8 Âz országgyűlés képviselőházának 6 ejteni. Igaz ugyan, hogy a pénzügyminister ur azt mondja : ezt lehet majd pótolni, de ellenkezőleg a törvényjavaslat indokolása nem mondja meg, mivel akceptálja, hogy a részletezésre az országgyűlésnek szüksége van a leltári kezelés megvizsgálásához, szüksége van az államadóssági és az átfutó kezelés bírálatához. Az átfutó kezelés, ha ez az egyszerűsítés törvénybe iktattatik, titkos alappá válik. Egészen bizonyo*, hogy a pénzügyminister ur az egyszerűsítés konzekvenciáját nem gondolta át. (Bud János pénzügyminister : Dehogy nem ! — Farkas István : Jól meggondolták, hogy ne láthassanak bele a képviselők!) Ha egyszerűsítéseket méltóztatnak akarni, akkor az egész közigazgatási apparátusra vonatkozólag egyenesen kötelező parancsokat kaptak törvényekben, ugy az 1923. évi XXXV., mint az 1924. évi IV. tc-ben, a kormány jöjjön ide minél előbb valóságos, az ország érdekét szolgáló egyszerűsítésekkel. Nem lehet a kormánynak egy egészen idegen területre lépnie és idehozni egy olyan egyszerűsítést, amely abszolúte nem tartozik a kormányra. Ez olyan, mintha egy vádlott — mert a számadási perben akármilyen tisztán áll is a kormány, mindaddig, amíg az országgyűlés ki nem mondta a felmentvény megadását, a kormány vádlottként szerepel — maga tenné meg a vádinditványt. Ezt a kérdést sokféle nézőpontból meg tudnám még világítani és mindig arra a konklúzióra jutnék, hogy ezzel az egyszerűsítés az állam érdekein, védelmén nagy csorbákat fog ejteni. Épen ezért nagyon kérem a pénzügyminister urat, ne csináljon ebből kabinetkérdést, ne ragaszkodjék ehhez, mert ez nem olyan kérdés, amely a kormány programmját bármi tekintetben is érintené. Ez programmon kivül van, és itt olyan területre léptek, amely területen a kormánynak megítélés nélkül lépnie nem szabad. Meg vagyok róla győződve, hogy a pénzügyminister ur elé az egyszerűsítési javaslatot incidentaliter — nagyon jól mondotta Gaal Gaston t. képviselőtársam, mert ő ismeri a bürokratizmus lélektanát — vitték. Azt hitték, hogy kedveskednek vele, pedig én akarom támogatni, amikor arra teszek propoziciót, hogy az egész szakaszt méltóztassék kihagyni. Sokkal több gyanú és félreértés fog támadni ennek a szakasznak a megszavazásából, mint amilyen egyszerűsítést vél elérni a t. pénzügyminister ur törvénybeiktatása által. Ezek alapján előterjesztem határozati javaslatomat, mely a következőképen szól (olvassa) : »Határozati javaslat arról, hogy az 1927/28. évi költségvetési törvényjavaslat 8. §-a teljes egészében töröltessék a képviselőház által.« Elnök : Kivan valaki szólni ! (Nánássy Andor szólásra jelentkezik.) Nánássy Andor képviselő urat illeti a szó! Nánássy Andor: T. Képviselőház! Strausz István t. képviselőtársam határozati javaslatával a magam részéről is, de azt hiszem az a párt, amelyhez szerencsém van tartozni... (Gaal Gaston: És ha a minister elejti, mi lesz?) Majd a minister ur elintézi Gaal Gaston képviselő úrral.. Ahhoz nekem semmi közöm nincs, én csupán a magam meggyőződését vagyok bátor előterjeszteni, mint ahogy azt számtalan esetben meg szokta tenni Gaal Gaston t. képviselőtársam. Ugy látom, hogy Strausz István képviselőtársam vagy félreértette azt a szakaszt, vagy félre akarja magyarázni, (Strausz István: Egyik sem!) mert itt nem arról van szó, hogy az állami számvevőszék ne csinálja meg a legrészletesebb zárszámadás megszerkesztését, hanem csupán arról van szó, hogy a zárszámadásokról megszerkesztett kimutatásokat ne abban a részletességben terjesszék a törvényhozás elé, mint eddig — aminek eddig sem mutatkozott semmiféle cél'. ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. szerűsége —- hanem összevonva csak a címek szerint fogják a kimutatást megszerkeszteni és a Ház elé terjeszteni. Én tehát indítványozom, hogy a szakasz teljes egészében fogadtassák el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szabó Imre képviselő ur következik szólásra. Szabó Imre : T. Képviselőház ! Annak ellenére, hogy Strausz István, t. képviselőtársammal teljesen egyetértek, ezzel a szakasszal kapcsolatban ezidőszerint még sem akartam felszólalni, mert tudom nagyon jól, hogy ezt a kérdést itt felszólalással elintézni ugy sem tudjuk. Mindamellett miután itt vita támadt Nánássy Andor és Strausz István képviselőtársaim között afelett, hogy ennek a kérdéses kihagyandó törvényszakasznak hatása mennyi és miben jelentkezik, és mivel ugy látom, hogy különösen Nánássy Andor képviselő ur ennek a kihagyandó szakasznak lényegét^ illetőleg ennek hatását csökkenteni igyekszik, kénytelen vagyok a magam részéről rámutatni arra, hogy az 1870 : XVIII, te. ép ugy mint 1880 : LXVT. te. kivétel nélkül a legszorosabb értelemben vett alkotmányjogi alaptörvény, amelynek módositása vagy bármilyen néven nevezendő csonkítása kizárólag csak egy külön törvény utján volna lehetséges. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azt látom, hogy az utóbbi években a kormány ezeknek az alapvető alkotmányjogi törvényeknek egyes rendelkezéseit különféle felhatalmazási törvényjavaslatokkal igyekszik enyhiteni — mint Strausz képviselőtársam említi — a takarékosság örve alatt. Nem olyan kisjelentőségü kérdés ez, t. Nánássy Andor képviselőtársam, mint ahogy méltóztatik beállitani. Az 1870 : XVIII. te. létesiti magát a legfőbb állami számvevőszéket, a 1880: LXVI. te. pedig körülírja a legfőbb állami számvevőszék hatáskörét, annak munkálkodását, világosan eloirja ennek a törvénynek 24. §-a azokat a tényezőket, amelyekből a zárszámadást össze kell állitaniok; felsorolja öt részben azokat a tényezőket, amelyekből a zárszámadás összeálliítatik. Az ötödik rész azt mondja (olvassa): »A zárszámadás az 1-3-ig terjedő résznek felvilágosítására szolgáló részletekből áll.« Miután tehát arról van szó, hogy az ötödik rész az előző részeknek kiegészitője olyan értelemben, hogy a törvényhozás tagjai részére, mint törvényhozók és ellenőrző tényezők részére felvilágosításul szolgál, lehetetlenség és elképzelhetetlen, hogy miután ez úgyis megvan, a legfőbb állami számvevőszék úgyis megcsinálja, tisztán ezalatt az ürügy alatt mellőztessék ennek idehozatala a takarékosság szempontjából — mondjuk nyomdatechnikai és más egyéb költségek megspórolása szempontjából, hogy a törvényhozás ne kerülhessen az ellenőrző szerepébe. A magam részéről ezt a kérdést nem akarom itt összes részleteiben boncolgatni, nem akarok ma rámutatni arra, hogy milyen célokat szolgál a kormánynak ez az intézkedése, remélhetőleg rövidesen lesz még alkalom erre, amikor majd a zárszámadás idekerül és majd végigvezethetem képviselőtársaimat, azokat, akiket érdekel, azon, hogy melyek azok az indító okok, amelyek a kormányt, esetleg a pénzügyminister urat erre a lépésre kényszeritik. Ki kell jelentenem, hogy magam részéről a Strausz István képviselő ur által már a bizottságban ugyanebben a kérdésben felvetett kérdéssel kapcsolatban azt hiszem, kénytelen leszek előbb-utóbb felvetni a legmesszebbmenő felelősség kérdését, — legalább is a magam személyére nézve — mert a zárszámadás kérdését nem tartom politikai kérdésnek, a zárszámadás kérdését a becsület kérdésének tartom és