Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
Âz országgyűlés képviselőházának 60. igen t. képviselőtársam, hogy el fogom fogadni, nem vagyok abban a helyzetben (Kabók Lajos: Nagyon kár pedig!) és a népjóléti minister úrral együtt kérjük a határozati javaslat elutasítását, tekintettel arra, hogy a kormánynak közismert az álláspontja a lakáskérdésben és ugy látjuk, hogy ennek a határozati javaslatnak elfogadása nem mozdítaná elő az ügyet. Kérem tehát ennek mellőzését. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház a határozati javaslatot nem fogadta el, az tehát mellőztetett. Következik Györki Imre képviselő ur első határozati javaslata. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa Györki Imre képviselőnek az 1921:111. tcikk hatályon kivül helyezése tárgyában benyújtott határozati javaslatát.) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Képviselőház! A költségvetési vita során elmondott beszédemben foglalkoztam már evvel a kérdéssel és bővebben kifejtettem, hogy ezidőszerint sem a társadalmi rend konszolidációját, sem az egyes állampolgároknak az, állam tekintélyével szemben való magatartását nem látom olyannak, hogy az 1921:111. tcikkben biztosított retorziókat nélkülözhetném vagy mellőzhetném, ezért kérem a javaslat elvetését. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház a határozati javaslatot nem fogadja el, az tehát mellőztetett. Következik Györki Imre képviselő ur 2. számú határozati javaslata. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa Györki Imre képviselőnek az esküdtbiráskodás visszaállításáról szóló határozati javaslatát). Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! Ugyancsak a költségvetési vita során jeleztem azt a határt, amely határon és kereten belül a kormány az esküdtbiróságok működésének visszaállítására gondol. A határozati javaslatban több foglaltatik, mint amilyen mértékben és módon az esküdtbiráskodás visszaállításáról szó lehet. Kérem ezért a határozati javaslat elutasítását. Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen !Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot nem fogadta el, az tehát mellőztetett. Következik Györki Imre képviselő ur 3. számú határozati javaslata. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa Györki Imre képviselő határozati javaslatát az amnesztia tárgyában. — Kabók Lajos: Ideje volna!) Elnök: Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni! Pesthy Pál igazságügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Már kifejtettem azt is, hogy a forradalmak alatt elkövetett bűncselekmények miatt elitéltek között már csak olyanok vannak letartóztatásban, akik tulaj donképen a büntetőtörvénykönyvbe ütköző bűncselekmények miatt vannak elitélve. Ezekre vonat ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. 113 kozólag ugy, mint más esetekben, egyéni kegyelemről lehet szó, azonban közkegyelemről szó nem lehet. (Felkiáltásokba szélsőbaloldalion: Miért nem?! — Zaj.) Ilyen értelemben ezt a határozati javaslatot el nem fogadhatom és kérem annak elutasítását. (Helyeslés a jobboldalon. — Kabók Lajos: Szóval továbbra is a bosszúállás! — Zaj.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a felsorolt határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség! A Ház a határozati javaslatot nem 1 fogadja el. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezzel az appropriációs törvényjavaslat általános tárgyalása alkalmából benyújtott határozati javaslatok kérdése is elintézést nyert. Kötelességemnek tartom figyelmeztem azokat a képviselő urakat, akik közül az öszszeférhetlenségi jurynek mai ülésére kitűzött kisorsolása megtörténik, hogy házszabályaink értelmében a kisorsolás a napirendre tárgyalásra szánt idő utolsó félórájában történik meg, tehát legkésőbb félhat órakor. A vita menetéből következtetve azonban, nem látszik kizártnak, hogy ez már hamarább is meg fog történni és ezért eizt lojalitásból kötelességemben állónak tartom a t. képviselő urak tudomására hozni. Az ülést tiz percre felfüggesztem 1 . (Szünet után.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Griger Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1. §-át, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 2. §-t.) Strausz István! Strausz István: T. Képviselőház! (Br. Podmaniczky Endre: Elfogadjuk!) Az igen t. képviselő urat abszolúte nem kívánom megakadályozni abban, hogy a paragrafust elfogadja. Az én álláspontom konzekvenciája az, hogy az egyes szakaszokat sem fogadhatom el. Én azt hittem, hogy az igen t. pénzügyminister ur épen ezen vitánál kielégíti nyilatkozatával és felvilágosításaival azokat a nagy reményeket, amelyeket a magyar hitelezők a háború előtt és a háború alatt jegyzett kötvények valorizációja tekintetében az állammal szemben joggal táplálnak. A pénzügyminister ur egyszerűen támadásba ment át és azzal a megállapitással élt, hogy az ellenzék az appropriációs vitában érdemlegesen egyáltalában nem tárgyalta a törvény javaslatot, hanem politikai kérdéseket fejtegetett, amelyek nem tartozhatnak egy appropriációs törvényjavaslat bírálatának a keretébe. (Br. Podmaniczky Endre: Kun Béla!) Ezt koncedálom a t, pénzügyminister urnák, azonban azt speciell reám nem mondhatja. Én kizárólag a törvényjavaslat keretébe tartozó eminens pénzügyi kérdésekkel foglalkoztam. Elsősorban bíráltam az államadósságokat minden részletükben. Ennek a nagy anyagából kihámoztam azt, hogy a pénzügyminister ur a háború alatt jegyzett adósságok tőkeálladékát a költségvetési előirányzatban lemérsékelte 12 milliárd 700 ezer pengőről 181 millió pengőre. A magyar nemzet, amely dönt — és ez ma az országgyűlés — a lemérséklést 1 is megteheti, de egy pénzügyministernek ehhez
