Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

lÖO Az országgyűlés képviselőházának 6 kabérek, amelyeket Amerika a munkásainak űzet. Amerikának ebben a tekintetben az a vég­telen előnye is megvan, hogy nem élnek uralma alatt idegen népek. A Fülöp-szigetek aligha mennek olyan kivételszámba...« síb. T. Képviselőház! Ezek nem uj dolgok, ezek csak simulnak az uj gazdasági rendszerhez. A régi gazdasági iskola megalapítói, többek kö­zött Jean-Baptiste Say, egy francia közgazdász mondta már sok évtizeddel ezelőtt: »A drága­ság oka, hogy a kormányok a kereskedelemre és a forgalomra ujabb bilincseket raktak és vámokkal igyekeztek védekezni az idegen áruk behozatala ellen.« Frederic Bastien azt mondotta, hogy az ál­lamosítási mániával tönkreteszik a gazdasági életet. Sismondi azt mondotta viszont ezzel ellen­tétben, hogy állami beavatkozással enyhiteni kell a gazdasági életben a létért való korlátlan harcot, T. Képviselőház! Ebből a sok gazdasági rendszerből az én megállapításom szerint és legnagyobb sajnálatomra a pénzügyi kormány­zat mindenhonnan kiszedte, ami a legrosszabb, ami az ő nézeteinek és az ő felfogásának a legjobban megfelel, ahelyett hogy kiemelte volna belőlük azt, ami a legjobb mindenikben, ami a gazdasági viszonyokra a legjobban al­kalmazható és ugy konstruált volna Magyar­ország mai gazdasági helyzetének megfelelő olyan rendszert, amely egyrészt szolgálja azo­kat az érdekeket, amelyeket önök képviselnek: a termelés érdekeit, amelyeket egyébként mi is képviselünk, másrészt pedig szolgálja a dol­gozó nép millióinak érdekeit és lehetővé teszi számukra, hogy ebben az országban embersé­gesen, becsületesen élhessenek. Mondom, sajnos, nálunk az a helyzet, hogy a fogyasztóképesség katasztrofálisan lezüllött. Odvakban, barlangokban laknak az emberek. Tessék egyszer a képviselő uraknak, talán ugy inkognito vagy az sem baj, ha nyiltan, el­menni ezekre a helyekre, szívesen szolgálunk címekkel és adatokkal, sőt szívesen megyünk önökkel; nézzék meg a magyar jövendőt. Meg­számlálhatatlan munkáscsaládokban az apró proletárgyermekeket patkányok rágcsálják, mert szemétbe túrt odvakban laknak. (Gás­párdy Elemér: Elég szomorú!) Ez olyan tünet, amely felett szó nélkül elmenni nem lehet, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) amelyet a tör­vényhozásnak tudomásul kell vennie (Bottlik József: Ez igaz!) és amit nem szabad fumi­gálni csak azért, mert erről az oldalról jön az ismertetése. (Felkiáltások jobbfelől: Tud­juk! Ismerjük!) Ha pedig tudják, akkor vesse­nek számot lelkiismeretükkel, annál nagyobb az önök felelőssége; akkor tessék a kormányt serkenteni minden pártérdeken kivül és min­den korlátozás mellőzésével, hogy legelsősor­ban ezeket a fájó és esedékes problémákat oldja meg, hogy a magyar jövendőt, amelyet Martinovics a jövő legértékesebb letétjének mi­nősített, hogy a magyar gyermekeket ne rág­csálják patkányok, hogy azokat ne fenyegesse tüdővész, skrofulus és egyéb baj: hogy a ma^ gyár dolgozók este, mikor nemzetfentartó munkájukat abbahagyják, tisztességes, tiszta levegőjű otthonokban hajthassák nyugalomra fejüket és gyüjthessenek erőt a másnapi ter­melő munkára. (Helyeslés és felkiáltások jobb­felől: Mi is ezt akarjuk! Legyen jóla meggyő­ződve!) Nem pártkérdés ez! (Peidl Gyula: A lakásfelszabaditással segítenek ezen? — Far­kas István: A lakásfelszabaditással fokozzák a nyomort! — Halász Móric: Nem függ össze '. ülése 192? június 2-án, csütörtökön. a kettő! Nem lehet kisajátítani a szegénysé­get! — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Ha mi ezen a területen talál­kozni tudnánk; ha önök a kormányuktól, amelyre befolyást gyakorolhatnak, kicsihol­nák azokat a javaslatokat és intézkedéseket, amelyek ezen a bajon segítenének: legyenek megyőződve, hogy megszűnik a pártkérdés, és mi, mint magyar emberek fogunk felállani és önöiknek segíteni. (Egy hang jobbfelől: Akkor is más lesz az önök világnézete!) Ez mutatja a rosszhiszeműséget. Gazdasági kérdésekről be­szélek, amelyeknek nincs világnézetük és önöik folyton belevetik a világnézeti kérdéseket. Mert, mondjuk, nekem, nekünk és sokaknak külön világnézetünk van, azért hagyják önök nyomorogni és elrothadni a magyar gyermeke­ket? (Eltenmondások jobbfelől. — Felkiáltá­sok jobbfelől: Dehogy! Nem hagyjuk! — Bott­lik József: Folyik a kislakáisépitéis!) Ne fessék tehát világnézeti kérdéseket előhozni, hanem tessék ebben a kérdésben összefogni és az első lépés az legyen, hogy állítsuk meg a készülő lakásuzsorát, állitsuk meg a lakások felszaba­dítását. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Ha­lász Móric: Nem függ össze a két kérdés, amely lehet gazdasági szükségszerűség...) — Igenis állítom, hogy összefüggésben van! — (Halász Móric: Csak önöik hozzák összefüggésbe! — Farkas István: A munkabér sincs összefüggés­ben a nyomorral?) ...de ne felejtsék el, hogy a lakások korai felszabaditása azt jelenti, hogy egy csomó tizezer ember vagy hajlékta­lan lesz, vagy apróbb, kisebb lakásokba fog összezsúfolódni, mert a háztulajdonosok pasz­szón állnak. Volt rá alkalom és példa bőven a felszabadított vidéki városokban — méltóztas­sék csak azokat megnézni — úgyhogy a minis­terelnök ur kénytelen volt néhány városban, ahol túl vérmesek voltak a háztulajdonosok, visszaállítani a kötött forgalmat. (Petrovácz Gyula: Itt is csak az a tendencia!) Ne tessék felszabaditani, hogy ne kelljen újból megkötni! Nehogy azt gondolják az urak, hogy ez puszta munkáskérdés. Nem munkáskérdés ez. Sajnos, a munkásság a nyomorúságnak oly mély fokára sülyedt, hogy már talán el is fe­lejtette a lakásigényeit. Odvakban laknak, szemétdombon túrnak lyukakat és azokban bújnak meg, mint az ősember. Tessék kimenni a budafoki barlanglakásokba, amelyek felett terül el a temető és ennek vize folyik be a la­kásokba. Nemcsak a munkásosztályról van szó, a középosztályról is szó van, a szabadfoglal­kozásuaknáíl. Szó van az orvosokról, az ügyvé­dekről, az írókról, a művészekről, a színészek­ről, akik ma nagyon szegény emberek és a múltbeli gazdasági jólétiüknek csak oaf rangjai maradtak meg; némelyiknek talán az emberi lakás, amelyet kénytelenek lesznek feladni a háztulajdonosok rohama és túlzott étvágya kö­vetkeztében. Jól gondolják meg az urak, (Ha­lász Móric: Ugyan kérem, nem lehet ezt a kér­dést igy tárgyalni) mikor ezt a lépést meg­teszik és néhány tizezer háztulajdonost rásza­badítanak a lakók millióira, mert hü azután be fog következni a vész, azt hiszem, hogy nagyon nehéz lesz megállítani a következményeket és csökkenteni a hatásokat. Hogy mennyire nemcsak munkásokról van szó, kezembe került egy memorandum ezer alá­írással, amely elkerült tudtommal a minister­elnök úrhoz is. A ministerelnök ur minden­esetre lesz szives a közvéleményt tájékoztatni, hogy a kérvényt megkapta-e és milyen sorsot szánt annak. Ezer aláírással közalkalmazottak, valószínűleg a kisebb fizetési osztályokból, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom