Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-60
r Az országgyűlés képviselőházának 60. és Magyarország politikai történetét, nem találok precedenst arra, hogy átmeneti életű kabinet — mert hisz minden kabinet átmeneti életű — valamelyik tagja ilyen merész kijelentésre ragadtatta volna magát, különösen a választójog kérdésében, egy olyan kérdésben, amely valamennyi kérdés és probléma között a legelasztikusabb, talán az egyetlen, amelyet mondhatni, sohasem lehet nyugvópontra juttatni. Legalább is addig nem lehet, mig a választójog mértékének és rendszerének legalább egy megközelítően elfogadható formáját nem termelte ki magából az ország. A választójog aktáit, ellentétben a belügyminister ur apodiktikns kijelentésével, nem tarthatjuk lezártnak (Peidl Gyula: De nem ám!) és nem tartja lezártnak az ország dolgozó népe. Az országnak és önmagának is igen sokat ártott a kormány, amidőn egyrészt törvénybeiktatta újra a nyilt szavazást és másrészt alkalmazásba vette újra a régi álszabadelvü világból ismeretes választójogi erőszakoskodásokat. (Madarassy Gábor: Tessék csak lemenni az Alföldre és megkérdezni, hogy a gazdaközönség mit kivan?!) T. képviselő ur, jártam én az Alföldön is, de én a kérdést másként állítom be. Méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy mondjuk, egyszeri generális népszavazás utján, minden befolyástól menten, megkérdezzük az ország népét. Másfelé jár ön, másfelé járok én; mást mondanak önnek, mást mondanak nekem; máskép fogja fel ön a politikai helyzetet, máskép fogom fel én; más réteget képvisel ön és más réteget képviselek én. (Farkasfalvi Farkas Géza: Az igaz!) Ön képviseli azokat a keveseket, akik Magyarországon meg lehetnek elégedve, mert azoknak a keveseknek Magyarország ma szabad vadászterület (Mozgás a jobboldalon és a középen.) s én képviselem azokat a népmilliókat, akik ma nyomorognak % akik ki vannak taszitva az alkotmány berkeiből, (Zaj a jobboldalon.) akiket önök másodrendű polgároknak minősítettek s ezenfelül lehetetlenné tették nekik, hogy lelkiismereti szabadságukkal saját akaratuk szerint élhessenek. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy egyetlen egy képviselő sincs osztályképviselet utján a képviselőházban! (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Propper Sándor: Ez az elmélet, a gyakorlat, sajnos, más. (Felkiáltások jobbfelől: Maguk szerint!) önök szerint! (Farkasfalvi Farkas Géza: Saját maga nem hiszi el egyetlen egy szavát se!) Elnök: Farkasfalvi Farkas Géza képviselő urat rendreutasítom ! Propper Sándor: A t. képviselő ur saját lelkületéből indul ki. Amint mondottam, a választójog aktáit nem lehet lezárni s ennek a iíegutóbbi hajtóvadászíaJtnak eredményére leülni, emészteni nem lehet, hanem csak most kezdődik igazán a választójogi harc, (Mozgás jobbfelől.) most kell kezdődnie éspedig nemcsak a jogtalanná tett. a jogokból kitaszított proletármilliók részéről, hanem azoknak a polgároknak, kisgazdáknak^ kisiparosoknak, szabadfoglaikozásuaknak részéről is, akik csak ugy nyögnek a kormány és a közigazgatás terrorja alatt, mint maguk a proletárok. (Kun Béla közbeszól.) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Kabók Lajos? Tegnap nem végezte be, azért folytatja most! Kevés volt a hat óra!) Propper Sándor: Azt látjuk világszerte. hogy noha a választójog mindenütt sokkal KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. 95 előbbre van, mint Magyarországon és a titkos szavazás az egész világon valóban lezárt akta, a választójog problémájával még mindig foglalkoznak. Anglia, amely a maga parlamentarizmusának rendszerét majdnem kétszáz évvel ezelőtt fektette le a Declaration of rights-ben, leantóbb, néhány héttel ezelőtt foglalkozott újból a választójog kérdésével, módosította a választójogot és ötmillió uj szavazónőt emelt be az alkotmány sáncaiba. Látjuk ezt a mozgalmat szerte a világon, javítanak rajta, csiszolnak rajta, kiküszöbölik a súrlódási felületeket, igyekeznek olyan tökéletes választójogi rendszert létrehozni, amely a mai kor követelményeinek .mesrfelel s amely az eg-ymással szembenálló és döntő ütközetre készülő szélsőségeknek erejét alkalmas mederbe terelni képes. Ha a hajtóvadászatot a birálat nagyitóüvege alá vesszük, ugyebár azontúl, hogy itt nagy diadalmámor volt, apró korrekciók következnek be. Kun Béla t. képviselőtársain feltette itt tegnap a kérdést, hogy vájjon miért nem engedte be a kormány ezt és amaztl Érti azt, hogy a kormány hadakozik a szociáldemokraták ellen, bár nem tartja megengedhetőnek, hogy erőszakkal hadakozzék, ami nagyon helyes. Hogy azonban miért nem engedte be a kormány azt, aki konzervatív, aki ilyen va/r amolyan, ezt az álláspontot nem irom alá- Én azt mondom, hogy alkotmányos fegyverekkel a kormány ne csináljon macának magyar királyi szabadalmazott ellenzéket, erre szükség nincs, (Kun Béla: Ugy értettem, hogy miért szoritotta ki erőszakkal őket, mint Ándrássyt, Zsilinszkyt?) Értem, ki fogom magyarázni. A narlamentarizmusban szükség van ellentmondásra, birálatra, ennélfogva szükség van ellenzékre is, de ha a közvélemény aggálytalan megnyilatkozása feleslegesnek tartja az ellenzéket, akkor senkinek sincs joga azt reklamálni. Én a kormánnyal szemben ebben a kérdésben csak egy igényt jelentek be: elsősorban reformálja meg a választójogot ugy, ahogy az a mai Időknek megfelel; másodsorban semmiféle előnyt magának ne biztosit s on és az államhat alom gépezetét a maga javára ne használja ki. Álljon ki tisztességes, becsületes, tiszta fegyverekkel és egyenlő feltételekkel s ha akkor is Így döntött a közvélemény, abba kötelessége mindenkinek belenyugodnia. A nagy diadalmámor után a kecskeméti mandátum veszedelembe került"? Nem tudom, mi történt ott. mi nem, csak az játszódott le nyilt színen, hogy a megválasztott^ képviselő urak lemondtak, amihez feltétlenül joguk volt. Lemondtak a pótképviselők is. Kecskeméten tehát, abban a lajstromos kerületben, amely két képviselőt választ, uj választást kellett elrendelni. És csodálatosképen a nagy diadalmámor, a borzalmasan nagy szerelem, a kormánypárt, a reakció iránt, nyomban a felére olvadt le. Amikor hozzáengedték a választókat az urnákhoz, akkor már nem volt százpercentes a diadal, akkor már csak ötven percentes volt s akkor már nem két ^kormánypárti képviselőt küldtek be a képviselőházba a kecskeméti választópolgárok, hanem egy kormánypártit és egy függetlenségi Kossuth-pártit. Ha ezt a korrekciót végigvinnők az egész országon, s ha az egész ország titkosan szavazhatna, mit méltóztatnak gondolni, vájjon kijönne-e ugyanaz az eredmény, amely kijött a. december lG-iki hajtóvadászaton? (Zaj a jobboldalon.) A kecskeméti eset ennek ellentmond. A kecskeméti esetből az egész világ közvéleménye kiolvashatja azt, hogy a decemberi hajtóvadászat 14
