Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

92 'Az országgyűlés képviselőházának t Minthogy a kormány és annak politikája iránt a legnagyobb bizalommal viseltetem a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Előttem szólott Fáy István t. képviselőtársam egy és más kijelentéseire beszédem folyamán fogok válaszolni és itt csak egyetlenegy tételt ragadok ki, azt, amelyben Kabók Lajos t. képviselőtársammal vitatkozik, mondván, hogy Kabók Lajos képviselőtársam bírálta a kormány beruházási programmját és a programra egy részére vonatkozólag megállapitotta, hogy az improduktiv; védelmébe vette Fáy István t. képviselőtársam a Faksz-ot, a kislakások építésére adandó hitelnek ezt az uj alakulatát és mintegy szemrehányásként állapította meg, hogy az ellenzék a bírálat fegyvereihez nyúl és nem hajlandó a kormányprogramra és a kormánymódszerek áíiumát magáranézve kötelezően elfogadni és elismerni. Ezzel a megállapítással szemben mindjárt elöljáróban megállapítom, hogy a szociáldemokrata párt részéről a produktiv befektetések ellen soha tiltakozó vagy biráló szó el nem hangzott; viszont természetesen a szociáldemokrata párt kemény és megérdemelt bírálatban részesít minden olyan improduktív kiadást, amelyet a beruházási programra köpenyege alatt akarnak a költségvetésbe becsempészni, Megállapitom, hogy épen a szociáldemokrata párti padokról hangzott el legelőször az a kívánság, hogy a földbirtokreform során földhöz vagy telekhez jutott uj törpebirtokosom kat lássák el megfelelő hosszúlejáratú olcsó hitellel, mert egy darabka száraz, szikes föld kiutalása még nem jelenti a probléma megoldását. Természeteseri nem ugy gondoltuk, hogy ezt a bürokrácia tekervényes útjaira tereljék, hogy itt ad hoc alakulatokat és egyesületeket hozzanak létre, amelyeknek retortáira fogják bizni ezt az elsőrendű szociális és gazdasági kérdést. (Erdélyi Aladár: Ebben némi tévedés van, mert az urak még nem voltak itt, amikor az első nemzetgyűlésben követelte a kisgazdapárt. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Én csak arról az időről beszélhetek, amióta a szociáldemokrata párt a törvényhozás munkájában aktiv részt vesz. (Erdélyi Aladár: Ez ellen nincs kifogásom, de nem elsősorban!) A két nemzetgyűlés ideié alatt ä szociáldemokrata párt volt az első, amely ezt a problémát felvetette, nekünk tehát nem lehet azt a szemrehányást tenni, hogy az uj törpebirtokosok és telektulajdonosok hitele vagy boldogítása ellen kifogásunk volna. Kifogásunk van a módszer ellen, ahogyan ezt kezelik, kifogásunk van a^ 'protekcionizmus ellen, amely ezt a kérdést kiséri. Nekünk méeris az a nézetünk, hogy kevesebb faksznit méltóztassanak csinálni, sokkal több kislakást épiteni és sokkal gyorsabban kiutalni a hosszúlejáratú olcsó hiteleket. ^ T. Képviselőház! Fáy képviselőtársam említést tett a panamákról, a közélet elzülléséről, ennek a fájdalmas elzüllésnek mindennap felfakadó egy-egy kelevényéről és itt is sajátszerüleg szemrehányó hangot használ az ellenzékkel szemben, amely követeli a közélet tisztaságát, követeli az intézményeket, amelyek 'a közélet tisztaságát biztosítják. (Fáy István: Bocsánatot kérek, ez elferdités, ezt nem mondtam!) Mi is felvetettük a tiszta

t közélet és a tiszta közéleti erkölcs problémáját és követel. ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. jük annak intézményes biztosítását. Sajnos, a közélet tisztaságának ma semmivel több biztositéka nincs, mint az a kevés szólásszabadság, amely a képviselőházban miég megmaradt. (Zaj jobb felől.) A sajtókritika hiányzik, a tiszta közszellem, a bátor közvélemény nem nyilatkozhatik meg és ha a kormány részéről ebben a kérdésben nyilatkozatok történnek, akkor kvázi bátorítások hangzanak el a leendő panamák hősei irányában. (Mozaás jobbfelŐl.) Épen a ministerelnök ur mondta itt a múlt héten, amikor szóba került a közéleti panama legújabb lápvirága, hogy a középosztály elnyomorodásának egyik tünete a közéleti t panama. Ezt nem Írhatjuk alá, noha tudatában vagyunk annak, hogy a munkásosztály mellett és a munkásosztály után valóban a szabad foglalkozás, a középosztály az, amely nyomorog, de ha a panamákat vizsgáljuk, akkor azt kell látnunk, hogy nem a kenyérért, nem a ruháért, nem a hajlékért, nem a gyerek neveléseért, nem tankönyveket lopnak, csalnak és panamáznak az emberek s ha van megbocsátási lehetőség, akkor ezeknél a tételeknél kell megállni; a kenyértolvajnak, a ruhatolvajnak vagy annak, aki a gyerekének talán tejecskére lop vagy követ el tisztességtelen dolgot, meg lehet bocsátani, de akinek fényűzően berendezett lakása van, akinek lakásán' selyemtömegeket, műtárgyakat találnak, aki szeretőket tart és autón jár, azzal szemben a kíméletnek nincs helye. (Erdélyi Aladár: Ebben egyetértünk. Csak r figyelmeztetem, hogy Fábiánnak, a vezérszónoknak volt ez az álláspontja, nem a ministerelnök urnák!) Ezzel szemben szükséges az, hogy egyrészt ministeri nyilatkozatokkal ne készítsenek elő ujabb lehetőségeket ujabb közéleti botrányokra, ne történjék bátorítás, másrészt, hogy a közélet tisztaságának biztosítékait méltóztassék megerősíteni. (Usetty Béla: Az nem bátorítás, ha lefogják!) Ahol a kritika hiányzik, ahol a közszellem nem elég bátor és tiszta, ahol tapasztalja a kritikus ugy a sajtóban, mint az élőszóval kritizáló, hogy őt nagyobb veszély fenyegeti a büntető igazságszolgáltatás vagy a rendészet részéről, mint azt, aki a panamákat elkövette, akkor a köteles mimikre következtében nem tehet egyebet, mint hallgat, nyel és tür és várja a dolgok kifejlődését. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy egészen konstruktiv urat idézzek ennek az igazságnak bizonyítására. Humboldt > Wilhelm, akinek konstruktivitását és hozzáértését talán a túlsó oldalon sem méltóztatnak kétségbevonni, állapította meg: már évtizedekkel ezelőtt, hogy az elnyomás következtében gyökeret vernek az emberi lélekben az aljas tulajdonságok, az alattomosság, a kegyetlenség, a gyűlölködés, mert átment a köztudatába, hogy a szemérmetlen önkény ellen ez az egyetlen védelem. Ha tehát a közélet megtisztitásának akaratában találkozhatunk, — és ebben mindig találkozni fogunk — akkor méltóztassék a közélet tisztaságának biztosítékait, a kritika szabadságát, a sajtószabadságot igenis, helyreállítani, (Felkiáltások a jobboldalon: Megvan!) méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy az újságíró utána járhasson és bátorságosan rámutathasson a tünetekre: méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy az ujságiró abban a tudatban végezhesse ezt a társadalommentő és tisztító munkáját, hogy a végén nem ő lesz az, akit becsuknak, hanem odaállhat tizenkét polgár lelkiismerete elé a saját lelkiismeretével és biztos lehet a felől, hogy vele szemben injuria nem