Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
56 r Az országgyűlés képviselőházának 46. ülése 1927 május 13-án, pénteken. nak olyan férfiak, különösen szakemberek rendelkezésre, aikik teljes európai színvonalon vannak és igy minden működési téren, minden szakmában a nagy feladatok megoldásánál elsőrangú erőkre támaszkodhassunk. Ezt akarjuk elérni a magas műveltség célját szolgáló ösztödí jakkal és a külföldi magyar intézetekkel, amelyeknek száma most ismét eggyel gyarapszik: a római Collegium Hungaricummal, amely elsősorban művészi célokat lesz hivatva szolgálni, mivel eddig csak a fiatal tudós nemzedék részére tettük lehetővé, hogy a bécsi, berlini és zürichi magyar kollégiumokban tovább tanulhassanak, sőt ösztöndíjakkal, francia és angol főiskolákra is mehettek. Most lehetővé akarjuk tenni, hogy a fiatal művészeik is belekapcsolódjanak az európai művészeti életnagy egészébe, amely célra Kóma múltjánál és jelenénél fogva kiválóan alkalmas és amely törekvéseinket ott a hivatalos körök rendkívüli szeretettel és érdeklődéssel fogadták. T. Képviselőház! Ha, mint kis nemzet, az újjáépítés nehéz munkájában, a tudományos és különösen a művészeti célokat nem is tudjuk azzal az anyagi erővel táplálni, amint azt szeretnők, ha nem is tudunk az egyes művészeti ágaknak megrendelésekkel vagy nagyobb vásárlásokkal segítségére sietni, ha nem; tudjuk valóban magas színvonalon álló állami színházainkat nagyobb tervek kivitelében támosratni, vagy a feltótlen és sürgős segítséget igénylő vidéki színészetet válságos helyzetéből inem is tudtuk eddig kimenteni s nem tudunk, mint a nagy nemzetek, nagy kulturális eseményeknek és tetteknek kezdeményezői vagy tényezői lenni, mégis, az egész világ előtt bizonyságot teszünk arról, hogy itt erős művelődési élet folyik, hogy a nemzet nem öldöklő fegyverekkel, hanem a kultúra fegyvereivel küzd és halad előre azon az utón, amely a magyar igazságok elismertetéséhez és győzelméhez kell, hogy vezessen. (Élénk helyeslés és taps.) Ezekben voltam bátor a költségvetést ismertetni és mivel át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy az mindenben a nemzet érdekeit szolgálja, azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Beek Lajos! Beek Lajos: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az igen.t. előadó urnák rendkívül értékes beszéde főképen azokkal a problémákkal foglalkozott, amelyekre az igen t. kultuszminister ur is a legnagyobb súlyt helyezi s amelyek az oktatás kérdésének teljes kiépítésére vonatkoznak. Amikor én teljes elismeréssel adózom azon nagyszabású programm következetes és erőteljes felépítéséért és megvalósitásáért. amelyet az igen, t. kultuszminister ur éveken keresztül oly nagy következetességgel folytat, akkor méltóztassanak megengedni, hogy az igen t. Képviselőház figyelmét mégis felhívjam a magyar kulturél étnek egy olyan másik területére, amely, ha nem is mondhatom, hogy mostoha elbánásban részesül, de mégis állithatom, hogy nem részesül abban a támogatásban, amely kulturális és nagy nemzeti missziójánál fogva méltán megilletné. Értem a szín- és zeneművészetet, a szín- és zeneművészetnek azokat a problémáit, amelyek annál inkább kell. hogy érdekeljék a kormányzatot is, mert hiszen ez az, a tér, ahol korkülönbségre való tekintet nélkül nagy nemzeti nevelő, enyhítő és kifinomitó missziót végezhet mindenki, aki a kultúrának ezeket az ágazatait ápolja. Mert ne áltassuk magunkat azzal, hogy a magyar társadalom ideológiája újra egybeforrott és legalább is annyira egységessé vált, mint volt a háború előtt. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az a nagy ellentét, amelyet a háború kiváltott és amely a háború utáni súlyos gazdasági és erkölcsi válság közepette még csak jobban kiéleződött, ma már elmúlt és hogy nincs szükség azokra az eszközökre, amelyek a társadalmi kiegyenlítődést, az erkölcsi világnézeti kiegyenlítődést hathatósan előmozdítanák. Súlyos az a meghasonlás, amely a társadalmi életben, különösen azoknak a körében előállott, akik meglett férfiként vonultak be a háborúba és egy békés világnézetből egy háborús világnézet közepébe csöppentek. Súlyos ez <al válság azért mert azoknak, akik a háborúban a gazdasági foglalkozásokról a kenyérkereső pályáról, a követendő ideálokról egészen más eszményeket tápláltak, mint amilyeneket <a lövészárokban! találtak, a háborúból visszatérve, ezeket iaiz ellentéteket nemhogy kiegyenlíteni lett volna módjukban, hanem a háború után közvetlenül következő években ezeknek az ellenitétekneik további kiéleződését voltak kénytelenek fájdalommal konstatálni. De talán még súlyosabb az azí ellentét, az a világnézeti különbség, amely lazokniak a lelkében támadt, akik még serdülő korukban, anélküli, hogy a békés világnézetbe beiéidegződtek volnia, kerültek íbéte egy olyan háborús ideológiába, amely a maiga lőporfüstös világnézetével, a maga ököljOlgának a jogrendbe való iktatásával, tisztesi kereisőpályák leibecsülésével uj horizontokat akart megnyitni ós azokat a békevilágban is állandósítani Mvánita. Ezeknek az eanlber éknek, ezeknek a generációkniaik rávezetésére <a békés világnézet sínéire, ezeknek a generációknak lelkiében! viharzó ellentétek meglegyintésére, kérdezem, mélyen t Képviselőház, mi birhatinia jobb hatással, mi mozdíthatja azt elő erőteljesebben, mint sí művészetnek és kiváltképen a drámai és ezen művészetnek céltudatos támogatása, amely iaz ő jótékony, ideálokat feltámasztó és ápoló, ellentéteket kiegyenlítő, lelkeket megnyugtató hatásával elsősorban van hivatva ezeket az ellentéteket kieigvenliteni. Ilyen körülmények közlött tehát kérdeznem kéli: micsoda óriási feliadat háramlott volna azokra — értein kormányt, irodalmat és művésizeti veizetőket — alkik ezt a célt valóban ós komiolyan méltányolva, niagy nemzeti miszsziójuk teljes tudatában lettek volna? Kérdezem 1 , hogy szeím előtt tartották-e komolyan és igazán, hogy mindazoktól a most felsorolt szempontoktól eltekintve is óriási feladat volt ennelk hathatós támogatása már csak azért is, mert a művészetek támogatása 1 egyszersmind hidat lett volna képes verni a nyugati kultúra és a Magyarország'on 1 sok tekintetben megbomlott kulturális törekvések között. Hivatva lett volna és hivatva volna ma is áthidalni 1 azokat >az ellentéteket, atmelyek a győztes országok és a legyőzött országok ideológiái a között fen'nállanak ós újra megteremteni azt a harmóniát, azt az együttérzést és együttműködést, amely békeidőben Magvarország ós a nyugati kultúra között mindig megvolt. E helyett fájdalmas szívvel kell konstatálnom, hogy kormány, drámaírás és drámai és
