Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-57
Az országgyűlés képviselőházának ; -bízhatunk abban,' hogy komolyan akarnák valamit a szekrényeknek, az adózóknak, a nincstelenek érdekében tenni* Mivel ezt a szándékot sehol felfedezni nem tudom, mivel ebben az irányban a kormánynak semmiféle jóindulatát nem látom, bizalommal iránta nem viseltetem és a. törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Bogya János! (Ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások: Ág nem lehet, tévedés!) Élnek: Valóban a jegyző ur tévedett, szódásra következik Mándy Sámuel! Mándy Sámuel; T. Képviselőház! Az előttem. szólott t. képviselőtársam szavaira csak "röviden kívánok reflektálni, mert rövid időre szabott beszédemet nagyon meg kellene hoszszabitanom, ha képviselőtársam — bocsánatot kérek, hogy egy nővel szemben kénytelen vagyok ezt mondani — sok tévedésére rá akar" nék mutatni. Az igen t. előttem szólott képviselőtársam bevezető szavait aláírom, akkor t. i. amikor még nem, saját tárgyával foglalkozott, amikor rétflexiókkal élt a Wéichér és^ Bleyer képviselő •urak között felmerült kérdésre, nevezetesen, amikor arra a kérdésre allndált hogy vájjon a kisebbségi a német kisebbségi kérdést hogyan kell kezelni, azt méltóztatott mondani, meg kell a lakosságot kérdezni, mit kivan, hogy milyen nyelven tanuljanak gyermekei az iskolában. Nagyon helyeslem ezt az álláspontot. Azért, hogy valamit helyeselhessek t. képviselőtársam szavaiból, ezt kiemelem és csatlakozom az elmondottakhoz, amit azonban különben érdekes, nagy tanulmányra való beszédében méltóztatott előadni, abban kevés olyant találok, ami igaz tárgyilagossággal állapította volna meg azt, vajion eliött-e annak ideje, hogy a lakások felszabadittassanak: igen vagy nem? Azokat a szempontokat, amelyek hozzátartoznak a kérdéshez s amelyeket képviselő• társam elmondott, elfogadom tárgyilagosaknak, de amikor a forradalomról beszélt és amikor elmulasztotta felsorolni azt, hogyan ,áJU ez. a. kérdés más, országokban, abban -a statisztikában nem nyilatkozott arról hogy egy-két államot kivéve, a világ minden részében, ahol konszolidáció van, már szabadok a lakások. Akkor elfeledkezett a legfontosabbról. Egyébként ne méltóztas• sék engem azok közé sorozni, akikre célzott az a képviselőtársunk, aki mellette ül s aki épen az imént nyilatkozott az ezerholdasok, ellen, akiknek talán még azt' a jogát is megvonná, hogy szóvá tegyenek egy kérdést. (Fors+er " Elek: Még- azt is megvonná, hogv éljenek!) Ne méltóztassék engem azok közé sorozni, akik megkövetelik a háziurak kívánságának teljesítését, hogy a lakások felszabadittassanak. De - én tárgyilagos meggyőződéssel állítom hogy az a veszedelem, amelyről itt több mint egy órán át méltóztatott bennünket kitanítani, nem fog bekövetkezni. Nem hogy forradalmi hangulat nem fog bekövetkezni, hanem én azt hiszem, hogy a kiegyenlítődés fog bekövetkezni. Nem rögtön a jövő máiiusban, amikor a felszabadítás bekövetkezik, hanem egy-két év múlva az én igérivtelen nézetem szerint a lakbérek visszafejlődése fog bekövetkezni. Ami pedig* azt illeti. — ami engem nagyon meg-hatott és különösen nagyon '• meg-• hatna, ha iraz volna, hogv t. i. azt méltózta• tott mondani, hogy a tüdőbaj terjedése ösz• szefügg & lakáskérdés rendezésével <— ezt ta7. ülése 1927 május 30-án, hétfon. 429 gadásba veszem, ennek ellenkezőjét • állítom. Mindaddig, amig a nagy lakások felszabadítása be nem következik, a mostani lakók e mellett az olcsóbb bér mellett bennük maradnak, pedig őket 8 szoba nem is illetné. Amint -a lakbérek felszabadittatnak, ez meg fog szűnni és sok lakás fel fog szabadulni, (ügy van! jobb felöl.) Ezt nem szabad figyelmen kivül hagyni. .; Azt is méltóztatott mondani, hogy milyen zsúfolt lakások vannak, annak ellenére, hogy már sok építkezés történt. A zsúfolt állapotot hajléktalanságnak nevezte el t. képviselőtársam. Engedje meg, hogy erre a következőket mondjam el — amivel arra is válaszolok, amit Franciaországról méltóztatott statisztikájában mondani. Én a múlt hónapban Franciaországnak egy részében, Afrikában, -Algírban jártam, amely 100 esztendő óta i Franciaországhoz tartozik. Francia f enhatóság alatt áll, az adminisztráció, a közigazgatás, a kereskedelem, minden ipar, minden birtoktulajdon francia kézben van. Miután a -klimatikus viszonyok azt megengedik, miután ott éjjel is meleg van. nemcsak nappal, láttam ott rongyokban feküdni az utcákon arabokát, beduinokat négy gyermekkel, akiknek nincs lakásuk. (Györki Imre: Tessék a Lehelutra menni! — Farkas István: Tessék elmenni Debrecenbe!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mándy Sámuel: Azt egy lehellett alatt összehasonlítani nem lehet, ami ott látható, ahol pedig szocialista uralom van, mert Franciaországban az van. Ott 10.000 koronáért dolgoznak az emberek egy napig a franciáknak, a francia szocialistáknak s ha itt valaki 30.000 koronát fizet egynapi munkáért, akkor onnan azt kiabálják: ki az, aki itt csak 30.000 koronát mer fizetni a munkásnak. Ez a különbség. Nem kívánom, hogy igen t. képviselőtársam elhagyja ezt a Házat, de ha kirándulna oda, és meglátná ezeket az állapotokat, meg vagyok róla g-yőződve, hogy amikor visszajönne, nem vállalná ezt a beszédet, amelyet itt ma elmondani szíves volt. Azt mondotta t. képviselőtársam.... (Farkas István: Csak ide az Angyalföld környékére szíveskedjék kimenni!) Megállok, hogy a közbeszólást meghalljam, mert beszéd közben nem hallom meg. Ha kivannak velem parancsolni, szívesen adok felvilágosítást. (Esztergályos János; És a beduinok, hogy laknak?!) Részben az uteán; elmondottam; ha a képviselő ur kíváncsi, menjen odn és ellenőrizze, amit mondtam. (Derültség a jobboldalon.) Még azt mondotta t. képviselőtársam, hogy az orvosok, az ügyvédek sem birják már a lakások bérének fizetését'. Felvilágosítom t. képviselőtársamat, hogy a lakbérek ezidőszerint a békebeli bér 60%-ának felelnek meg, az orvosok pedig a díjakat már régen 100%-ban szedik. Ilyeneket tehát nem lehet felhozni; ha azt kivan ja t. képviselőtársam, hogy elfogadjuk azt, amit mond, akkor nagyon kell vigyáznia, hogy ellenőrizze az adatokat, amelyeket kapott. De bocsánatot kérek, közeledni fogok tárgyamhoz, (Esztergályos János: Nem feltétlent kell! Folytassa csak ezt!) mert különben túlhosszu ideig venném igénybe a t. Ház türelmét, márpedig osztom azt á nézetet, hogy az után a hosszú költségvetési vita után, amely ebben a teremben lezajlott, bármilyen érdekes volt is az^ eljött már annak az ideje, hogy a felhatalmazási javaslatot a kormánynak törvény alakjában rendelkezésére bocsássuk, hogy
