Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-57

Az országgyűlés képviselőházának ; -bízhatunk abban,' hogy komolyan akarnák va­lamit a szekrényeknek, az adózóknak, a nincste­lenek érdekében tenni* Mivel ezt a szándékot sehol felfedezni nem tudom, mivel ebben az irányban a kormánynak semmiféle jóindula­tát nem látom, bizalommal iránta nem visel­tetem és a. törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyes­lés és taps a szélsobaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Bogya János! (Ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltá­sok: Ág nem lehet, tévedés!) Élnek: Valóban a jegyző ur tévedett, szó­dásra következik Mándy Sámuel! Mándy Sámuel; T. Képviselőház! Az előt­tem. szólott t. képviselőtársam szavaira csak "röviden kívánok reflektálni, mert rövid időre szabott beszédemet nagyon meg kellene hosz­szabitanom, ha képviselőtársam — bocsánatot kérek, hogy egy nővel szemben kénytelen va­gyok ezt mondani — sok tévedésére rá akar­" nék mutatni. Az igen t. előttem szólott képviselőtársam bevezető szavait aláírom, akkor t. i. amikor még nem, saját tárgyával foglalkozott, amikor rétflexiókkal élt a Wéichér és^ Bleyer képviselő •urak között felmerült kérdésre, nevezetesen, amikor arra a kérdésre allndált hogy vájjon a kisebbségi a német kisebbségi kérdést hogyan kell kezelni, azt méltóztatott mondani, meg kell a lakosságot kérdezni, mit kivan, hogy mi­lyen nyelven tanuljanak gyermekei az isko­lában. Nagyon helyeslem ezt az álláspontot. Azért, hogy valamit helyeselhessek t. képvi­selőtársam szavaiból, ezt kiemelem és csatlako­zom az elmondottakhoz, amit azonban külön­ben érdekes, nagy tanulmányra való beszédé­ben méltóztatott előadni, abban kevés olyant találok, ami igaz tárgyilagossággal állapította volna meg azt, vajion eliött-e annak ideje, hogy a lakások felszabadittassanak: igen vagy nem? Azokat a szempontokat, amelyek hozzá­tartoznak a kérdéshez s amelyeket képviselő­• társam elmondott, elfogadom tárgyilagosak­nak, de amikor a forradalomról beszélt és amikor elmulasztotta felsorolni azt, hogyan ,áJU ez. a. kérdés más, országokban, abban -a statisztikában nem nyilatkozott arról hogy egy-két államot kivéve, a világ min­den részében, ahol konszolidáció van, már szabadok a lakások. Akkor elfeledkezett a legfontosabbról. Egyébként ne méltóztas­• sék engem azok közé sorozni, akikre célzott az a képviselőtársunk, aki mellette ül s aki épen az imént nyilatkozott az ezerholdasok, ellen, akiknek talán még azt' a jogát is megvonná, hogy szóvá tegyenek egy kérdést. (Fors+er " Elek: Még- azt is megvonná, hogv éljenek!) Ne méltóztassék engem azok közé sorozni, akik megkövetelik a háziurak kívánságának teljesí­tését, hogy a lakások felszabadittassanak. De - én tárgyilagos meggyőződéssel állítom hogy az a veszedelem, amelyről itt több mint egy órán át méltóztatott bennünket kitanítani, nem fog bekövetkezni. Nem hogy forradalmi hangulat nem fog bekövetkezni, hanem én azt hiszem, hogy a kiegyenlítődés fog bekövetkezni. Nem rögtön a jövő máiiusban, amikor a felszabadí­tás bekövetkezik, hanem egy-két év múlva az én igérivtelen nézetem szerint a lakbérek visszafejlődése fog bekövetkezni. Ami pedig* azt illeti. — ami engem na­gyon meg-hatott és különösen nagyon '• meg-­• hatna, ha iraz volna, hogv t. i. azt méltózta­• tott mondani, hogy a tüdőbaj terjedése ösz­• szefügg & lakáskérdés rendezésével <— ezt ta­7. ülése 1927 május 30-án, hétfon. 429 gadásba veszem, ennek ellenkezőjét • állítom. Mindaddig, amig a nagy lakások felszabadí­tása be nem következik, a mostani lakók e mellett az olcsóbb bér mellett bennük marad­nak, pedig őket 8 szoba nem is illetné. Amint -a lakbérek felszabadittatnak, ez meg fog szűnni és sok lakás fel fog szabadulni, (ügy van! jobb felöl.) Ezt nem szabad figyel­men kivül hagyni. .; Azt is méltóztatott mondani, hogy milyen zsúfolt lakások vannak, annak ellenére, hogy már sok építkezés történt. A zsúfolt állapo­tot hajléktalanságnak nevezte el t. képviselő­társam. Engedje meg, hogy erre a következő­ket mondjam el — amivel arra is válaszolok, amit Franciaországról méltóztatott statiszti­kájában mondani. Én a múlt hónapban Franciaországnak egy részében, Afrikában, -Algírban jártam, amely 100 esztendő óta i Franciaországhoz tartozik. Francia f enható­ság alatt áll, az adminisztráció, a közigazga­tás, a kereskedelem, minden ipar, minden birtoktulajdon francia kézben van. Miután a -klimatikus viszonyok azt megengedik, miután ott éjjel is meleg van. nemcsak nappal, lát­tam ott rongyokban feküdni az utcákon ara­bokát, beduinokat négy gyermekkel, akiknek nincs lakásuk. (Györki Imre: Tessék a Lehel­utra menni! — Farkas István: Tessék el­menni Debrecenbe!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Mándy Sámuel: Azt egy lehellett alatt összehasonlítani nem lehet, ami ott látható, ahol pedig szocialista uralom van, mert Fran­ciaországban az van. Ott 10.000 koronáért dol­goznak az emberek egy napig a franciáknak, a francia szocialistáknak s ha itt valaki 30.000 koronát fizet egynapi munkáért, ak­kor onnan azt kiabálják: ki az, aki itt csak 30.000 koronát mer fizetni a munkásnak. Ez a különbség. Nem kívánom, hogy igen t. kép­viselőtársam elhagyja ezt a Házat, de ha ki­rándulna oda, és meglátná ezeket az állapoto­kat, meg vagyok róla g-yőződve, hogy amikor visszajönne, nem vállalná ezt a beszédet, amelyet itt ma elmondani szíves volt. Azt mondotta t. képviselőtársam.... (Far­kas István: Csak ide az Angyalföld környé­kére szíveskedjék kimenni!) Megállok, hogy a közbeszólást meghalljam, mert beszéd köz­ben nem hallom meg. Ha kivannak velem pa­rancsolni, szívesen adok felvilágosítást. (Esztergályos János; És a beduinok, hogy laknak?!) Részben az uteán; elmondottam; ha a képviselő ur kíváncsi, menjen odn és ellen­őrizze, amit mondtam. (Derültség a jobboldalon.) Még azt mondotta t. képviselőtársam, hogy az orvosok, az ügyvédek sem birják már a lakások bérének fizetését'. Felvilágosítom t. képviselőtársamat, hogy a lakbérek ezidőszerint a békebeli bér 60%-ának felelnek meg, az orvo­sok pedig a díjakat már régen 100%-ban szedik. Ilyeneket tehát nem lehet felhozni; ha azt ki­van ja t. képviselőtársam, hogy elfogadjuk azt, amit mond, akkor nagyon kell vigyáznia, hogy ellenőrizze az adatokat, amelyeket kapott. De bocsánatot kérek, közeledni fogok tár­gyamhoz, (Esztergályos János: Nem feltétle­nt kell! Folytassa csak ezt!) mert különben túlhosszu ideig venném igénybe a t. Ház türel­mét, márpedig osztom azt á nézetet, hogy az után a hosszú költségvetési vita után, amely ebben a teremben lezajlott, bármilyen érdekes volt is az^ eljött már annak az ideje, hogy a felhatalmazási javaslatot a kormánynak tör­vény alakjában rendelkezésére bocsássuk, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom