Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-45

26 Az országgyűlés képviselőházának 45. értekezniök, gyűlésezniük, gazdasági kérdéseket megbeszélniük, a munkások kizárásáról és a munkabérek leszállításáról döntéseket hozniok, ellenben ha a munkások akarják megbeszélni, miként védekezzenek az ilyen munkáltatói támadásokkal szemben, s ha nincs elegendő idejük arra, hogy három nappal előbb bejelentsék az ilyen gazdasági természetű értekezletüket — mert a rendőrség megköveteli, hogy 3 nappal előbb be kell jelenteni; legyen ott 20 vagy 15 munkás, vagy 200 munkás, az bejelentési kötelezettség alá esik, — és ha tettenérik a gyülésezőket, akkor ilyen szigorú büntetéseket szab ki a rendőrs g. Olyan büntetésekről is tudunk már, hogy tiznapi toloncházi elzárásra Ítélték az illetőket, és mint a közönséges bűnösöket kezelték, ugy lenyírták a hajukat, mint bármelyik csavargónak és épen azokba a zárkákba csukták be az ilyen módon elitélteket, mint amilyenekbe a közönséges bűnözőket zárják. A rendőrség munkája is megszaporodik ezzel, mert ez teljesen felesleges, erre egyáltalában nincs szükség. Itt egy különös esetet akarok a minster ur ügyeimébe ajánlani. A makói rendőrség pl. olyan messzire ment már, hogy amiatt is megbüntette a makói vas- és fémmunkások helyi csoportjának vezetőségét, ainire egyébként az akkori belügyminister ur saját átiratában engedélyt adott. Nevezetesen a vezetőség dalárdát akart létesíteni s ezt egy taggyűlés keretében akarta elhatározni. A taggyűlés azonban nem sikerült, nem tartották meg. A rendőrség is eltávozott, a tiztagu vezetőség azonban ott maradt és tanácskozott a dalárda megalakításáról. A rendőrség egyik tagja visszajött, tetten érte őket, s ezért egyenként mind a tiz embert megbüntették egynapi elzárásra és egyéb mellékbüntetésekre. Lehetetlennek tartom, t. Képviselőház, hogy amidőn ezzel szemben a belügy mi nisternek azt a leiratát lehet produkálni, amely szerint az ilyen dalárdák működése nem tartozik külön a rendőrség engedélyezése alá, mert a szövetség alapszabályaiban megszerzett jogainál fogva ennek megalakítására jogosult, s amidőn erről értesítette a belügyminister a szövetséget, ugyanakkor a belügyministerium egy másik szerve, a makói rendőrség megbünteti a vezetőség azoa tagjait, akik tizen bejelentés nélkül mertek a dalárdaalakitás ügyében tanácskozni és határozatot hozni. így lehet végigsorakoztatni ezeket a felesleges munkákat. Én ugy gondolom, ha mindezeket elhagyná az államrendőrség és nem ragaszkodnék szigorúan ahhoz, hogy a gazdasági természetű értekezletek, ülések és gyűlések rendőri bejelentés alá tartoznak, akkor igen jelentős számban lehetne a rendőrség létszámát apasztani. Mert méltóztassék elgondolni, mit jelent az, hogy ha egy tiz-husz tagú vezetőség vagy egy kisebb értekezlet egybegyűl és tanácskozik, akkor oda kirendelnek egy rendőrtisztviselőt, sok esetben egy rendőrfelügyelőt is négy-hat, sokszor nyolc legénységi állományba tartozó rendőrt. Vannak esetek, amikor a kirendelt hatósági ellenőrző közegek száma majdnem megközelíti az ülésben résztvevők számát, olyan apparátussal dolgoznak. Természetes, hogy igy a rendőrség létszámát olyan magas fokon kell tartani, mint amilyenen ma van és csak természetes, hogy akkor az ilyen címen előirányzott összegek olyan nagyra rúgnak, hogy az már feltűnő s joggal merül fel a kívánság, hogy ezen a tételen bizonyos változtatásokat, apasztást kellene végrehajtani. Egész légióját tudnám felsorolni az ilyen eseteknek, erre azonban nincs időm s igy csak arra szorítkozom, hogy a minister úrtól ennek a régebbi időből származó rendelkezésnek megváltoztatását kérve, annak belátására birjam a minister urat, illése 1927 május 12-én, 'csütörtökön, hogy ugy amint a békében volt, gazdasági természetű összejövetelek továbbra is tarthatók legyenek a nélkül, hogy erre előzőleg a rendőrhatóságtól engedélyt kelljen* kérni. Mert hiába indokoljuk mi, ha egy egy büntetés megtörtént, hogy milyen szükségesség idézte elő annak az értekezletnek rögtöni megtartását, ezeket az indokokat nem fogadja el a rendőrhatóság, ezeket figyelmen kivül hagyja és a maga ítéletét ezek figyelmenkivül hagyásával hozza meg. Kérnem kell tehát a minister urat, szíveskedjék ezt a régóta fennálló, de ma már helytelen és szükségtelen intézkedést hatályon kivül helyezni és legalább a gazdasági természetű ülések és értekezletek bejelentési kötelezettségét megszüntetni és általában a rendőrhatóságnak olyan generális rendelkezést adni, hogy csak a politikai természetű gyűlések bejelentését követeljék meg, mert a munkások az ilyen gazdasági természetű üléseken semmi egyebet nem tesznek, mint amit a munkáltatók tesznek, sőt még annyit sem, mert a munkáltatók a támadás módszereit beszélik meg, a munkások pedig csak a védekezés módszereit, tehát még jogosultabb, hogy a munkások ezt mindenféle különösebb hatósági asszisztencia nélkül végezhessék. Én tudok már olyan eseteket is, — magammal történt meg — hogy a munkások épen azért, mert hatósági asszisztenciával kell az ilyen természetű ügyeiket megbeszélni, ki vannak téve annak, hogy taktikájukat másnap jelentés alakjában megkapja a gyárvezetőség és halomra dűl mindaz, amit munkabérük vagy munkaviszonyaik megjavítása érdekében tenni akarnak. Legalább egyenlő mértékkel kellene mérni a jogokat, igen t. minister ur, sőt azt mondhatnám, hogy a munkások, akik a gyengébb társadalmi osztályhoz tartoznak, még több jogot is várhatnának el, s szabadabban tarthatnák meg tanácskozásaikat, mert részükre nem áll fenn annyi védő, mentő körülmény, mint a munkáltatók részére. Tekintettel arra, hogy nem áll több idő rendelkezésemre, csak ezt voltam bátor megjegyezni és ismételten kérem a minister urat, szíveskedjék ezt megfontolás tárgyává tenni és egyúttal olyan intézkedést is tenni, hogy ez alól a bejelentés alól a gazdasági ülések és gyűlések mentesítessenek. Elnök : Kíván még valaki szólni 1 (Nem!) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister urat illeti a szó. Seitovszky Béla belügyminister : T. Ház! Elsősorban is Gál Jenő t. képviselőtársam igen érdekes felszólalásával kívánok foglalkozni, amelyben bizonyos tekintetben a mi rendőri bíráskodási szabályzatunkat tette modernség tekintetében kifogás tárgyáva. Ő, mint ügyvédember, többnyire rendes bíróságoknál szokott eljárni és épen ebből a gyakorlatából folyik azután az, hogy nem tudja egészen megérteni azt a nagy különbséget, amely a rendes birói eljárás -— akár büntetői bírói eljárás, akár polgári birói eljárás — és a büntető rendőri bíráskodás között kell, hogy legyen. A mi rendőri büntető bíráskodási szabályzatunk nem olyan régi, és inkább modernnek mondható, mint elavultnak. A rendőri büntető bíráskodás egészen máson épül fel, mint a birói büntető bíráskodás és egészen más a célja. Ha itt a szóbeli tárgyalás az elsőfokú hatóságnál, azután a második és harmadik fokon is keresztül volna vive, akkor magának a rendőri büntető bíráskodási munkának értéke teljesen elveszne. A rendőri bíráskodás első kelléke az, hogy gyorsan menjen. (Ugy van!) Az, amit igen t. képviselőtársam felhozott volt, hogy fogalmazók veszik fel a nacionálékat, tartják a kihallgatásokat és csak ennek bemuta-