Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-53

318 ; Az országgyűlés képviselőházának perc hiányzik. 3 A2-kor szívesen feltettem volna a kérdést. Gál Jenő: Akkor kérem a tanácskozókópes­ség megállapítását. J Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevőket megszámlálni. (B. Podmaniczky Endre: Kimenni mégsem lehet! Aha! így va­gyunk? Nagyon szép!) Griger Miklós jegyző (megszámlálja a je­lenlevőket): 38! Elnök: Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. A szó Gál Jenő képviselő urat illeti. (Rothenstein Mór: Megadjuk!) Gál Jenő: T. Ház! Mivel már csakugyan előrehaladott az idő, mély tisztelettel kérem, hogy a parlamenti gyakorlathoz hiven, mél­tóztassék hozzájárulni ahhoz* hogy beszédemet' a legközelebbi ülésen mondhassam el. Elnök: Kérem azokat a képviselő urakat, akik megadják az engedélyt arra, hogy Gál Jenő képviselő ur beszédét a legközelebbi ülé­sen mondhassa el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház az engedélyt megadta. A vitát megszakítom. ; • Most pedig napirendi javaslatot teszek. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket, hol­nap, folyó hó 25-én, szerdán délelőtt tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki azl927/28. évi állami költségvetésről 'szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. . A napirendhez feliratkozott Kéthly Anna képviselőtársunk. (Zaj a jobboldalon. — Györki Imre: Tessék helyet foglalni! Nem lehet igy tárgyalni!) Elég hangosan szólot­tam, nem enunciálhatok háromszor-négyszer egymásután. (Györki Ifrnre: Méltóztassék helyet foglalni! — B. Podmaniczky Endre: Uj elnök? — Derültség. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az egész világ örömujjongásában olvadt fel az a féltő aggodalom, amely az uj kor legnagyobb cso­dáját, a szárnyas embert kísérte, melléje sze­gődött, amikor néhány nappal ezelőtt gépére szállt. Az a tömeg, amelynek ujjongása a nép­leikének, ösztönös és meg nem mérgezett íté­letének kitörése volt, megérezte azt, hogy nem Európa és Amerika, nem Franciaország és az Egyesült-Államok, nem •• földrajzi, gazdasági vagy más egyéb mesterségesen megteremtett fogalmak találkozása volt az a pillanat, ami­kor az ember a gépéből a földre lépett, hanem az egymástól elválasztott emberek testvéri öle­lése nyúlt át az Óceánon, (Upv van! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) és felfigyelt a világ minden részében a törvények és az elfogultságok rab­ságába bezárt emberiség, és a láng, amelyet ápolt a' szivében, a megértés és szeretetet lángja, az örök békének mécsese bátrabban és szabadabban kezdett t lobogni a reátenyerelő erőszaknak szorítása és fojtogatása alatt'. Új­ból bízni kezdett aban, hogy lesz még idő, ami­kor a gén nem halált fog nagy városok elsöté­tült utcái, a föld alá, pincékbe menekült lako­sok feje felé hozni, hanem a gép zúgása, az élni kivánó emberi akaratot fogja jelenteni. . Mi nem tudjuk, mit érzett a repülő akkor, amikor gépe felemelkedett a földről, a szenny­ből, a nyomorúságból és itthagyta a küszködő milliókat és dúskáló keveseket, az ég és vlz kőzött: a korlátlan szabadságnak jó izét a szá­53. ülése 1927 május 24-én, kedden. .iában, azét a szabadságét, amelynek útjába nem állított korlátot semmiféle gyűlölködés, elfogultság- vagy kapzsiság; nem tudjuk, mit érzett, amikor lenézett arra a vízre, amely büszke hadihajókat és nyomorúságos halász­bárkákat egyformán magábanyelt; nem tudjuk, mit érzett, amikor köd és felhők fogták körül, amikor a jégkérek szegődött cimborájául és cinkosául a vakmerőség felett felháborodott tengernek. Csak azt tudjuk, hogy az ember, akinek szivén háromszoros páncél volt, a maga életét tette kockára. Ö, a 25 éves, egyedül né­zett szembe a halállal, hogy dacoljon ember­társainak életéért, ő maga indult, a veszede­lembe, a kockázatba nem küldött másokat, ma­gát szánta áldozatul a szabadság és béke szol­gálatában. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Jogos tehát az egész világ ujjongása és in­dokolt a holdogság kitörése, mert ime, az em­beri bátorság, az emberi akarat megmutatta a reménytvesztett emberiségnek azt, hogy az uj kor uj hősének uj tipusa ő, az az uj típus, aki nem ont vért, nem nyer és nem veszt csatát, nem darabol szét országokat, nem tesz kenyér­telenné családokat, nem hajt robotba gyerme­keket, de alkot, kutat, épit és a haladás ország­útját egyengeti. Áhítattal telik meg a szív, amikor reá gondol és röpül feléje minden érző emberi lélek, hogy felszabadultan egymásra találjanak. Ebben a nagy ujjongásban nincsen egyetlen zavaró momentum sem, amely a tiszta örömet bántaná. Még az a könnyes megrendü­lés is, amellyel a háború legszerencsétlenebb áldozatai, a hadi vakok a maguk pirosrózsás köszöntését elvitték hozzá, még az is a megbé­kélés, a kiengesztelődés jegyében állott. Az örök sötétség hordozói, akik soha többé nem fogják látni az ég kékjét, nem fogják rajta látni a szárnyas emberek seregét, ugy érezték, hogy köszönte ni ök kell azt, aki a megnyugvást és a megbékélést jelenti, azt jelenti, hogy feláldoz­tatásűk nem volt hiábavaló, hogy az ember életakarata, bátorsága, megértése elég erő lesz annak megakadályozására, hogy az uj 25 esz­tendősek ne jöjjenek újból kiégett szemmel haza. A magyar képviselőháznak is belp kell illeszkednie ebbe a diadalmas szimfóniába: »Seid umschlungen Millionen« és meg kell ta­lálni a szívnek azt a szavát, amellyel üdvö­zölje az emberi akaratnak ós kitartásnak ezt a legragyogóbb teljesítését. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem akarok ebben a percben semmiféle disszonáns hangot belevegyiteni, de mégis azt kell mondanom, hogy az a nemzetközi illem, amelyet annyira kerestek rajtunk az elmúlt napokban, ugyancsak kötelességünkké teszi, hogy együttérzésünknek kifejezést adjunk. Elfogadom az elnök ur napirendi indítvá­nyát és arra kérem, ő találjon módot arra, hogy a magyar képviselőház együttérzése és szeretete kifejezésre jusson. (Élénk éljenzés és laps a szélsőbaloldalon.) , Elnök: A kereskedelemügyi minister ur kíván szólani. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minis­ter: T. Képviselőház! Az elnök ur bizonyára meg fogja találni a módját annak, hogy a par­lament kifejezést adjon csodálkozásának azon a tetten, amelynek tanuja volt az egész világ. En azonban ezt a pillanatot is felhasználom, hogy a magam részéről is meghajtsam az el­ismerés zászlaját azelőttt a férfiú előtt, akinek először sikerült bebizonyítani, hogy akarattal és igyekezettel a legnagyobb nehézségekkel meg lehet küzdeni (Ugy van! Ugy van!) és

Next

/
Oldalképek
Tartalom