Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-53

308 Az országgyűlés képviselőházának másik az, hogy a kölcsönt anyagban adják ki és nem pénzben. Ez igen nehéz problémának látszik. Ez a Falusi Kislakásépitő Szövetkezet már létrejötténél, szervezésénél fogva is egyoldalii jelleggel birt, mert nyilvánvaló volt, hogy a kormánypárt ezt kihasználja bizonyos politikai célokra s ma is ugy néz ki a dolog, hogy a kormány is teljesen politikai szempontokon keresztül érvényesiti a kislakásépités terveit. Az látszik, hogy a kormány egyoldalnan azokat jutalmazza és csak azoknak teszi lehetővé a lakás felépítését, akik a kormány szolgálatában állanak, vagy akiket a kormány jónak lát ilyen címen segélyezni és anyaghitelhez juttatni. Márpedig ha általános nemzetgazdasági, de különösen szociális szempontból vesszük a dolgot, akkor a kormánynak ezt tennie nem volna szabad. Egy egész független szervre kellett volna ezt a kormánynak biznia s e helyett rábizta teljesen a kormánypártra, a maga embereire, holott ezzel azt a tényt igazolja, hogy a kormány itt egyoldalú politikai szempontokat érvényesít. Miért van anyaghitel? Miért csak épen anyaghitelt kapnak az épiteni kívánók? Igaz, hogy ebben benne van az a gondolat, — amelyet külsőleg lehet indokolni — hogyha nagyban szerzünk be valamit, ugy könnyebben és olcsóbban lehet ahhoz hozzájutni, mint kicsinyben, de van ennek egy megfordított oldala is: ha nagyban szereznek be valamit, keresni lehet mellette. (Györki Imre: Nagyban lehet keresni mellette!) Ez a körülmény rendkívül gyanússá teszi ezt az üzletet, mert azt mindenki kifogásolhatja. Mert hiszen nem lehet sablonszerűén kezelni a kérdést; a Felvidéket nem lehet ugy beállítani, mint az Alföldet, mert más a kisember építkezési módja a Dunántúlon, mint a Tiszántúlon és más Szepesmegyében, hiszen mindenütt a helyi szokásoknak : megfelelően építkeznek. Ha a kisembernek volna tőkéje, akkor ezt természetszerűleg a helyi viszonyokhoz mérten praktikusan tudná a maga részére kihasználni ós többet nem tudna belőle kihozni, mintha az általános anyaghitel elvét állapítják meg és ezt hajtják végre. Ez az elv nem szolgálja azt a célt, amit szolgálnia kellene. . . Nem tudom azonban azt sem, miért szükséges, hogy tej szövetkezeti üzletrészekre a kormány 500.000 pengőt folyósítson? Micsoda . hasznos beruházás ez? A tejtermelés tényleg a mezőgazdaság érdeke. (Éri Márton: Elsősorban a kisemberek érdeke! — Bud János pénzügy niinister: Hog-y legyen elég tej Budapesten!) A gabonaraktáraknál is azt láttuk, hogy a kisemberek alig" jutnaik hozzá, hogy gabonájukat elhelyezzék, mert a kisember nem ér reá várni gabonája . értékesítésével. A tejszövetkezeteknél is azt látjuk, hogy nem a kisembereik tejét, hozzák fel Budapestre és értékesitik, hanem a nagy tejtermelőkét, nem arról van tehát szó, hogy a kisembereken segítsenek, hanem a nagy tejtermelőknek adnak kedvezményt, a nagybirtokosoknak tesznek szolgálatot. (Bud János pénzügy minister: A •tejszövetkezet kisemberekből áll! — Éri Márton: Tudja ő azt nagyon jól!) Aki a tejkezelés technikai részét ismeri, (Éri Márton: Ismerem jól, ismerem ugy, mint a . képviselő ur!).az tudja, hogy ehhez berendezkedés kell s ezt kisember nem tudja megcsinálni, mért befektetés kell. Csak akkor lehet megfelelő a tejtermelés, ha van megfelelő technikai felszerelés. A kisember azonban a .felszerelést nem tudja megcsinálni és igy felszerelés hiányában ' 53. ülése 1927 május 24-én, kedden. az értékesítésben a kisember nem tud ugy részt venni, mint ahogy részt vesz a nagybirtokos. (Szabó István: Azért kell a tejszövetkezet!) Egész csomó olyan tétel van itt, amelyek improduktív kiadásokat; jelentenek. Egyszerűen csak felsorolom ezeket a tételeket: csendőrségi laktanyák vételére és építésére 1 millió pengő, rendőrségi laktanyák építésére 1 millió pengő, vidéki rendőrkapitányságok elhelyezésére 800.000 pengő, községeknek és csendőrörsöknek a távbeszélő hálózatba való bekapcsolására 1 millió pengő, az államrendőrség részére páncélkocsik beszerzésére 232.000 pengő, a folyamőrség felszerelésének kiegészítésére 1,160.000 pengő, vámőrségi laktanyák építésére és vételére 1000.000 pengő, pénzügyőrségi laktanyák vételére és építésére 1 millió pengő, a nyírbátori laktanya építésére 1,160.000 pengő. Ezek mind improduktív kiadások. Kérdezem, miért nem használják fel a régi laktanyákat, miért kell uj laktanyákat épiteni? (Éri Márton: Ahol nincs laktanya, ottan ez szükséges!) Azt mondják az urak, hogy nincsen annyi katonáink, amennyit szabad volna tartanunk, de megvannak a laktanyák, tehát miért kell uj laktanyákat épiteni, miért nem építenek lakásokat? (Zaj.) Ezek improduktív befektetések. (Zaj a jobboldalon.) Ha igaz az, hogy kevesebb a hadsereg létszáma, mint amennyi szabad volna, ha igaz az, hogy 35.000-nél nincs több létszáma, akkor igaz az is, hogy Budapesten is van annyi kaszárnyánk, hogy magában a budapesti kaszárnyákban elférne 35.000 ember. Igaz az, hogy minden nagyobb városban van kaszárnya, s igy mindenhol megvannak a helyiségek, tehát minek akkor épületeket erre a célra venni és épiteni. ilyen improduktív célra, miért nem épit az állam inkább lakásokat ebből? Ezek mind olvan improduktív kiadások, amelyeket hasznos beruházásokba kellene fektetni, nem pedig ilyen improduktív kiadásokba. A pénzügyi bizotságban az előadó ur megemlítette és ugy állította még be a dolgot, hogy a vallási célokra fordított' kiadások is megtörténtek, és hogy hárommillióval többet adnak vallási célokra, mint amennyit az előző esztendőben adtak. Ez is beruházás? (Bud János nénzüs-vmiD.'ster: Ez nem itt van, hanem a költségvetésben!^ Bocsánatot kérek, a költségvetésben van, de az előadó ur a pénzügyi bizottságban ezt is odaszámította s megnyugtató kijelentést tett, hogy itt is kielégítés történik. Megállapítom, hogy általános vallási célok költségeire, tábori püspökök és papok személyi és dologi kiadásaira 287,420 pengő van felvéve, az alsópapság illetményeihez való hozzájárulás címén 4.010.456 pengő, egyházak támogatására 3,308.954 pengő, Összesen 7,606.830 pengő, vagyis 3,015.463 pengővel több. mint az előző esztendőben. Lehet arról szó, hogy mindenki teljesítse a maga vallásos kötelezettségeit a maga lelkiismerete szerint, és ez a helyes álláspont, de nem lehet cél és feladat, hogy az állam a maga kiadásait ezen a területen is ilyen improduktív módon használja fel, A vallás legyen mindenkinek lelki magánügye, mert akkor, szép, ha önként, magától jön és nem mesterségesen csinálják, akkor igaz, akkor becsületes és ke^. resztényi, ha ez magától jön és maga hoz rá áldozatot, de nem akkor, ha azt mesterségesen csinálják és olyan nyomorult viszonyok .között, amilyenben Magyarország most van. Magyarországnak mai szociális viszonyai kö-