Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-53

304 Az országgyűlés képviselőházának ventekivonulás időpontját tehát mindig ugy kellene megszabni, hogy az állatetetéssel ösz­szeférjen. Továbbá épen a szegényebb levente­köteles fiuk szoktak a tehetősebb gazdákhoz el­szegődni mint ökrösfiuk. Ezek kötelessége nem­csak az, hogy hétköznapokon dolgozzanak az ökrökkel, hanem vasárnap is legeltetik őket. Ha ennek a kötelességüknek nem tudnak meg­felelni a leventekötelezettség miatt, akkor nem veszik fel őket a gazdák és elesnek ettől a kere­settől. Itt is valami modus vivendit kell ta­lálni, tekintettel a speciális viszonyokra, össze kell egyeztetni valahogy, hogy a keresettől se essenek el s mégis megfelelnének annak a saját érdekükben is helyes kötelezettségnek, amelyet az állam rájuk hárit. Még csak egészen röviden a Magyar Atlé­tikai Klubról akarok beszélni. A középosztály­nak ez a legnagyoíbb és legértékesebb klubja jelenleg olyan kis- térre van összezsúfolva a Margit-szigeten, amely sem jelenlegi nagysá­gához, sem a múlt tradícióihoz, sem a jövő kötelességeihez mérten meg nem felelő. Ugy tudom, hogy igéret van arra nézve, hogy át fogják telepíteni máshová, de az illetékes ha­tóságok nem kezelik túlságos kulantériával sem az áttelepítésnek, sem az ottani építkezés­nek kérdését. Sőt maga az egész áttelepítés veszélyeztetve van, mert ugy tudom, egy szük­körü társaság privát mulatságára óhajtja meg­szerezeni épen azt a helyet, amely a Magyar Atlétikai Klub részére van kiszemelve. Épen mint ennek az úgynevezett kiváltságos osztály­nak egy tagja tiltakozni akarok ez ellen az esetleges tettben kulmináló széndók ellen, hogy a kiváltságosoknak kevés tagból álló csoportja jusson) személyes kedvtelések űzósére helyhez; ott, ahol a legnagyobb nemzeti értéket jelentő középosztály legnagyobb sportklubja mara­dandó hajlókot tudna magának biztosítani­Másrészt a Budapesti (Budai) Tornaegylet­ről is akarok szólni. Ez az egylet a város által átengedett területen egész sportparadicsomot létesített magának, azonban 1935-től kezdve felmondás és bizonyos kártérítés mellett el­mozdítható onnan. A t. Ház talán elismeri, hogy a Széna-téren milyen előnyös helyen fek­szik ez a sporttelep és örömmel hallom azt is, hogy kapcsolatban azokkal a tárgyalásokkal, hogy ők is műjégpályát akarnak létesíteni,.7 a város hajlandó ezt a területet hosszabb időre rendelkezésre bocsátani. Én csak arra akarom felhívni a t. Ház figyelmét, hogy ezeknek a vá­rosi közönség részére alapított és létesített kluboknak benn kell maradniok a városban, mert hiába telepítik ki őket és hiába adnak ne­kik helyet kinn, a város belsejében lakó fiatal­ság nem fog eljutni hozzájuk s igy ezek nem fognak tudni megfelelni annak a célnak, ame­lyet egy-egy sportpályának maga elé kell tűznie. (Karafiáth Jenő: A vásárcsarnokokat lehet máshova is elhelyezni!) Mindezek alapján levonom a következteté­seket. A magyar sportnak pénzre, anyagi tá­mogatásra van szüksége. Nem akarom a porig sújtott adózók vállait ujabb terhekkel meg­rakni. Azt szeretném, ha már a jövő évben a kultusztárcán belül bizonyos megtakarításokat tutlna eszközölni a kultuszminister ur ós^ eze­ket fordítaná a magyar sport céljaira. Én el tudom azt képzelni, hogy Magyarországon túl­sók egyetemi tanár és túlsók egyetemi hallgató legyen, de azt, hogy túlsók sportember legyen, elképzelni nem tudom, mert minden élő magyar sportember a magyar nemzet egészsége szem­pontjából csak hasznos. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát remélem, hogy már a jövő évi költség­53. ülése 1927 május 24-én, kedden. vetésben eszközön megtakarításokat a magyar sport céljaira fogjuk fordíthatni, másodsorban pedig remélem, hogy a pénzügyminister ur a hasznos beruházások céljaira rendelkezésre álló összegből fog bizonyos részt juttatni a magyar sportnak. Tudom, hogy a pénzügymi­nister ur érzékkel bir a magyar sport problé­mái iránt, kérem tehát a kultuszminister urat, méltóztassék ezt az érzéket kihasználni és eb­ből az érzékből tőkét kovácsolni a magyar sport számára. Mindezek álapján két határozati javaslatot bátorkodom a t. Ház elé terjeszteni. Az egyik igy szól (Olvassa): »Utasitsa a Ház a pénzügy­minister urat, hogy az 1927/28. évi (költségvetés­ben mutatkozó bevételi feleslegből 500.000, azaz ötszázezer pengőt a kultuszminister ur rendel­kezésére bocsásson azon célból, hogy ebből a testnevelés céljaira felmerült kiadásokat fedez­zék^ (Karafiáth Jenő: Megtörtént!) A második határozati javaslatom pedig (olvassa): »Minthogy^ köztudomás szerint a Lovaregylet uj pályájának létesítése érdekében az összes totalizatőradóból alimentált alapok saját érdekükben kénytelenek voltak átmene­tileg megfelelő arányban hitelt nyújtani a Lovaregyletnek, utasítsa a Ház a pénzügymi­nister urat, hogy vállalt kötelezettségének teljesitéseképen a nemzeti érdekre való tekin­tettel a testnevelési alap vesztesége rrnár most téríttessék meg.« Az appropriációs javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon, a kö­zépen és a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Berki Gyula jegvző: Farkas István! Farkas István: T. Ház! Az előttem szólott képviselő urnák a, sport terén elfoglalt állás­pontjával csak részben érthetek egyet, és arra csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a sport támogatásában is bizonyos egyoldalúság érvényesülj Igy például a lótenyésztés támo­gatását beállítani ma tisztán abszurdum és le­hetetlenség. A lótenyésztés kiváltságos: uri passzió és ma, amikor már az Óceánt is átre­pülik, a lótenyésztés nem az a praktikus va­lami, mint volt annakidején, amikor Széchenyi István ezt- nagy közgazdasági jelentőségűnek mondotta. Tény, hogy a munkás-sportot a kor­mány elhanyagolja, hogv a kormány a sportba is belevisz bizonyos politikai szempontokat és nem azt nézi ; hogy a sport tisztán annak a célnak feleljen meg, hogy az egészséget, az erőgyűjtést' előbbrevigye^ és hogy a friss szel­lemi és fizikai erőnek adjon táüot. Ha nem igy volna, akkor nem látnók azt, hogy a munkás­sport el van hanyagolva, nem részesül támoga­tásban az állam részéről, hogy a munkás-sport szemétdombon kénytelen elvégezni azt a mun­kát, amelyet egyébként más oldalon bőkezűen nyujt az állam a sport részére. Ennyit erre vo­natkozólag. Az előttünk fekvő törvényjavaslat kap­csán az előadó ur rámutatott arra, hogy jó volt, helyes volt a pénzügyi politikánk, hogy ez a helyes pénzügyi politika eredményezte azt, hogy ma az állam már beruházásokra is gon­dolhat. Az a dicséret, amelyet az előadó ur az előt­tünk fekvő törvényjavaslatról, a költségve­tésről mondott, nem állhatja meg a helyét, ugy, ahogy az előadó ur beállította. Mert igaz, hogy van az államnak feleslege, igaz, hogy telik beruházásokra, de elfeledkeznek arról, hogy az a felesleg honnan jött, miből állott elő. Elfelejtik megállapítani, hogy az a végtelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom