Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-49
208 Az országgyűlés képviselőházának amely meglátta végre valahára, hogy a gazdasági termést visszaszorítja az ipari termés. Köszönettel tartozóm igen t képviselőtársamnak, de ez kizárja mindazt, amit száz meg százezer kisgazda érdeke parancsol. Mi pénzügyminister ur nem kívánunk a kontingensből, nem is akarjuk őket túlterhelni, Tessék nekik is megadni azt a jogot, amely joguk ma megvan. Csinálják ugy a szeszgyárak a maguk dolgait, ahogy akarják, ahogy a pénzügyminister ur is jónak látja. De mindenáron, saját jól felfogott érdekünk szempontjából, a Magyar Alföld kisgazdáinak érdekében kötelességem, hogy egy negyven esztendős kinzás megszüntetését kérjem kegyelmessége dtől. Azt kérem, hogy végre valahára vegye fontolóra a nép igazát. A jószágtartásnál nekünk olyan igazságunk van, mint a nap. Ha bekötünk az istállóba, hizásra egypár marhát, ökröt, tiszta tengeri moslékkal kell feljavítanunk. Ha négy hónapig tengerivel etetjük az állatot, egy fillért sem keresünk rajta, kegyelmes uram ! Ellenben a szeszgyár a háta megett lévő jószáganyagot ingyen takarmány ózza. Mindenki tudja, hogy az alföldi kisgazda nem egyedül a búzára vetemedik, hanem a jószágtartásra is. így van ez már negyven esztendő óta beállítva. (Esztergályos János: Csak keményen Csontos képviselő ur !) Ismerem és tudom, hogy a kegyelmes urnák megvan a gazdasági érzéke eziránt... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék figyelemmel lenni arra a parlamenti szokásra, hogy itt a képviselő urakat és a minister urakat nem címezzük. A legnagyobb cím, amelyet egymásnak adunk, a »tisztelt« vagy az »igen tisztelt«. Méltóztassék ehhez alkalmazkodni. (Helyeslés.) Csontos Imre: Bocsánatot kérek, nem vagyok ehhez a textushoz szokva. (Derültség.) Bocsánatot kérek igazán; (Halljuk! Halljuk!) a tisztelettudásnak alapján állok. Nem beszélek erről, csak azt kérem, hogy a minister ur lássa be a Magyar Alföld igazságát, ahol számtalan nyáron beáll a szárazság és a nyárban azt a kis szénát meg kell étetni, télben pedig száraz töreket és nem tudom mit adnak annak a jószágnak. S a tanyarendszernél vájjon az a gazda kiküldheti-e a cseléddel azt a tengerit tisztán a jószágnak ? Tetszik ismerni a dolgot. Méltóztassék ezt, pénzügyminister ur megszívlelni. Próbálja meg; a kincstárnak haszna lesz belőle. Én nem akarhatok a kormánynak kárt, nem akarok senkinek kárt, pénzügyminister ur, csak egy számítást adok figyelmébe. Ma 20 pengő egy métermázsa tengeri, ha ezt a 20 pengőt odaadja is kinestári illetékben a magyar gazda, de megmarad neki a szesz, amelyet maga használhat el. Mert nem kereskedelmet akarunk csinálni, nem üzleti szempontból beszélek én, hanem gazdasági szempontból. Mondom, akkor megmarad neki a szesz a tengeriárban, még ha a kincstárnak a 20 pengőt oda is adja teljesen, s megmarad a moslék ingyen a jószágnak. Magyarul mondva: ha megvan adva egy ezerholdasnak az, hogy szeszgyárat állithasson,.. . (Forster Elek : De nem mindenkinek 1 Nagyon kevésnek !) Bocsánatot kérek, ha kérik megadják. (Forster Elek: Nem mindenhol! Nagyon is korlátozva van !) Maradjunk annál, hogy van 200—300 vagy számszerint nem tudom, hány száz. De ha én csak a magam 67.000 holdas határát nézem, ahol milliárdokban hozzuk az adót befelé, azt látom, hogy azon a határon csak akkor van megengedve a szeszfőzés, amikor én szesztársulatot alapitok. Hát ahol 3000 kisgazda van, be lehet fogni őket egy társulatba ? Ha egy régi módszer szerint megadja a kormány azt a jogot, télen, csak a téli hónapokban, jószágtartás esetén, akkor nincs panaszunk ezen a téren és akkor a kincstárnak is haszna van. 49. ülése 1927 május 18-án, szerdán. Ezt akartam ennél a témánál felhozni, hogy 16 milliót méltóztatott itt előirányozni, de kaphat többet is, tessék azonban a jogot nekünk, a Magyar Alföld népének ugy megadni, mint ahogy megvan minden halandónak. Hogy jön ahhoz a magyar kormány, hogy nekem, mint termelőnek két mázsa, vagy bárom mázsa anyagot, amelyet én termelek, felhasználnom illően nem szabad, ez olyan önkényuralomra vall, hogy ha visszatekintünk a múltba, az embernek igazán megáll az esze. Ennek egyszer már véget kell szakítani. Épen azért hoztam fel ezt, bízva a pénzügyminister ur gazdasági érzékében: méltóztassék megfontolás tárgyává tenni ezt. Evvel az előterjesztéssel, ezzel a kívánságommal elfogadom ezt a rovatot. Elnök : Kíván még valaki szólani f (Nem !) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister : T. Ház! Azt hiszem, egyike a legnehezebb és a legkellemetlenebb kérdéseknek, amely nálunk és külföldön is egyaránt izgatja a közvéleményt, hogy röviden fejezzem ki magam : a kisüst kérdése. Méltóztassék csak megnézni, hogy a többi államokban pl. Franciaországban, a szomszédos államokban stb. is állandó tárgyalás anyaga ez a kérdés. Mindenütt azt látjuk, hogy ugyanazokkal a nehézségekkel állanak szemben, mint amelyekkel nekünk is meg kell küzdenünk ennek a kérdésnek megoldásánál. Elismerem, hogy sok igaza van abban Csontos Imre igen t. képviselőtársamnak, hogy bizonyos aránytalanság látszik a kisebb gazda és a középvagy nagyobb birtokos között. Méltóztassanak azonban a kérdés másik oldalát megnézni. Hiszen ha olyan termelési ággal állanánk szemben, amelynek kiterjesztése igen könnyen lehetséges, amelynek megvan a belső és a külső piaca, akkor talán még a pénzügyministerek is máskép gondolkodnának erről a kérdésről. A helyzet azonban épen fordított: a jelenlegi időben a szesztermelés mindenütt nehézségekkel küzd s a szesz elhelyezése ugy a belső piacon, mint a külföldi piacokon igen nagy nehézségekbe ütközik. Hiszen méltóztassék csak megnézni, hogy alapjában véve milyen kis kerettel kell nekünk itt dolgoznunk. Nem lehetséges többet termelnünk, mert ha többet termelnénk, ennek következménye a szesz árának rohamos alászállása volna, hogy még a technikailag modernül felszerelt gyárakban sem lenne lehetséges a termelés. Nézzük azonban most a másik oldalról a kérdést : hova vezetne az, ha mi csak ugy szabadjára adnók az engedélyeket a termelésre. Téved abban igen t. képviselőtársam, hogy a többi birtokosok csak kérelmezik az engedélyt és megkapják. Méltóztassék megnézni, milyen nehezen kap valaki egy-egy termelési engedélyt és ezt is csak akkor, ha a kontingensen belül üresedés van, mert különben lehetetlen volna a helyzet, ha mindenki hozzájuthatna ilyen engedélyhez. Hiszen vannak burgonyatermő vidéken is nagy uradalmak, amelyeknek nagy érdeke volna további szeszgyáéak felállítása, azonban a mai piaci helyzet mellett erre képtelenek vagyunk, mert ez olyan katasztrofális áralakulást eredményezne, amely az összes gyárak exisztenciáját veszélyeztetné. T. képviselőtársam azzal indokolja álláspontját, hogy nem vinnék a piacra termelésüket. Megengedem, hogy ez igy történnék, de viszont ennek következménye a termelési többlet fel nem használása volna. Ne méltóztassék rossz néven venni és ne méltóztassék azt hinni, hogy csak hangulatkeltés szempontjából beszélek így, de meggyőződésem, hogy alig lehetne az engedélyek megadásánál a határt megállapítani. Melyik birtokosnak adjunk engedélyt? Ha egynek megadjuk, akkor
