Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-45
10 r Az országgyűlés képviselőházának- 45. ülése 1927 május 12-én, csütörtökön. latok. Lehetetlennek tartom, hogy mikor kifogásolják a nagy tantiémeket, ugyanakkor, amint mások kerülnek be az igazgatóságba, a maguk részére dupla tantiemet akarjanak. (Felkiáltások a jobboldalon: Érdekes! — Zaj!) Végeredményben ezt nem tartom helyes álláspontnak. (Erdélyi Aladár: Mi sem!) Ha purifikálni akarunk, akkor azt sem tarthatom helyes álláspontnak, hogy a bizottsági tagoknak is tiszteletdíjat vagy jelenléti díjat adjunk. (Zaj a jobboldalon.) Nem tudom, igaz-e? (Rassay Károly: Ilyen hirek jelennek meg!) Én, mint a székesfőváros egyik legnagyobb pártjának vezetője, kénytelen vagyok ebben a tekintetben a sajtó információjára szorítkozni és onnan venni, hogy mit szándékoznak az illetékes hatóságok a fővárosnál. (F. Szabó Géza: Azért volt csak, hogy meg lehessen cáfolni! — Scitovszky Béla belügyminister: Tetszik ismerni a sajtót!) Hogyne kérem. (Rassay Károly: Félig hivatalos lap, a ministerek oda Írják vezércikkeiket! Ezértadunk hitelt neki!) Még egy másik kérdést is szeretnék röviden érinteni a törvényelőkészités szempontjából. Amint a választójognál legfontosabbnak tartottam, hogy a választók összeírása mint első legfontosabb államokmány kezeltessék, pártatlansággal, igazságossággal és tárgyilagossággal — mert én semmi mást nem kérek, csakhogy az igazságnak megfelelően állíttassák össze ez a választói névjegyzék, mert ez a legfontosabb alapokmány — épugy sürgetem az állampolgárságról szóló tételes jog reformját is. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) Az állampolgárságra vonatkozó jogot ma a legdemokratikusabb államok gazdasági kérdésként kezelik. Ha mi kulturfölényről beszélünk, beszélnünk kell gazdasági megélhetésünk biztosításáról is és gondoskodnunk kell munkásainkról, gondoskodnunk kell intelligenciánkról és általában az összes magyar, itt ma állampolgársággal bíró benszülött lakosság gazdasági életigényeinek kielégítéséről. Nézzük Amerikát. Ha valaki Amerikába akar menni, micsoda óriási vexatórius eljárásnak van kitéve, hogy belekerülhessen a szabad demokratikus Amerikába. Nem tartom tehát helyesnek, hogy egy község egyszerű letelepedési engedéllyel megkösse később a törvényhatóságoknak és a belügyminister urnák a kezét. Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, minthogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Wolff Károly: Ma ebben a kérdésben kizárólagosan bizonyos formalitások jegyében kell dönteni ugy a vármegye, mint a belügyminister is és ennek következtében a gazdaságilag nem kívánatos munkanélküli elemeknek az országba való betódulását nem tudja megakadályozni, mert ha a formalitás fenforog, akkor kötve van a belügyminister keze és az 1879 : L. te. értelmében kénytelen az állampolgárságot koncedálni. Ezt nem tartom az állam érdeke és gazdasági érdekeink védelme szempontjából helyesnek. Ha a demokratikus Amerika védi a maga munkásait és védi a maga munkát kereső állampolgárait, nekünk is védenünk kell ezeket és nem lehet megengednünk, hogy bejöjjön az a sok munkanélküli, mert itt kétségtelenül sokkal rendezettebb viszonyok vannak, mint egyes környező államokban és el lehtünk készülve arra, hogy ezekből az államokból-.;—-* nagyon helyesen utalt erre a minister ú>>^ nagy és erős gravitáció indul Magyarország' felé, márpedig én a magyar intelligenciát; a. ma-: gyár polgárságot ós a magyar munkásságot * óvni ' akarom kenyerének megkeresésében, kenyerének biztosításában. Ezt a célt kérem ón az állampolgárságról szóló tételes intézkedéseknek mielőbbi reformjával szolgálni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! A magam részéről szintén a fővárosi törvény reformjával óhajtok foglalkozni. Bár teljesen ellentétes világnézet és más^ párt képviselője is vágyóik, mégis teljes mértékben hozzájárulok ahhoz, amit Wolff Károly igen t. képviselőtársam mondott, t. L, hogy ezt a kérdést nem lehet elnagyolni, elsietni, nem lehet pillanatnyi hangulatok hatása alatt elintézni. (Mozgás a jobboldalon, — -F. Szabó Géza: Ki mondja ezt? Soká lesz az még! — Rassay Károly: Mi már hét évvel ezelőtt sürgettük!) Én nem félek tőle, ha holnap lesz is. Ne méltóztassék igy venni. Egy pillanatig sem félek ettől a gondolattól. Csak rá akarok mutatni arra, amit a mélyen t. minister ur szintén igen jól tud, hogy itt nemcsak: egyszerű adminisztrációs kérdések megoldásáról van szó, hanem nehéz pénzügyi reformíkérdéSek is szóban forognak. Itt van az 1872. évi fővárosi törvény 10. %-a, amely azt mondja (olvassa): »A főváros közvetett államadófcra is vethet községi pótadót, a városban s annak területén illetékeket, helypénzeket, vámokat szedhet (Erdélyi Aladár: Meg is teszi!) s az állam által igénybe nem vett uj adókat hozhat be. E jog* gyakorlására a kormány engedélye szükséges, mely azt — amennyiben az állam jövedelmeinek csökkenése s az ipar és kereskedelem^ érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető — a helyi viszonyokhoz képest a főváros indokolt felterjesztéséxe megadhatja.« Szóval ez az egész nehéz kérdés, a pénzügyi rendezés kérdése is kapcsolatos a kérdés megoldásával. Már most pl. én azt hiszem, nem jó tapasztalatokat tett a kormány a keresetiadó átengedésével a községek számára. Ez nem megfelelő, nem a városokhoz és községekhez szabott adó. Sokkal helyesebb volna szerintem, ha nem a keresetiadót engednék át a városoknak és községeknek, hanem pl. a házadót és az ingatlanadókat. Egyáltalában az ingatlanadók inkább simulnak a városok háztartásához mint a keresetiadók. Szóval nem olyan egyszerű ez a kérdés, sok mindenféle kérdés vár itt megoldásra (Halljuk! Halljuk! a. szélsőbaloldalon.) ék ezért én a magam részérői szintén azt kérem, mint Wolff Károly t. képviselőtársam kér, hogy lehetőleg magát a törvényhatóságot hozzuk abba a helyzetbe, hogy véleménynét elmondhassa. Azt hiszem, ott a nagyon fontos és lényeges kérdésekben kialakul egy vélemény. Ha nem egyhangúan alakul ki a vélemény, akkor van a többségnek véleménye ós van a, kisebbségnek külön véleménye; mindenesetre a gyakorlati emberek véleménye fontos ebbeni a kérdésben, mert az még sem lehetséges, hogy alkalmi törvényhozók elmeszüleményeit idegen helyen lássuk és annan tegyük meg a maguunk megjegyzéseit. Méltóztassék megengedni, hogy még eg*y szempontot figyelembe ajánljak. Ez a törvény elő készítés költségeire vonatkozik. Ha a törvényelőkószitési költségekről van szó, kérem a t. minister urat, legyen kegyes ebben a tárgyban a külföldi joganyagot a törvényelőkés zitóssel kapcsolatosan rendelkezésünkre bocsátani.
