Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-49
Í98 Az országgyűlés képviselőházának amelyek a vizitársulatok fentartására, ha talán .nem is jogos, de mindénesetre méltányos alapon okvetlenül szükségesek. A pénzügyminister urnák kétféle módja van,, amelyekkel a vizitársulatokon segíthet. Az egyik mód nem kerül pénzbe. Ennek is kétféle megoldása van. Az egyik, amely nem kerül pénzbe az, hogy méltóztassék a vizitársulatoknak adott kölesönöket konvertálni. Ahogy a főváros olcsóbb külföldi kölcsönt vesz fel -<-, amely nem tudom, igaz-e 6%-nál magasabb nem lehet r- akkor miért fizessenek a - vizitársulatok törlesztéssel együtt 7*5—11'2 százalékot.; Ha a külföldnek jó volt a főváros, akkor jó desz a vidék is, mert az városok, árterekben virágzó falvak és az. édes magyar anyaföld fekszik. r. . . A másik mód pedig az, hogy amint a múlt esztendőben igen nemes és nagy jólelküséggel méltóztatott kiadni egy olyan rendeletet, liogy a vizitársulatok az ártéri járulékaikat hetenként előlegezve kapják, méltóztassék^ ezt a rendeletet visszaállítani. Mert mi történt az .idén, hogy a rendelet megszűnt"? Az 1927-ik évben, miután a társulatok ezt a kedvezményt elvesztették, a vízszabályozási járulékok csak az adók befolyása arányában jönnek be. Mikor" fizet adót a magyar ember? Nyáron, vagy ősszel az aratás után. A vizitársulatok azonban nem várhatják be ezt az időt, mert hiszen most is azt látjuk, hogy a Duna vagy a Tisza vízállása hónapokon keresztül meglehetős magas, védekezni kényszerülnek a társulatok, úgyhogy befolyó jövedelmeikből magukat -fentartani képtelenek. Kénytelenek tehát belső kölcsönhöz folyamodni, amely szintén megdrágítja a gazdaközönség szolgáltatását. Ez tehát' a második dolog, ami a pénzügyministernek pénzébe nem kerül, mert hiszen a közadók egységesítése folytán igen könnyen behajtható, mint ahogy a múlt esztendőben is hiány nélkül megtörtént. A másik mód az, hogy méltóztassék talán a jövő'évi költségvetésbe bizonyos összeget, amelyet a pénzügyminister ur erre szánt, a földművelésügyi tárcának átutalni és akkor a földadótétel megbolygatatlanul marad. Belátom, hogy költségvetési-technikai szempontból ezt a rovatot most nem lehet megbolygatni, mert a vizitársulatok kívánságainak teljesítése körülbelül négymillió pengőt jelent. Bizom abban, hogy amint az igen t. pénzügyminister ur eddig is legnagyobb jóindulattal viseltetett a vizitársulatok iránt — hiszen a múlt esztendőben; 145 milliárdot adott kölosönképen s az előző években is meglehetősen segitett, — hogy megfontolás tárgyává fogj a tenni a vizitársulatok kérelmét és szokott jóindulatával az országgaz daközönsége 25 százalékának érdekét szintén szem előtt fogja tartani. ' Azon bizalomnál fogva, amellyel az igen t. pénzügyminister ur iránt viseltetem, a rovatot változatlanul elfogadom ós ismételtén kérem a minister urat, hogy ezt az igen fontos kórdóst, amely 4,000.000 kat. holdnak érdeke, megfontolás tárgyává tenni kegyeskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! Szabóky Jenő igen t. képviselőtársam egy elég nehéz kérdést vetett fel. Tudjuk azt, hogy ez a kérdés a multat illetőleg törvényekben szabályozva van. Bármennyire óhajtanám is azonban, hegy ebben a tekintetben az érdekelteken könnyítsék, nem tudom megtenni, c 49. ülése 1927 május 18-án, .szerdán. mert nem" is találom igazságosnak. Végeredményben igen t. képviselőtársam is elismeri, hogy az illetők a terhektől szabadultak a pénzromlás folytán. Tehát lehetetlen volna az államot a másik oldalon arra kötelezni, hogy ezekét a terheket viselje. De végzetes is volna ezt tenni, mert ha az állam ezt megtenné, odajutna, hogy ;a földadónak igen tekintélyes részéről le kellene mondania, amit pedig semmi körülmények között nem lehet kivánni. Ami az uj kölcsönöket és a jövőt illeti, ebben a tekintetben a lielyzét mindenesetre figyelemreméltó. A multat illetőleg egy kérdést akarok .megemlíteni, amely érinti a vizszabályozások egész kérdését. Egész nyíltan meg kell mondanom azt, hogy a vizitársulatok adminisztrációja: igen költséges. Tessék elhinni, az ország mai viszonyai között nem lehetséges épen a vizitársulatoknak ilyen drága adminisztrációt fentartani. Annyira bonyolult* annyira költséges, annyira túlmennek a díjazások is a megengedett határon, hogy ebből kifolyólag elsősorban azt kéli követelni, hogy egyszerűsítsék az eljárást. (Helyeslés a jobboldalon.) A költségeket apasztani kell és azután lehet beszélni más irányban is a kérdésről. Ami az uj kölcsönöket illeti, ebben a tekintetben a kedvezményeket meg is kapják a vizitársulatok. Itt azonban rá kell mutatni arra, hogy amikor a vizitársulatokat kölcsönökhöz juttatjuk, államrészről nagy költségtöbbletet vállalunk, mert hiszen ezeket a kölcsönöket, amelyeket a népszövetségi kölcsönből juttatunk a vizitársulatoiknak, névértékben és 7*5% kamat mellett adjuk, tehát az árfolyamveszteséget és az ebből előállott kamatkülönbözetet az állam viselii ami igen tekintélyes összeg. Az állani mindenesetre megmutatta épen a nagy közérdekre való tekintettel, hogy megtette kötelességét. Elismerem azonban, hogy elsősorban a kamatozás, bár ha most kedvezőbb is, még mindig elég súlyos, másrészt a törlesztési idő rövidsége is írendkivül felfokozza a terheket. Foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy egy konverzióval vagy egyéb ut'on hogyan lehetne a vizitársulato!kon könnyíteni és helyzetüket megjavítani. Készemről csak annyit jelentek ki, hogyha valaki, én átérzem, a vizszabályozás jelentőségét, amit talán igazoltam azzal, hogy sohasem tértem ki e kérdések megoldása elől. Hajlandó vagyok a legmesszebb elmenni a méltányosság határain belül, de természetesen mindig szem előtt tartva azokat az egyetemes érdekeket is, amelyek az ország költségvetéséhez és pénzügyeihez, fűződnek. Amennyire össze tudom egyeztetni, szívesen állok rendelkezésre a jövőben is, (Elérik helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. • •' | Következik a határozathozatal. A rovatot senki meg nem támadta s igy azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »Házadó 50,000.000 pengő.« — Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Ennél a rovatnál nekem nagyon kevés mondanivalóra Van. Felszólalásom egyedüli célja, hogy igazoljam és bizonyítsam mindazt, amit minden egyes esetben a pénzügyi tárcánál elmondtam. Tegnap is megismételtem, hogy a pénzügyi politika antiszociális. Erre természetesen • a túloldalon volt nagy felzúdulás és maga az
