Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

182 *Áz országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. sék át, amennyiben ez az eddigi körülmények között még nem lett volna biztositva a további szeszkontingens elvonása, ez a processzus szépen, automatikusan megvalósuljon a jövendőben. Az ipari és mezőgazdasági érdekeltségek között lefolyt több-kevesebb harc közepette ez az irányzat állandósult, amig az 1899:XX. te. igen nagy meglepetést okozott a mezőgazdaságnak, amennyiben a kontingens megosztása olyan helytelenül hajtatott végre, hogy az 1899-ben a jelentkező szeszgyárak részére csak 170 hektóliter kontingens jutott volna, ami lehetetlenné tette a mezőgazdasági szeszgyárak létesitését. Ennek a tapasztalatnak hatása alatt a kormányzat rögtön a következő évben, 1900-ban, uj törvényjavaslatot nyújtott be, amely ezt a hibát reparálta. Az 1900 :IX. tcikk visszaállította az előbbi törvény rendelkezését ós pedig olyan irányban, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak részére tovább is az ipari szeszgyáraktól fog elvonatni bonifikáció ellenében a szükséges kontingens-mennyiség. Hogy ennek a mezőgazdasági szeszipar fejlődésére milyen jó hatása volt, bizonyitja az a körülmény, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak száma 1897-től 1908-ig 440-ről 638-ra, vagyis 200-zal emelkedett. Ez volt a helyzet egészen a háború utánig. A háború után, mivel rettenetes területeket vesztettünk el, de a területekkel együtt ipari ós mezőgazdasági szeszgyárakat is, a helyzet természetesen uj rendezést' kivánt, mégpedig ezeknek az alapoknak tekintetbevételével. Mi, mezőgazdasági szeszgyárosok, természetesen abban a feltevésben voltunk, hogy az agrárirányzat ebben az uj rendezésben is érvényesülni fog, mégpedig sokkal inkább, mert hiszen a mezőgazdáság ma még sokkal inkább rá van utalva — amint már annyiszor megállapittatott az ország társadalma, közvéleménye ós a törvényhozás által is — a többtermelés eszközeinek igénybevételére, mint a múltban. Feltételeztük tehát, hogy ebben az uj rendezésben is az agrárius irányzat és szellem fog érvényesülni, hogy tudniillik a szesztermelés áíttereltetik a mezőgazdaságba. Ezzel szemben azonban el kell ismernünk, hogy a mezőgazdasági érdekeltség elég tárgyilagos volt és amikor az akkori pénzügy minister ur nyilatkozattételre szólította fel a mezőgazdasági érdekeltséget a kontingens megosztása tekintetében, a mezőgazdasági érdekeltség azt a propoziciót tette, hogy állapitsák meg az egész ország kontingense 200.000 hektoliterben és ebből 160.000 hektoliter adassék a mezőgazdasáígi szeszgyáraknak, 40 pedig az ipariaknak. Az ipariak álláspontja ezzel a kérdéssel ellentétben az volt, hogy az ország összkontingensének kerete 240.000 hektoliterben állapittasisék meg, a mezőgazdaságiaknak 160.000, az ipariaknak azonban nem 40.000, hanem 80.000 hektoliter kontingens adtassák. T. Képviselőház! A legnagyobb meglepetésünkre az törtónt, hogy az akkori pénzügyminister ur, Hegedűs Lóránt, tényleg az ipari álláspontot tette magáévá. De nemcsak hogy ezt az álláspontot fogadta el és ezt az, 1921 : XLI. tcikkben törvényerőre is emelte, hanem ebben a törvényben az eddigi intézkedéseket és rendelkezéseket, amelyek a mezőgazdasági szeszipart védelmezték, egyszerűen lenyakazta, megsemmisítette. Megsemmisített minden kedvezményt, bonifikláéiót, megsemmisített minden olyan biztosítékot, amely a jövendőben az ipari szesztermelést a mezőgazdaság felé terelni volt hivatva. Ellenben meghagyta az összes korlátozásokat, amelyek a múltban a mezőgazdasági szesziparunk mezőgazdasági jellegének biztosítására voltak felállítva, meghagyta tehát a napi produkciót, a melasse termelési korlátozást. Szóval minden korlátozás megmaradt. Ellenben az előbbi beosztás mellett az sült ki, hogy a 240.000 hektoliter szeszkeretből 160.000 hektoliter keret juttattatott a mezőgazdaságnak, tehát 31,846 hektoliterrel kevesebb, mint az előző kontingensmennyiség, amely a törvény meghozatala előtt a csonka Magyarország területén megmaradt mezőgazdasági szeszgyárak birtokában volt. Az ipariaknak ellenben 80.000 hektoliter keret jutott, tehát 24.072 hektoliterrel több, mint amennyi az ipari szeszgyárak birtokában volt. Vagyis a mezőgazdaságiak tulajdonát képezett kontingensből 31.000 hektoliter egyszerűen elvétetett és odaajándékoztatott az ipariaknak. Ez pénzértékben megfelel 1,800.000 koronának, vagyis a mezőgazdasági szeszipar 1,800.000 korona értéket volt kénytelen az ipari szeszgyáraknak átadni, (Zaj.) azonkívül megszűnt a trágyatermelés lehetősége. Ez az igazságszolgáltatás, ez a törvényhozási intézkedés a mezőgazdasági érdekeltekből óriási elégedetlenséget váltott ki és nem. tudom visszatartani magamat^ annak kijelentésétől, hogy egy ilyen államférfiúi intézkedés igazságosságát nem vagyok képes Összegyeztetni igazságérzetemmel, de különösen azzal a bibliai igazsággal, amelynek hirdetésére ma magát hivatottnak érzi az illető pénzügymini ster ur. Igen szeretném, ha meg tudná magyarázni, mennyiben lehetett összeegyeztetni az igazsággal, hogy akkor, amikor két héttel ezelőtt, amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. Hegedűs Lóránt pénzügyminister ur kijelentette, hogy az ország gazdasági egyensúlyának helyreállítása érdekében első feladatnak fogja tekinteni a mezőgazdasági ioar megerősítését, akkor követte el a mezőgazdasági érdekeltség ilyen óriási megkárosítását. Ennek következménye az lett volna, hogy az egyes mezőgazdasági gyárak kontingense 660 hektoliterben maximáltatott, elvétetett tehát az egyes gyárakéi 2—3—400 hektoliter szesz. Ennek következtében ezek a gyárak trágyatermelésükben, állattartásukban meglehetősen akadályozva vannak. (Zaj.) De megszűnt minden bonifikáció is. holott már csak igen könynyen elképzelhető, hogy sokkal nagyobb termelési költségeikkel kell dolgoznia egy 600 hektolitert kidolgozó mezőgazdasági szeszgyárnak, amelynek telepe 30—40 kilométerre van a vasuti^ állomástól, szemben egy olyan ipari szeszgyárral, amely a vasút közelében fekszik, amely olcsó nyersanyagot dolgozhat fel. amelynek fuvarköltsége sin^s és termelés tekintetében határidőhöz sincs kötve, hanem ha ugv tetszik, tartozásait hat év alatt is kifizetheti. Ez pedig óriási na orv különbség. Mélyen t. Képviselőház! Rá kell utalnom arra a körülményre, hogy ezeket a mezőgazdasági kedvezményeket nemcsak a magyar mezőgazdaság számára látták indokoltnak megadni a ma gyár államférfiak és a magvar kormányzat. Franciaországban tudtommal a teljes mezőgazdasági ipar a mezőgazdaság kezében van, csak a finomítás van az ipariaknak átadva. Ausztriában, ahol alicr volt valami _ mezőgazda sági szeszíTmr. a múlt évben dupláiára emelték fel az eddigi kontingenst, minimális volt Ausztriában a mezőgazdasági szeszipar, de az osztrák kormányzat igyekezett feileszteni. Csehországban óriási árkülönbség mutatkozik a burgonyából készitett szesz és az ipari me-