Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
176 Az országgyűlés képviselőházam veszedelmes a nemzetre, akármelyik oldalról hangzik fel. En a színmagyar Alföldnek gyermeke, fajmagyar és egyházamnak hű fia vallom s velem együtt vallja az Alföldnek frázisokból kiábránduló, a demagógiát megutáló népe, hogy ebből elég volt, hogy mindnyájan ebben a hazában turániak és nem turániak, polgárok és munkások testvérek, ennek az ütött-tépett magyar nemzetnek egyenlő jogú és egyenlő kötelessé gü fiai vagyunk, hogy mindnyájunkra egy óriási feladat vár, ezt a ledőlt szobrot újra felemelni s aki ebben résztvesz munkával, hűséggel és tehetséggel, annak nem nézzük származását, hanem testvéri láncban forrunk öszsze. Az Alföld szimbóluma nem az internacionalizmus s nem a gyűlölt fajelmélet, hanem egy Petrovics nevezetű apának s Hruz nevezetű anyának Petőfi nevű csillaga. Az Alföld lángoló napja egy nemzetté forraszt bennünket, csak tanuljuk megbecsülni egymát', hogy megbecsüljük ezzel önmagunkat. A nemzeti össze forradás jegyében vezet miniket ma az isteni Gondviselés kegyelméből gróf Bethlen István kivételes egyénisége, az ő szellemében és a magyar nép egészséges életösztönében bizva, sorakozik körülötte az ország népe s ettől a szellemtől áthatva viseltetem bizalommal a kormány iránt és a pénzügyi tárca költségvetését általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következikH Urbanics Kálmán jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Képviselőház! Az előttem szólott t. képviselőtársam által elmondott beszéd iskolapéldája volt annak, hogy miként nem szabad politikát csinálni, különösen akkor, ha az Alföld szivéből, ha olyan helyről kerülünk ki, ahol a város lakosságának túlnyomó részét, 90%-ig, apró, dolgos, robotos emberek alkotják. Ennek valóságos mesterpéldája az, amit az igen t. előttem 1 szólott képviselőtársam beszédében remekbeöntött. A képviselő ur megállapítja, bár nagy óvatossággal és talán túlzott szerénységgel, azokat a hibákat, amelyek a pénzügyi politikánál mutatkoznak. Megállapítja az igazságtalan, helytelen adóelosztást, megállapítja egyikmásik társadalmi dolgozóosztálynak nehéz panaszát és végeredményben azután görögtűz fénye mellett elfogadja a pénzügyi tárca költségvetését általánosságban. Mélyen t. Képviselőház és mélyen t. előttem szólott képviselő ur, méltóztassanak megengedni, hogy én ne kövessem őt ezen az utón, mert én lelkem egész őszinteségével egészen más véleményen vagyok a magyar pénzügyi politikáról. Megállapítom, hogy ez a pénzügyi politika, amelyet a pénzügyminister ur képvisel már évek óta, katasztrófa-politika, olyan katasztrófa-politika, amely egyik oldalon ugyan csengő pengővel telt állami pénzszekrényt mu* tat, amelynek másik oldalán azonban nyomorúság, szenvedés, eldobott életek láncolata van. Mert ez a pénzügyi politika, amelyet az igen t. minister ur folytat évek óta, ez a pénzügyi politika, amely megtöltötte az állam pénzesládáját, irtózatos áldozatot követel. Nem először és valószínűleg nem utoljára, hozzuk fel mi ezt panaszként, jajként ebben a teremben. Számtalanszor, ismételt és ismételt esetekben felsoroltuk azt a szörnyű pusztítást, amelyet ebben az országban a pénzügyminister ur politikája okoz. Számtalanszor felsoroltuk a puszk 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. tuló kisiparosságnak, a nyomorban, szenvedésben élő magyar munkásosztálynak helyzetét, a magántisztviselőknek felmérhetetlen nyomorúságát, számtalan esetben felhoztuk itt a kereskedelem irtózatos helyzetét. Számokkal igazoltuk — nem a mi általunk összeállított számokkal, hanem kormánypénzen fentartott statisztikai évkönyvekből — azt az irtózatos, katasztrofális helyzetet, amelyet ez a politika maga után von. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) És azt kell tapasztalnunk, — bár ide egy ország dolgozó népének jajkiáltását hoztuk el, hangoztattuk és hangoztatjuk azt minidig — hogy a pénzügyi kormányzat, a pénzügyminister ur részéről sohasem találkoztunk a megértés legparányibb szikrájával sem, ellenben, különösen amióta az állami pénzesláda megvan töltve, amióta az állam pénzügyi háztartás egyensúlya a pénzügyminister szerint helyre van állítva, azóta a régi mogorva pénzügyminiszter helyett egy örökké kedélyes, örökké mosolygó, örökké tréfálkozó pénzügyministerhez van szerencsénk, aki valószínűleg ugy érzi életének minden percében, hogy ő a magyar gazdasági életet megmentette a pusztulástól. Amikor egyik vagy másik ellenzéki képviselő felemlíti azt az irtózatos pusztulást, amely az országban van, valószínűleg megelégedéssel dörzsöli a kezét és azt mondja magában: de azért mégis csak tele van az állam kasszája. Megelégedettség látszik a pénzügyminister úron, pedig ha a pénzügyminister ur azt a fáradtságot venné magának, amelyet ^ én ^ egyizben már egy másik minister kollégájának ajánlottam, hogy jöjjön ki velem az életbe, szálljon le Buda várából... (Csontos Imre: A detekiivszobába is 1 ? — Derültség.) Jöjjön el oda is! Nem ártana egyetlenegy ministernek sem. (Darányi Kálmán: Hol van az a jó élet, ahova a pénzügyminister urat méltóztatik hivni?) Jöjjön velem minister ur, el fogom vezetni a kisiparosok, a kereskedők közé, elvezetem kerületembe Baranyába, Pécsre, anélkül, hogy megmondanám valakinek, hogy aki velem van,^ az a magyar pénzügyminister. Hallgassa végig mindazt, amit a dolgozó magyar polgárság fog mondani. Meg vagyok győződve róla, hogyha mindezt végighallgatja, el fog tűnni a mosoly az arcáról, mert a lelkiismerete fel fog támadni és tiltakozni fog az ellen a kegyetlen és érzéketlen pénzügyi politika ellen, amelyet a pénzügyminister ur, képvisel. A pénzügyminister ur ma délelőtt, amikor egyik ellenzéki képviselőtársam őszinte, igazságos bírálatot mondott, s amikor iparkodott ecsetelni a magyar dolgozók nyomorúságát ebben az országban, szokása szerint azt dobta ide, hogy: tessék átvenni a pénzügyministeri tárcát! • T. Képviselőház! Nekem az a szerény véleményem, hogy mindaddig, amig a pénzügyminister ur ilyen kedélyesen felajánlja tárcáját ellenzéki képviselők részére, eszében sincs elhagyni azt a helyet, mert ha komolyan gondolná tárcája átadását, akkor sokkal közelebbi címet is találhatna. t Hiszen a pénzügyminister ur nagyon jól tudja, hogy mögötte a saját pártjában nagyon sokan vannak, akik már, áhítoznak a pénzügyministeri székre, akik bizony ugy csendes együttlétben, amikor ellenzéki képviselőkkel beszélgetnek, s amikor az egyes kormánypárti képviselőket elfogja az őszinteségi roham, (Derültség a jobboldalon.)
