Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

158 'Az országgyűlés hépviselőházánah 48. ülése 1927 május 17-én, hedden. ket. Ezt én mint egyik koronatanú nyugtázhatom. Ezekben a levelekben igenis elismeréssel nyilatkoznak a tényleges közszolgálati alkalmazottak a kormánynak azirányu működése iránt, hogy a drágaság hullámzását nemcsak, hogy meg tudta állitani, hanem 135-ről 115-re le is tudta szorítani az indexszámot. Ez azonban, igen t. pénzügyminister ur, nagyon rövid ideig volt igy és 1926 május hó óta, amikor az indexszám 115% volt, ez fokozatosan kezdett emelkedni. Emelkedett különösen a húsvéti ünnepek előtt, mégpedig 127%-ra. Most már, igen t. pénzügyminister ur, ha szembeállitöni azt a helyzetet, amely a legutóbbi fizetósrendezés óta bekövetkezett, ezzel az állapottal, akkor a legutóbbi helyzettel szemben a mai helyzetben azt látom, hogy 10'4%-ról 20*3%-ra emelkedett a drágaság. Nem merném azt állitani, hogy ezért a statisztikai adatért, amely itt rendelkezésemre áll és amelynek túlnyomó részét ón magam állítottam össze, 99%-ban felelék. Az igen t. pénzügyminister urnák módjában áll ministeriumában kontrollálni objektív és számszerű adataimat. Azt hiszem, hogy nagyon kevésben tévedtem. Szükségesnek látom azonban, hogy szembeállítsam a tényleges közszolgálati alkalmazottak békebeli illetményének 1925 július havában való vásárlóképességét az 1925. elvi hetedik hó és 1927. év ötödik hónapja közötti legkedvezőbb időszakkal, vagyis azzal az időszakkal, amikor a közszolgálati alkalmazottak havi illetményeiből ós a nyugdíjasok nyugdíjukból legtöbb

1 elsőrendű szükségleti cikket tudtak beszerezni, vagyis, amikor illetményeik vásárlóképessége a legnagyobb volt; ha pedig ezt szembeállítom a 1926. évi I—

XII. hónapnak átlagos vásárlóképességével, majd pedig ezt és mind a kettőt az 1927. évi V. havi fizetésüknek, vagyis a mostani fizetésüknek vásárlóképességével, rendkívül érdekes eltolódásokat látok. Ha az 1925/27. év közötti legkedvezőbb helyzetet veszem, akkor azt látom, hogy ez a vásárlóképesség 51-4%-tól 81-8%-ig változott. Ha az 1926. év hónap járnak! átlagát vesszük, azt látjuk, hogy a vásárlóképesség 80% és 50-5% között ingadozott, ha pedig a mai helyzetet nézzük, azt látjuk, hogy a vásárlóképesség leszállott 77-5—46-6%-ra. Azt látjuk tehát, hogy a mai időben a pénz vásárlóképessége, mert hiszen ez az egyedül mérvadó... (Bud János pénzügyminister: Ha az 5*?96-ossal hasonlítja össze a képviselő ur, akkor ilyen eredményeket ér el!) Igen' t. pénzügyminister ur, én azt hiszem, hogy a tényleges és nyugdíjas! közszolgálati alkalmazottakat mégis csak az érdekli, hogy mai illetményükért és nyugellátásukért mit és mennyit tudnak venni. Hiszen

1

, ez benne van az általános köztudatban; s azért is szólalok fel, mert nemcsak a választási kampány alatt, hanem más alkalommal és más helyen is tettünk olyan nyilatkozatokat, hogy a képviselőházban

1 a kormány figyelmét fel fogjuk hivni arra, hogy a tényleges közszolgálati alkalmazottaknak és a nyugdíjasoknak illetményeit emelje. Hiszen a pénzügyminister ütrfíis tett egy nyilatkozatot a legutóbbi pártértekezleten... (Bud János vénizüpyminister közbeszól.) Én objektíven akarok bizonyítani ós kíéirem a kormányt, hosy az ő általa is kilátásba helyezett illetményrendezés, illetőleg az illetményeknek a békebeli illetményekhez közelebb hozása és a nyugellátási díjaknak emelése tekintetében tájékoztassa a közvéleményt, nehogy a jövőben megtörténjék az, hogy a kormányzat megint hoz j egy, illetményrendezést, amely után, ha a leg- ' jobb esetet vesszük, ha azt a bizonyos 15%-os javítást vesszük is, ugyanaz lesz a helyzet, mint volt 1925 július havában. Én feltételezem, hogy a kormányzat a mostani és közelmúltbeli kedvezőbb helyzettel szemben még kedvezőbb helyzetet akar teremtenii, mert hiszn, ha nem ez volna a kormány álláspontja, akkor tényleg nem is beszélhetnénk fizetésemelésről, illetőleg az illetményeknek a békebeli állapotokhoz való közelebbhozásáról. Én számszerű adatokkal operálok épen azért, mert objektivitásomat épugy, mint a múltban, a jövőben is és ez alkalommal is meg akarom tartani. Ha azt nézzük, mennyivel kellene emelni a fizetéseket, hogy azok a békebeli vásárlókópességnek feleljenek meg, akkor a következőket látjuk. Előre bocsátom, hogy én nem azt kívánom, — a pénzügyminister ur félreért engem, ha ezt méltóztatnak gondolni egy pillanatig is — az illetményeket máról-holnapra 100% -ra emeljék fel. Az igen t. pénzügyminister ur többször megtisztelt azzal, hogy beszédemet végighallgatta és azt hiszem, egyetlen egy alkalommal sem mondhatta, — s nem is mondta, amint eddig tapasztaltam — hogy én talán a demagógia útjára léptem volna

t Nem, t. pénzügyminister ur, csak objektíven kívánom a helyzetet ismertetni és fel akarom hivni a pénzügyminister ur szives figyelmét arra, hogy milyen volt a helyzet a múltban és milyen lesz a jövőben, ha a közvéleményben elterjedt hirek szerint 15%-ös emeléssel oldatnék meg a tényleges közszolgálati alkalmazottak jelenlegi illetményeinek és a nyugellátási díjjak emelése. Tehát: amikor a legkedvezőbb volt a helyzet, akkor 1925 júliusa és 1927 május közötti legkedvezőbb időhöz viszonyitva, 22—94'5%-kal kellett volna az akkori illetményeket emelni. Ha az átlagos vásárlókéoességet vesszük alapul, akkor 24*7%—97-9%-kal kellett volna emelni. Ha pedig a mai helyzetről beszélek, akkor — sajnos, ezzel a legkedvezőbb időponttal szemben lényeges visszaesést látunk — az illetményeket 34-3—114-8%-kai kellene emelni. Ez a kimutatás magában foglalja az összes kategóriákat az altisztektől és a munkásoktól egészen' a IV. fizetési osztályig; a III. fizetési osztályt a kalkulációból kizártam. A köztudatba már átment, hogy az^ igen t. kormány az illetményeket a közeljövőben emelni óhajtja, amit mi melegen üdvözlünk s ezért voltam bátor fárasztani a t. Házat néhány számadattal, hogy rámutassak arra. hogy egy 15%-os fizetésemelés tulajdonkép mit jelentene. Hoffy a budgetbeTi a milliárdoknak milyen halmazatát jelentené, arra az isren t pénzügyminister ur szives volt rámutatni. Én most csak arra akarom a pénzügyminister ur szives figyelmét felhívni, hogy egy ilyen 15%-os illetményrendezés esetén mennyivel javulna az egyes kategóriák helyzete az elmúlt két év legkedvezőbb időszakához kénest. A munkásoknál, a uapibéres szolgáknál «tb. +l-4%-kal volna több az illetmény és munkabér, mint amennyi volt 1925 májusa és 1927 májusa közt abban az időszakban, amikor a pénznek legnagyobb volt a vásá^lóképessés-e. Az altiszteknél -(-2-6%, a díjnokoknál +1-4%, a kezelőknél +1*1% és a XI. fizetési osztály bar. + 2-3%. És itt megállunk, mert a X. fizetési osztályban már —1-2%-os csökkenést látnnk móp* 15%-os rendezés mellett is &v illetmény vásárlóképességét tekintve, a IX. fizetési osztályban — 2-4%, a VIII. fizetési osztályban — 3-4 %t, a VII. fizetési osztályban —3-3%'. a VI. fizetési osztályban —3-4% s az V. fizetési osztályban — 4*4% a :csökkenés. S minél maga-