Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-48

*Áz országgyűlés 'képviselőházának 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. 155 kell ezzel a felhatalmazással, vagy nem forgott fenn ennek szükségessége, de akkor nem tudom megérteni, miért vették bele egyáltalán a törvénybe'? Hangsúlyozottan kérnem kell tehát a pénzügyminister urat és a képviselőházat, hogy méltóztassék ennek a rendelkezésnek végrehajtásában a határozati javaslat elfogadásával közreműködni.. Megragadom ezt az alkalmat arra is, hogy a pénzügyminister úrhoz egy kérdést tegyek fel, amelyre legyen szabad remélnem a pénzügyminister ur válaszát. Áz elmúlt napokban ujabb nyugtalanitó hir jelent meg a lapokban, hogy a diósgyőri vasgyárat a kormány bérbe akarja adni. Olyan hirek is szárnyrakeltek, mintha el akarná adni ezt a gyárat a kormány. (Bud János pénzügyminister: Ne is folytassuk, egy szó sem igaz az egészből!) Nagyon jó lesz és nagyon szükséges, ha a legilletékesebb fórum, a pénzügyminister ur, akinek tulajdonképen pénzügyi vonatkozása van ezzel a gyárral, megnyugtató kijelentést tesz, mert tessék elhinni, hogy a mai viszonyok között, amikor gazdasági életünkben még sok nyugtalanitó jelenséggel kell számolnunk, egyáltalában nincs szükség arra, hogy feleslegesen nyugtalanitó hirek kerüljenek közszájra. Egy hivatalos híradásnak kell megtörténnie, amely a leghatározottabban és legenergiküsabban megcáfolja azokat a híreket, amelyek ennek a hatalmas nagy gyárnak bérbeadására vonatkozik és mindenképen meg kellene nyugtatni a közvéleményt annak a tervnek nyilvánosságra hozatalával, amelyet a kormányzat ezzel a gyárral elgondolt, mert itt körülbelül 5000 munkásról van szó és arról, hogy 5000 munkásnak sorsa miként fog kialakulni. Ez nem lehet egészen közömbös a kormányzatra sem. Tulajdonképen ügyelni kell arra is, hogy a munkásságnak ott szerzett joga van ós ha bármilyen, akár részleges bérbeadás is történnék, ezeket a szempontokat figyelembe kell venni, mert ezeknek a szempontoknak figyelembevétele nélkül ott nagy sérelmek származhatnak és joggal adhatnak okot nagy nyugtalanságra. Olvastam azt a rövid híradást is, hogy valótlanok mindazok a hírek, amelyek a diósgyőri vasgyár bérbeadására vonatkoznak, de viszont olvastam olyan híreket is. amelyek kombinálnak és amelyek megadják legalább annak az elgondolásnak lehetőségét, hogy az előforduló deficitek, amelyeket eltüntetni nem lehetett, késztették a kormányt arra, hogy ennek a hatalmas gyárnak bérbeadásával vagy eladásával foglalkozzék. Ha ez nem igaz, annál inkább szükség van arra, hogy a közvélemény minél előbb illetékes helyről megnyugtatást kapjon, mert ez nemcsak épen azt az 5000 munkást érinti, akik ezidőszerint ott foglalkoztatást nyernek, hanem érinti azt. a környezetet is. amely ennek az 5000 munkásnak keresetéből él. Mert ugyebár azok a munkások keresetüket nem rakják takarékba, hanem élelmiszereket, közszükségleti cikkeket vásárolnak rajta, ami érinti azután a kisipart és a kiskereskedelmet is. Hyen kis vidéki helyen nem szabad megtörténnie olyan katasztrófának, amilyenen már keresztülmentünk. Mostanában az ipari vállalatok koncentrációja igen gyakran fordul elő. Hiszen tavaly történt egy ilyen koncentráció Szombathelyen, amelynél a koncentráció egyszerűen azt jelentette, hogy átkerült ugyan a gyár az uj tulajdonosok kezébe, ezek azonban egyszerűen ugy találták jónak, hogy megszüntetik az ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IV. , üzemet, valamennyi munkásukat elbocsátják ós ezt végre is hajtották. Épen ezért teszem szóvá ezt a kérdést, nehogy itt is hasonló eset történjék meg, mert ez méreteiben és eredményeiben kiszámithatatlan, szinte katasztrofális hatással volna arra a vidékre s arra a környékre. T. Képviselőház! Beszélnem kell ez alkalommal arról is, amire már régen szerettem volna alkalmat találni és amire most látom elérkezettnek az időt. Szót kell emelnem az állami jjéasverdéban észlelt jelenségekkel szemben. Ez a pénzügyminister ur hatáskörébe tartozik. Az ottani alkalmaztatásokról akarok beszélni. Én ugyanis nagy fájdalommal arról értesültem, hogy amig idehaza jólképzett magyar munkások kellő számban találhatók, . addig ezt figyelmen kívül hagyva, a pénzverdének alkalmazottai közé idegen, cseh munkásokat vettek fel és a jól képzett magyar munkásokat mellőzték. A vésnökökről van szó, azokról a vésnökökről, akiket Csehországból hoztak ide. Nem nagy dolog — kijelenthetem — hiszen csak négy vésnökmunkásról van szó, akiket Csehországból hozattak, azonban magáról az elvről kell szólni, akkor, amikor idehaza olyan vésnökipari munkások vannak, akiknek szakképzettsége az idehozott cseh munkások szakképzettségét felülmúlják. Méltóztassék szakszerűen megvizsgáltatni ezt a kérdést. Hivatkozom azokra a munkákra, amelyeket a magyar vésnökmunkások készítenek, azokra az érmékre, amelyek itt Magyarországon készülnek. A napokban kezeim között voltak ilyen érmék, nagyon sajnálom, hogy most nincsenek itt nálam, letenném azokat a Ház asztalára. Tessék szakszerűen megvizsgáltatni azokat a művészi munkákat, amelyeket ezek a munkások készítenek. Azzal indokolták meg ezeknek a külföldi munkásoknak behozahogy a magyar munkások szakképzettsége nem ér fel odáig, hogy a pengősnek vésési munkáit elvégezzék, holott tessék csak nagyitóüveggel megvizsgálni akár a pengőt, akár a 20 fillérest, vagy a 10 fillérest, (Esztergályos János: Bizony olyan kevés van, hogy nagyító-: val kell keresni!) a mi vésnökmunkásaink megmondják őszintén, hogy olyan uborka leveleket ők nem tudnak készíteni, aminők a magyar pengősön találhatók. Ök művészi munkákat végeznek. Mégis azt mondják, nincs olyan magyar munkás, aki a pénzverdében megfelelne és az ottani vésési munkálatokat elvégezhetné. (Rothenstein Mór: Ugyanaz a helyzet, mint a bankjegyeknél!) Azért hívtam fel erre a pénzügymiinisterj ur figyelmét, hogy nézzen utána a dolognak. Ha átmenetileg talán fennáll annak szüksége, hogy bizonyos munkák betanítására ide kell hozatni valakit, az ellen különösebb kifogás nem emelhető abban' az esetben, ha idehaza nincs olyan munkaerő. De amikor van, akkor erre nincs szükség. Ugy látszik, most már

1 állandósítani akarják ezeket a munkásokat. Magyar vésnökmunkások nem tudnak bejutni a magyar állami pénzverdébe, de Csehországból jönnek ide vésnökmünkások akkor, amikor a magyar vésnökmiunkások valójában itt nem ás tudnak elhelyezkedni, nem lévén annyi munka, hogy elhelyezkedhessenek. Ezek az elvi szempontok késztettek ennek az ügynek a megemlítésére, mert ha a pénzügyminister ur ezt megtűri, megtűrik akkor egyéb ministeriumok is és akkor ugyanezt teheti a magánipar, a magánvállakozás is és azt mondhatja, ha ezt megcsinálhatja a kormány, ha ilyen példát adhat, miért ne követ21