Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-48
r Áz országgyűlés képviselőházának 48. ülése 1927 május 17-én, kedden. 153 takarékpénztárnak, mint az ország legelső nagy pénzintézetének presztizse is megkivánja azt, hogy a postatakarékpénztárnál ideiglenes alkalmazottak ne működjenek, hanem ezeket a nagyfontosságú funkciókat felelős állandó alkalmazottak lássák el. Ennélfogva szükséges volna, hogy a postatakarékpénztárnál is a státusrendezés és az illetményrendezés minél rövidebb idő alatt bekövetkezzék. Ezekben voltam bátor a pénzügyi tárca költségvetésének képét megrajzolni és kérem a t. Házat, méltóztassék azt ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Berki Gyula jegyző: Kabók, Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A pénzügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál, mint már más alkalommal is megtettem, ismételten kifogásolnom kell azt az adórendszert, amely itt ugylátszik, teljesen le akar rögződni és amelyen sem a törvényhozás, sem maga a pénzügy minister ur változtatni egyáltalában nem szándékozik. Ebben az adórendszerben tulaj doniképen legfŐképen az a kifogás tárgya, hogy a pénzügyminister ur nem az egyenes adóbevételekre épiti a bevételek nagyobbik hányadát, hanem a közvetett adókra és épen ennek alapján a legszegényebb társadalmi néposztály az, amely az adózás minden keservét, minden terhiét nyögi. Ennek ellenére majdnem minden tárca költségvetésénél hallottunk különböző kifogásokat, panaszokat és sérelmeket, valósággal minden társadalmi osztály képviselője elsirta a maga panaszait és jajszavait, tehát itt meg kell emlékeznem arról a társadalmi rétegről, amely valójában szenvedi annak az igazságtalan adórendszernek következményeit, amely Magyarországon található. Számszerűen kell csak megvizsgálnunk, hogy valójában hogyan is alakult itt az adó rendszere. A számszerű adatok között azt lehet találni, hogy pl. az állami adóbevételeknél mutatkozik ugyan kerek összegben 3 millió pengő 1 bevételi többlet, ez azonban semmiesetre sem irható egy oly társadalmi osztály javára, amely ezt jobban el tudja viseni, mert ez a bevételi többlet — mint a költségvetés indokolásában olvasható is — a házbórek emelkedéséből fakad, a házbérek emelkedése pedig a nagy tömegeket, a szegény nép osztályt, a dol'giozó társadalmat érinti legérzékenyebben azért, mert ezeknek jövedéiemszaporulatáról senki sem gondoskodik, ezekkel senki sem törődik. I i i !' v * * K Az állami alkalmazottak házbéremelkedése egyenesen bele van számitva a költségvetésbe. (Temesváiry Imre előadó: Természetes!) Ezt Önök természetesnek tartják, én pedig természetesnek tartanám, hogyha más társadalmi osztályra ilyen terhek hárulnak, akkor valahogy gondoskodni kellene a terhek ellensúlyozásáról, vagyis a jövedelem növekedéséről, erre azonban senki sem gondol, legkevésbé maga a törvényhozás és nem történik semmi oly intézkedés, amely ezeket a terheket valamiképen ellensúlyozza. Ha az egyenesadó-bevóteleket tovább vizsgálom, nem találok ilyen emelkedést pl. a földadóbevételeknél, merít <amint ez a tétel az 1926/27. évben 46,400 000 oengőt tett ki. az 1927/28, évi költségvetési tételeknél már csak 39,000.000 pengőt tesz ki, úgyhogy itt csökkenés áll elő, s egyáltalán semmiféle tehertöbblet nem mutatkozik, i A házadónál — mint mondottam — mutatkozik többlet, de ezt tulaj donképen beszolgáltatja az a társadalmi osztály, amelyről az előbb is említést tettem. A társulatiadé változatlanul marad abban az összegében, amelyben a: múlt költségvetési esztendőben volt előirányozva, s a jövedelemadónál, vagyonadónál bizonyos csökkenés mutatkozik, amely nem irható az előbb emiitett társadalmi osztály javára, hanem azok javára, akikről tulaj dónképen ez a törvényhozás legelsősorban gondoskodott, amidőn az adómérséklési javaslatot tárgyaltuk, s ebbeni oly intézkedések foglaltattak, amelyekből ered a vagyonadó és jövedelemadó bevétel csökkenése. Amig tehát egyrészt azt látom, hogy az egyenes állaimii adóknál, vagyis azoknál amelyek inkább kiyethetők oly társadalmi osztályra, amely ezt jobban el tudja viselni, a teherYiselőkópességet, igenis, <ehetne fokozni, itt semmiféle fokozás nem történt, ellenben más téren gondoskodás történt az adóbevételek fokozásáról. Hiába iparkodik az előadó ur bizonyítani és hiába történik hivatkozás az indokolásban is arra, hogy az adóbevételi jövedelmek szaporulatát a vám jövedék szaporulata teszi, ezt sem oly tár&adalmü osztály szolgáltatja, mely az adóterheket jobban tudná elviselni, hanem ezeknél a vámbevételeknél is ott található elsősorban az a nagy néptömeg, amely a legniagyobb fogyasztó ebben az országban. Ezek a vámtételek növelik az eladási árát mindazoknak a cikkeknek, amelyek külföldről kerülnek be s amelyeket a nagy fogyasztó társadalmi réteg kénytelen megvásárolni. Nem luxuscikkekről van itt szó, nem kifejezetten selyemhlarisnyáról, hanem minden egyébről, amit külföldről ihoznak be ebbe az országba, ami elemi közszükségletet képez és amelyet minden körülmények között a szegényebb társadalmi néposztályhoz tartozóknak is meg kell vásárolniok. Ezek megemlitése után ismételten szólnom rendszerünkben található, s ezt még fokozni lehet egyéb tételek felsorakoztatásával. HaJ a forgalmiadótételekről beszélek, ott is csak azt lehet mondani, amit mari az előbb emiitettem. A forgalmiadó is a szegényebb társadalmi néposztályt sújtja, mégsem történik gondoskodás arról, hogy azoknak az adóterhe legyen könynyebb, akik már úgyis agyon vannak terhelve a különböző adókkal, hanem — mint ahogy azt a törvényhozás legelső munkájában kidomboritotta — az adóterhek alól a jobb viszonyok között élő társadalmi osztályokat mentesitik s ezek részére teremtenek oly állapotot, amely bizonyos javulást, enyhülést jelent számlikra. Ezek megemlitése után ismételten szólnom kell a kereseti- ós jövedelemadónál észlelhető igazságtalanságokról. Erről már többször beszéltünk. Még- a nemzetgyűlésen benyújtottam erre vonatkozólag inditványt. de a pénzügyminister ur semmiféle hajlandóságot nem akar tanusitani a kereseti- és jövedelemadóra javasolt létminimum bevezetésére. (Bud János pénzügyminister: A keresetiadónál felemeltem!) Kérem, minister ur, azt hiszi ön, hogy az a létminimum, amely ma be van vezetve, létminimumnak nevezhető 1 ? Annak összegszerűsége erősen kifogásolható, de a legerősebben kifogásolható az a rendszer, amely ezen a téren érvényben van, mert látjuk, hogy van ugyan létminimum a keresetiadónál ós jövedelemadónál, azonban mihelyt valakinek keresete vaay jövedelme akár egyetlenegy pengővel is a létminimumon felül van, akkor már az egész össszeg után kell az adót fizetnie. (Bud János
