Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

136 *Áz országgyűlés "képviselőházának 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. ban még ezt sem kívánják, mert sajnos, ők még rosszabb helyzetben vannak, mint a többi tanárok és tanítók, mert náluk csak 150 emberből áll a státus és igy előmenetelük nagyon meg van nehezítve. Ezt mutatja az is, hogy a X. fizetési osztályban van a legnagyobb részük és a VI. fizetési osztályba összesen csak három ember kerülhet fel közülök. Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen végzettségük van ezeknek a gyógypedagógiai tanároknak, akkor azt látjuk, hogy ez a képzettségük majdnem ugyanaz, mint a középiskolai tanároké. Ha vizsgáljuk a munkájukat, akkor el kell ismernünk azt, hogy legalább is oly munkát végeznek, mint a középiskolai tanárok, azonban sajnos, mégis hátrányban vannak velük szemben. Ezeknek kérése feltétlenül méltányos és Igazságos. Épen ezért felhívjuk a kultuszminister ur szíves figyelmét különösen arra, hogy itt az automatikus előléptetési rendszert feltétlenül meg kell honosilani, mert ezek az emberek 20—22 évig alig tudnak előbbrejutni, ugyanabban a fizetési osztályban kénytelenek maradni, mert egyáltalában nincs üresedés. Ezek az emberek egész életüket ott élik le és legfeljebb a VIII. vagy VII. fizetési osztályba tudnak bekerülni. Ezért kérjük a kultuszminister urat, a kérdés feltétlen rendezésére. Noha tudjuk, hogy ez összefügg a többi tisztviselők fizetésének rendezésével, de talán mégis külön lehetne ezeket választani, épen azért, mert itt igen kicsiny a létszám és igy ezt meg lehet oldani anélkül, hogy a tisztviselők zömére ez hátrányos befolyással lenne. Az a kérésük ezeknek a gyógypedagógiai tanároknak, amelyet feltétlenül méltányolni kell. hogy az automatikus előléptetési rendszer legyen meg. Még egy kérésük van a gyógypedagógiai tanároknak, és ezt is feltétlenül méltánylandónak és figyelembeveendőnek tartom, t. i. az igazgatók kereken csak havi százezer koronát kapnak igazgatói pótlék címén. Ez olyan nevetséges kis összeg, hogyha ezt a kétszeresére vagy háromszorosára emelik, emiatt a költségvetés még nem fog felborulni. Azt hiszem, ha nem is lehetne ezt most már ebbe a költségvetésbe beállítani, lehet mindig találni a megtakarításoknál, a beruházásoknál olyan tételt, amelyből ez fedezhető. Ha azonban ezt nem lehet megcsinálni, a minister ur szives figyelmébe ajánlom, hogy akkor talán meg lehet csinálni azt az előléptetést, hogy bizonyos számszerint jussanak be ezek a gyógypedagógiai tanárok a VIII., VII. és VI. fizetési osztályba. A VI. fizetési osztályba 30%-nak kellene bejutnia, a VIL és VIII. fizetési osztályba pedig 30- 33°/o-nak. Ez olyan kis szám, hogy a költségvetés tényleg megbírja azt az összeget, amelyet ez igényelne. Nagyon kérem a minister urat, hogy tegye ezt megfontolás tárgyává, mert hiszen nagyon sok függ attól, hogy ezek az emberek ne veszítsék el munkakedvüket. Ma ugyanis az a helyzet, hogy amikor egy ilyen tanár szabadulhat ebből a státusból, igyekszik is szabadulni és igyekszik átmenni máshova, más szakba, mert azt mondja, hogy ő nem áldozza fel az idegét, nem áldozza fel agyát és szivét akkor, amikor látja azt, hogy ők nem részesülnek különösebb bánásmódban, és nem érik el azt, amit munkájuk révén el kellene, hogy érjenek. Mély tisztelettel kérem a minister urat, legyen szives ezeket figyelembe venni és a lehetőséghez képest támogatni. Egyébként a rovatot elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Urbanics Kálmán jegyző : Pogány Frigyes ! Pogány Frigyes: Igen t. Képviselőház! Annak az örvendetesen nagy érdeklődésnek következtében, amely a t. Ház tagjai részéről a vallás és közoktatásügyi tárca ügyei iránt megnyilvánult, elestem annak lehetőségétől, hogy a tárca általános vitájában felszólalhattam volna. Igaz, talán részben a magam járatlanságának is kell ezt a körülményt betudnom, mert hiszen hét héttel ezelőtt is jelentkezhettem volna már felszólalásra, ha tudtam volna, ahelyett, hogy csak hat héttel ezelőtt iratkoztam fel. (Derültség.) Nagyon természetes, hogy most a részletes vita során sem szándékom, sem módom nem lehet mindazt elmondani, amit talán elmondtam volna az általános vita során. Csak egyes konkrét kérdéseket szeretnék kiragadni a mostan tárgyalandó címeknél. Ezeket sem azért ragadom ki, mintha tulajdonképen a kultuszminister ur figyelmét kívánnám ezekre felhívni, hanem inkább azért, hogy az igen t. Ház figyelmébe ajánljam azokat. Hivatalos szolgálatom idejéből tudom úgyis, hogy az igen t. kultuszminister ur nemcsak kulturprogrammjának nagy vonalait ismeri, hanem alkalma és módja van elég gyakran kisebb kérdésekkel is behatóan foglalkozni. Én ezeknek az ismereteinek tulajdonítom azt a szinte türelmetlen vehemenciát, azt az önmagával szemben is legnagyobb kíméletlenséget, amellyel gyötri magát, dolgozik, mert látja, hogy bár általánosan, országszerte elismert eredményeket mutathat fel, mégis még igen sok a tennivaló. Ezért kiáltja ki Kasszandra-ként a parlamentben, a sajtóban, gyűléseken, egyesületekben, a közvéleménybe, hogy vigyázzunk, mert elmaradunk a bennünket környező államok kultúrája mögött, ha minden erőnket meg nem feszi tjük, ha minden szükséges költséget ezekre a célokra elő nem teremtünk, meg nem szavazunk, rendelkezésére nem bocsátunk. Igen t. Képviselőház! A 15. címnél, miután áz igen t. előttem szólott Kocsán Károly és Usetty Béla képviselőtársaim a gyógypedagógiai tanárok helyzetével már részletesen foglalkoztak és ezzel felszólalásom idejét és tárgyát is megrövidítették, én csupán arra óhajtanék rámutatni, hogy a gyógyítva nevelésre és oktatásra szoruló tanköteleseknek igen tekintélyes része nem részesülhet ebben az áldásos nevelésben és oktatásban. Igaz, a vakok és süketnémák részére körülbelül megvannak a szükséges intézetek, ellenben a gyengeelméjüek 10.601 főre rugó tömegének nincsen megfelelő alkalma a tanulásra. Ezek közül t. i. csak 189 helyezhető el a ma fennálló intézetekbe. Az 1400 jelentkező közül pedig mindössze 18-at lehetett felvenni a legutóbbi iskolaévben. Engedelmet kérek, tudjuk azt, hogy ezek a gyengeelméjüek kiképeztetés nélkül a társadalomnak és szegény szüleiknek is terhére vannak, viszont közülük igen sokan megmenthetők a produktív munkának, még a nemzetre is, de különösen önmagukra hasznos munkának, akkor, ha ilyen szakszerűéiképzésben, oktatásban részesülnek. Azzal a nagy munkával kapcsolatban, amelyet a kultuszminister ur általában a magyar gyermekek, az oktatást nélkülöző gyermekek boldogulása érdekében végez, szeretném, hogy ez szintén belekapcsoltassék abba a kulturprogrammba, mert hiszen törvény serint ezek is tankötelesek, csakhogy az 1921. évi XXX. t-cikkel és az ezt életbe léptető végrehajtási rendlettel kénytelenek voltunk megadni ezek számára a felmentést, mert hiszen ezek, ha a normális gyermekekkel együtt oktatnák és tanítanák őket, azokat gátolnák, velük pedig nem lehetne kellőképen foglalkozni és igy nem haladhatnának megfelelően. Említettem, igen t. Képviselőház, hogy a gyógypedagógiai tanárok tekintetében miután már az előttem szólottak beszéltek róluk, én kevesebbet szeretnék az igen t. minister ur figyelmébe aján-