Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

"Az országgyűlés Mpviselőházának csak a múltját tagadja meg, hanem egyúttal a jobb jövő reményeit is elüti magától. Az oktatás munkájával parallel halad a nevelés munkája. Oktatni és nevelni mindig és mindenkor, de különösen a mai viszonyok között sok esetben emberfeletti feladat. Nem akarom a t. Ház figyelmét régi pedagógusok által megállapított és uj pedagógusok által átdolgozott elméletekkel fárasztani, de kénytelen vagyok megjegyezni, hogy tudásom, hitem és tapasztalatom szerint az oktatói és nevelői munka egy uj feltámadást váró országban egyike a legfontosabb és legfelelősségteljesebb feladatoknak. Felelősségteljes feladat az ifjúságot ' országszeretetre, hazaszeretetre megnevelniOlyan embereket nevelni, akik a társadalom, az egyén és a nemzetközösség bajai iránt fogékony lelket tudnak tanusitani, becsületes férfiakat, családanyai szerepre hivatott leányokat nevelni ma, a sok esetben enerváltságot feltüntető korszellemben szerény véleményem szerint igenis nemzetmentő, fontos feladat. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el). Ha pedig az ismeretek közlését, a gyenge gyermekkéz által lerajzolt »i« betűt vesszük alapul, akkor megállapíthatjuk, hogy az oktató, nevelő munka mellett az ismejetközlés hatalmas skáláján kell végigfutnia és ezt végigfutni valóságos művészet. Mindenkép kivánatos volna, ha a magyar társadalom és a magyar kormány nagyobb megértést tudna tanusitani azok munkájával szemben, akik ezt a felelősségteljes nemzeti munkát elvégzik. Ehhez feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az oktató személyzet általában kedvezőbb anyagi körülmények közé jusson, illetőleg ha már neki ujat adni nem tudunk, legalább szerzett jogaikat tudnák valamikép visszaállítani. 1914 óta ismételten láthattuk és hallhattuk azt, hogy valahányszor sérelmeiket itt vagy ott előadták, a mindenkori kormány a tanitóság és a tanárság hazaszeretetére és áldozatkészségére való hivatkozással elismerte nagyságukat, a nemzet érdekében tett szolgálataikat, azonban anyagi helyzetükön segiteni nem tudott. Szinte érthetetlen módon a tanitóság és a tanárság sohasem tudta elérni a velük egyforma minősítésű állami alkalmazottakkal való egyenlő elbánás fokát, sőt ez a fok még sokkal rosszabbra vált, mert az 1925. évi 7000. számú rendelet szerzett jogaiktól is me» fosztotta őket. Ez a megfosztás természetesen nemcsak anyagi helyzetükre vonatkozott, hanem lelkiekben a mellőzés érzetét keltette bennük. Az állami tanítóságénál és tanárságénál cseppet sincs jobb sorsa a felekezeti tanitóságnak és tanárságnak sem. Egy faluban, vagy egész pici városban a kultúra mécseseként égni, a népesség lelkületére lelkesítő, buzditó, irányító hatást gyakorolni ugyanakkor, mikor a megélhetés olajcseppjeit csak gyenge mértékben juttatjuk nekik, nagyon nehéz és súlyos feladat és nem csodálom, ha az emberek ebben elparlagiasodnak, elfásulnak és teljesen kedvüket vesztik. Igaz, hogy a magyar tanárságnak a kultúra nagy reprezentánsai mellett mindig akadtak a parlamentben lelkes védői, akik érdekükben sikraszállni mertek, mégis, sajnálattal kell megállapítanom, hogy bármilyen megértő lett légyen a mindenkori kultuszminister, a tanitóság és tanárság kérelmei elől a mindenkori pénzügyi kormányzat igenis elzárkózott. A minister ur őexcelleüciája beszédében -megemlítette, hogy szinte csodalatos, hogy az összeomlás után végrehajtott státusrendezések majdnem kivétel nélkül minden státusnak hoztak va47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. 123 lami előnyt, egyedül a tanitóság és a tanárság az, amely erre a vásárra ráfizetett, mert az 1912. évi LXV. tcikkben megállapított 30 éves szolgálati időt 35 évre emelték fel, a 7000. számú rendelet pedig megfosztja őket az ötödéves korpótlék lehetőségétől is. Teljesen meddő és hiábavaló az a várakozásuk, hogy valaha is bejuthassanak az V. fizetési osztályba, mert az 1000 középiskolai tanár közül csak egy van ebben a fizetési osztályban, ami oly minimális szám, hogy az utódok ezt már el sem érhetik. A mostoha előléptetési viszonyok között ez teljesen ki van zárva és a betegséget, halálozást és a pusztulást véve alapul, a legjobb esetben a VI. fizetési osztály ajtajáig fognak eliutni, ha ugyan eljutnak, ha időközben ki nem dőlnek, el nem pusztulnak. Az ifjú 18 éves korában szerzi meg az érettségi bizonyítványt. 18 éves korában kezdi meg főiskolai tanulmányait és ha tanulmányaiban meg nem akad, 23 éves, mire tanári oklevelet szerez. Egy év a katonáskodás ideje, egy évet bízvást számithatunk arra, mig állást kap, s — amint a kultuszminister ur kifejtette — öt-hat, bizony sok esetben hét esztendő a helyettes tanárkodos, úgy hogy 30—32 éves, mire végre kinevezik a IX. fizetési osztály 3. fokozatába. Az előmenetel úgy alakul, hogy átlag 10 évenként jut fel egyik fizetési osztályból a másikba, tehát a legjobb eset az, ha eléri a VI. fizetési osztály elejét. A kultuszminister ur ismételten törekedett a tanárság helyzetének megjavítására, azonban a pénzügyministerium illetékes ügyosztályán minden ilyen irányú törekvés hajótörést szenvedett. Nagyon kérem a kultuszminister urat, mint a magyar kultúra legfőbb őrét, hogy a magyar kultúra alapjait lerakó tanitóság és tanárság érdekében vesse latba minden erejét, mert úgy érzem, hogy életrevalóságában gyengül a kultúra palotája akkor, ha az alapvetők kesarűséggel és némára fojtott ajakkal kénytelenek munkájukat végezni. Méltóztassék elhinni, hogy a magyar oktató személyzet lelkében felgyülemlett ezt a keserűséget eloszlatni a magyar kultúrának legsürgősebben megoldásra váró feladata. Itt nem osztályérdekről van szó, itt arról van szó, hogy osztálykülönbség nélkül a mindnyájunk gyermekeit oktató és nevelő tanitóság és tanárság jusson végre hozzá állásának, hivatásának megfelelő méltányos elbánáshoz. Nagyon röviden egy esetet kell elmondanom, mint olyant, amely jellemzi, hogy milyen a tanár előmenetele. Egy budapesti középiskolában érettségi vizsgálatra jelentkezett egy meglett ur, aki az egyik ministérium segédhivatali igazgatója. Jelentkezett azzal, hogy érettségit akar tenni. A bentlevő tanárok között volt egy régi osztálytársa, kivel együtt járt valamikor gimnáziumba s aki most mint tanár került szembe régi osztálytársával. A vizsgára jelentkezett régi osztálytárs t. i, annakidején az érettségin megbukott, a másikból pedig tanár lett, a Magyar Tudományos Akadémia és több külföldi tudományos intézet tagja, ki, mint tanár kiválóan és becsülettel teljesiti kötelességét. Előállott az a helyzet, hogy a régi két osztálytárs — az egyik, mint maturandus, a másik mint professzor — állottak egymással szemben. Megkérdezték a maturandust, hogy miért akar érettségit tenni 1 Azt mondotta, hogy ha az érettségit leteszi, akkor ki fog iák nevezni a VI. fizetési osztályba. Ez meg is történt. A maturandus letette az érettségit és kinevezték a VI. fizetési osztályba, az ő régi osztálytársa pedig azért, mert annakidején nem bukott meg az érettségin és mert tanárnak ment, mert a magyar tudományokban excellált és kiváló nevet szerzett magának, ma is a VIII. fizetési osztályban van és 16*