Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
Az országgyűlés képviselőházának Ugyanígy állunk az, iskolánkivüli népműveléssel is. Minden törvényhatóságba be van osztva egy népnevelési titkár. Ezeket a titkárokat az alispánok és a polgármesterek különös nyomatékkal támogatják. Ezen a helyen is újra köszönetet akarok mondani a magyar törvényhatóságok első tisztviselőinek azért a szeretetért és előrelátásért, amellyel épen az iskolánkivüli népnevelést felkarolták. Tavaly hárommilliárd volt beállítva a törvényhatósági budgetekben az iskolánkivüli népművelésre, ma 7 ós fél milliárd van felvéve erre a célra a megyéknél és a városoknál.. A múlt évben például 15.100 ismeretterjesztő előadást tartottunk, ebben az évben 47.800-at. Analfabéta tanfolyam a múlt évben 126, az idén már 374 volt. Elemi ismereteket terjesztő tanfolyam a múlt évben 171, ebben az évben 423 volt; hiszen nemcsak az irni-olvasni tudásra kell megtanítani az analfabétákat, hanem az elemi ismereteket is. Általános ismeretterjesztő tanfolyam tavaly 20, ebben az évben 284 volt. Műkedvelő eladásokat korábban az iskolánkivüli népművelés keretében nem szerveztek, most ebben az évben 1500-at szerveztek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegény színészek!) Tervbe vettük — és .a fedezet már rendelkezésemre is áll — népkönyvtárügyünk rekonstrukcióját is, (Helyeslés jobbfelől és a középen.) mert a világháború kitörése óta ezen a téren alig történt valami (Ugy van! jobbfelöl.) s a könyvek tökéletesen elromlottak, úgyhogy ma nincsenek népkönyvtárak, csak könyvtárroncsok. Itt tehát átütő intézkedésre volt szükség és azért létesitünk most 1500 népkönyvtárat s annak anyagát a legrövidebb idő alatt szétosztatjuk; létesitünk 1200 népkönyvtárat 130 kötettel és 300 népkönyvtárat 200 kötettel. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elhagyva most a népoktatás széles mezejét, még egy olyan oktatási intézménnyel kell foglalkoznom, amely ugyancsak arra van hivatva, hogy a magyar nép szintjét emelje: rátérek a polgári iskolák kérdésére. (Halljuk! Halljuk.) Ne méltóztassék ennek a fontosságát lekicsinyelni akkor, amikor Ausztriában és Németországban már megvan a nyolcéves mindennapi népiskola, amelynek felsőtagozata körülbelül azt a munkát végzi, amelyet nálunk a polgári iskola. Legutóbb Románia is behozta a hétéves mindennapi népiskolát, amely három felső tagozatában szintén az école normálé souperieure-t tartja szem előtt. Ez lebegett Eötvösnek a szeme előtt, amikor a felső népiskolát, és Csengerynek, amikor a polgári iskolát megalkotta. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Itt tehát olyan intézményekről van szó, amelyek a külföldön már általánosak, mi pedig csak arra törekszünk, hogy egyelőre legalább az ötezer lelket számláló községekben és a járási székhelyeken, ahol nagyobb számban van az intelligencia, bevezessük a polgári iskolát. Nem lehet arról beszélni, hogy Európa népoktatásának ebben a stádiumában a polgári iskolák kibővítése nálunk elproletárosodásra vezet; e tekintetben a mi Koppányaink csak kritizálni tudnak, de a külföldön nem fognak rájuk hallgatni; mert ha attól félnek, hogy ez értelmi proletariátust nevel, akkor azt is javasolhatnák, hogy álljunk meg a dedó kultúrájánál, hogy a kisdedóvó kultúráját fogadjuk el, mint a magyar nemzetnek megfelelő értelmi fokot. Ilyen tréfára nem vagyok kapható. Nagyon komoly dolog ez, t. Ház! (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Eontos, hogy Í7. ülésé 1927 május 16-án, hétfőn. 115 ez a polgári iskolai akció bennünket áthasson. (Élénk helyeslés. — Meskó Zoltán: Kitűnő kezekben van a polgári iskolák ügye. Dulovits kezében!) Nagyon örvendek, hogy a t. közbeszóló képviselő ur megemlíti Dulovits ministeri tanácsos nevét, (Élénk éljenzés a jobboldalon és a középen.) aki heroikus harcot folytatott a polgári iskolák reorganizációja érdekében. Amikor a kultuszministeri széket elfoglaltam, csonka Magyarországon volt 269 polgári iskola, s a gyarapodás azóta 159, s szükségünk lenne még 90 polgári iskolára, úgyhogy legalább az ötezer lélekkel biró helyeknek és részben a járási székhelyeknek a maguk polgári iskoláját megadjuk. (Helyeslés.) Azt a törvényt, amely a polgári iskolák belső életét és szervezésének körülményeit! szabályozza, a t. Ház már elfogadta, ez legközelebb életbelép és uj lökést ad ez iskolafajta életének. Ha mármost a polgári iskoláink benépesitési viszonyait nézem, itt rendkívül kedvező fejlődést látok, illetően nem látom a visszafejlődést, mert a tavalyi óv óta 80.000-ről csak 77.000-re csökkent a polgári iskolai tanulók száma, annak ellenére, hogy a háborús kis létszámok épen most vannak benn a polgári iskolában. Ha tehát a magyar nemzet legszélesebb köreiben a polgári iskola iránt nem mutatkoznék nagy rokonszenv, akkor itt most rendkívül nagy visszaesésnek kellene lennie, (Ügy van! jobbfelől.) mert a tízéves gyermek jön a polgári iskolába, tehát az 1915-ben született gyermek 1925-ben jön a polgári iskolába és igy tovább. Épen most vagyunk az apadás stádiumában és, mint mondottam, ennek ellenére csak háromezerrel apadt az összes polgári iskolások száma. Kernelem, hogy abból a hitelből, amely ebben az évben is rendelkezésemre áll a budgetemben 500.000 pengővel, azonkívül a hasznos beruházásokból 672.000 pengővel — tehát 1,172.000 pengővel — tudunk ismét eredményt produkálni azokon a helyeken, ahol erre a legnagyobb szükség van. Csak utalni kívánok arra, hogy az iskolák beléletét azzal is ápoltuk, hogy uj tervet bocsátottunk ki az iparos tanonciskolák számára. (Helyeslés.) T. Ház! Rátérve most már a középiskolák kérdésére, azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy itt extenzív akcióra szükség nincs. (Ugy van! Ugy van!) Nekünk ebben a pillanatban elég középiskolánk van, (Ugy van! Ugy van!) s azt hiszem, nagy hibát követnék el akkor, ha fejlesztési programmal állnék elő ezen a téren. (Helyeslés.) Szükséges azonban foglalkoznom itt az oktatószemélyzet anyagi helyzetével. (Ugy van! Halljuk! Halljuk!) Mert a Károlyi-féle nagy létszámjavitásoknál — ahol valóban mindenki számára kijutott valami a látszólagos jóból, de a végén az egész jóformán semminek bizonyult, — a középiskolai tanárok lemaradtak. Minthogy pedig a későbbi arányosítások mindig a Károlyi-féle létszámhoz viszonyítva történtek, természetes, hogy a középiskolai tanárok érdekében nem történt meg mindaz, aminek megtörténnie kellett volna, bár annyit sikerült elérni, hogy az V. fizetési osztályt megnyitották a középiskolai tanárok számára is, de, sajnos, olyan csekély számmal, hogy ez megnyugvást nem keltett. (Ugy van! jobbfelől.) Az első nagy bajunk az, hogy a középiskolai tanári pályára, — épen azért, mert roszszul van dotálva, de általában bizonyos társadalmi előítéletek folytán is, amelyek korábban ezt a pályát nem tartották talán olyan kiváló15*
