Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.

Ülésnapok - 1927-47

*Áz országgyűlés 'képviselőházának vények szellemének megfelelően, hogy azok továbbra is egyedül és> kizárólag katholikus oktatási célokra fordíttassanak, mert egészen elevenen élt az egész magyar nemzetben azt a tudat, hogy ez a vagyon, amely nem állami eredetű, amennyiben az többnyire az államfőtől ered, mint nagyon sok egyéb birtok Magyarországon^ nem háromliik vissza a kincstárra, hanem visszavonhataltlanul katholikus! egyháizi vagyonnak deklaráltatik, amelyet csak katholikus célra lehet fordítani. Nem kívánok szót ejteni most már arról a lebecsülésről, amely megnyilvánult ugyancsak az egyik ilyen nyilatkozatban, amikor azt írja az illető (olvassa): »A katholikus püspöki kar azért tiltotta el a közös istentiszteleteket, szén teleseket, nehogy együtt kelljen szerepelniük protestáns lelkészekkel és zsidó rabbinusokkal és így saját híveik előtt is evidenssé tenni szellemi inferioritásukat és kultuszuk tartalomnélküliségét a^ többi felekezetekkel összehasonlitva.« (Mozgás és zaj a balközépen. — Griger Miklós: Ki irta ezt?) — A Lelkészegyesület 1926. évi augusztus 7-iki vezércikkéből való ez a citátum. — Ez az Orle, a Református Lelkészegyesület hivatalos lapja. Az iró nincs jelezve a cikk alatt vagy én nem Írtam ki. T. Képviselőház! Én csak azt kérem a minister úrtól, hogy tekintettel az én meggyőződésemre, amely szerint a > katholikus, protestáns, illetőleg általában véve a bevett felekezetek • állami támogatása szükséges, amihez hozzájárulok, sőt ezt a szükséget sokkal nagyobbra értékelem, mintsem azt ezzel az itt kontemplált támogatással kielégíteni lehetne, iparkodjék a jövő költségvetésben az erre fordítható összeget megnövelni, mert az egyházak szükségletei kétségkívül nagyobbak, semhogy ez ma ezekkel a tételekkel kielégíthető lenne. Köszönetet mondok a minister urnák, hogy az ezen a címen felvett összeget máris három millió pengővel emelte. Kérem, hogy a jövőben ugyanilyen arányú emelésről iparkodjék gondoskodni. De kérem arra is, hogy a felekezeti békének legyen őre ebben az országban. Akármelyik oldalról hangozzék fel olyan felszólalás vagy kijelentés, amely bármely felekezetnek érzékenységét jogosan sérthetné, amely az ő történelmi értékéből valamit le akarna vonnii, amely érdemeiből valamit eltagad, amely fölösleges módon kiszínezi egyiknek a vagyonát, szembeállítva vele a másik nak szegénységét és ezzel iparkodik a felekezetekhez tartozók között irigységet és ellenszenvet kelteni, álljon oda legfőbb állami tekintélyével és szállítsa le a megfelelő mértékre azokat a támadásokat és helyezze tiszta világításba az igazságot jobbfelé épugy mint balfelé. ÍÉn a magam részéről csak azért emiitettem meg ezeket, mert nem tételezem fel, hogy a széles protestáns közvélemény ezekben a kérdésekben ugy gondiolk óznék, mint azok, akiknek a cikkeit és beszédeit itt citáltam. Meg vagyok róla győződve, hogy ezek túlzásból és elfogultságból származó megállapítások, amelyek amint nem felelnek meg a történelmi igazságnak és valóságnak, épugy nem fedik teljesen a protestáns testvérek érzését és felfogását sem. Mi, amint megtettük a múltban. a jövőben is mindent el fogunk követni, hogy kulturális és szociális téren együtt dolgozzunk kivétel nélkül minden felekezettel. (Helyeslés jobbfelől.) amely akar dolgozni. Legyünk is együtt ezen a téren. Részünkről csak azt kérj jük, hogy a kölcsönös munkát tegyék lehetővé azzal, hogy az igazság és a méltányosság alapjára helyezkedjenek mindig, amikor bírálnak, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. IV, , ü 7. ülése 1927 május 16-án, hétfőn. 105 amikor kifogásolnak és amikor az államtól a maguk számára kérnek, mert nem szükséges a magam számára ugy kérni, hogy ugyanakkor iparkodom a másikat túlzottan rossz világításba helyezni. Ezeket voltam bátor elmondani. Köszönöm a Ház szíves türelmét és engedélyét, hogy megadta erre az alkalmat. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni nem kivan senki, a vitát bezárom. Kivan a minister ur nyilatkozni? (Gr. Klebelsberg: Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. A cím és az 1. rovat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. rovat. Dologi kiadások: 53.030 pengő.« ElnÖk^ Megsziavaztatik. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »3. rovat. Hozzájárulás az alsópapság illetményeihez: 4,010.456 pengő«. — Haller István! Haller István: T. Képviselőház! Az általam felolvasott citátumok egyikében van az is, hogy a katholikus egyházat nem érintette az az általános elszegényedés, amelynek Magyarországon tanúi vagyunk, sőt van az egyik citátumban, amelyet talán nem is olvastam fel a nagy sietségben, a következő kitétel (olvassa): »Van itt valami titkozatos hatalmasság, amely meggátolja a legilletékesebb helyek kifejezett jóakaratának és kijelentett ígéretének foganatosítását. E hatalom az^ amely gazdag marad akkor is, ha koldus lesz az ország, ez az amely a magyar szuverenitás felett más földi szuverenitást is ismer.« E szerint tehát a katholikus egyház gazdag maradt az ország általános elszegényedése közepette is. Ez az állítás bennünket két szempontból érint kellemetlenül. Az egyik szempont az, hogy a katholikus hivő évszázadokon keresztül kétségkívül ugy volt nevelve, hogy mindent patronusaitól várt ós ha valahol tényleg olyan helyzet állt elő, hogy magának a hívőnek kellett volna iskolát, templomot épiteni, bizonyos egyházi terheket elviselni, akkor az erre irányuló akció mindig abba a nehézségbe, hogy ne mondjam, kősziklába ütközött, hogy hiszen gazdiag a katholikus egyház, el tudja viselni ezeket a terheket, viselje tehát a patrónus, a püspök, a káptalan — a magam részéről nem járulok hozzá semmivel sem. Ezidőszerint az a helyzet, hogy azok, akik bizonyos egyházi terhet, különösen dologi terheket viseltek a múltban, koránt sincsenek olyan anyagi helyzetben, hogy ma viselni tudnák azokat. Ha tehát mi ezt a hiedelmet továbbra is fentartjuk és a másik oldalról ezt a hiedelmet táplálják, akkor a katholikus egyházat akadályozzák abban, hogy áttérjen végre arra az egészséges metódusra, amelyre át fog kelleni térni és amelyre csaknem mindenütt áttértek már, hogy t. i. a hivők maguk hoznak tőlük telhető áldozatot a maguk egyházáért, a maguk oktatásáért és tényleg a saját filléreikkel is segítik

1 az előrehaladásbán kulturális és gazdasági téren is a maguk egyházát. Nekünk tehát kellemetlen egy ilyen beállítás, amely nem felel meg az igazságnak, db abban a hiedelemben tartja egyházunk tagjait, hogy ma is a régi helyzet áll fenn ós nekik áldozatot ihbzittíok nem kell. Másodszor kellemetlen azért, mert a helyzet megváltozásával mi is kénytelenek vagyunk az 1848 : XX. tcikkre való hivatkozással az államtól a magunk számaira 14