Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-47
r Az országgyűlés képviselőházának törődnek velük vagy legalább a kelleténél kevesebbet törődnek ezekkel a gyermekekkel, ezekkel a fiatalemberekkel. Azt kérem a minister úrtól, hogy télen, különösen a most következő télen, fokozott tervszerűséggel vonja be a leventéket a népművelésbe. Az erre irányuló törekvés első nyomait különben már láttuk az elmúlt télen. (Borbély-Maezky Emil: Holl Nincs hely!) Az iskolákban! A téli estéken az iskolák szabadok; annyit vonjanak be, amenynyit be lehet vonni; ha nem tudjuk az összes leventéiket bevinni az iskolákba, iákkor vigyünk be a felsőbb korhatárnak közül annyit, amenynyit lehet ós igy menjünk lefelé, az alsóbb korhatárok felé. Ez tehát nem elegendő' ok arra, hogy a leventéket télen is ne foglalkoztassuk és ne vonjuk be az iskolánjkivüli népoktatásba. Vannak néhányan, akik a nagy kulturegyesületek ólén ennek a szép feladatnlak: a népművelésinek' szolgálatában tizenöt-húsz. esztendői töltöttek el. Bizonyos feladatokat azonban a kulturegyesületek, akármilyen szorgalommal dolgoznak is, sohasem lesznek képesek megoldani, így itt lis az államnak kell közbelépnie, hogy pótolja azt, amit a múltban az iskolák elmulasztottak, mert annakidején 1 iskolák nem voltak is mert az állaimférfiakból hiányzott a magyar nép művelése iránt való 1 érzék. A műnk anélküli magyar intelligencia munkanélküliségének ez volna egyik levezető útja. Az a sok képzett ember, az a sok gazdatiszt, az a sok különböző tanult ember, aki ma nem tud elhelyezkedni sehol s aki képtelen csak a legminimálisabb mértékben is megkeresni kenyerét, igy alkalmazást nyerhetne. Az iskolánkivüli népoktatásba bevonhatnánk a munkanélküli intelligenciát, amely gyakorlati tudásával a magyar nép műveltségét nagyban^ elő tudná mozdítani. Az volna tehát egyik kérelmem a miinister úrhoz, hogy az iskolánkivüli népoktatásról szóló törvényjavaslatot mennél előbb hozza a parlament elé. A másik dolog, amire a minister ur figyelmét fel akarom hivni, az, hogy a központi igazgatás emberei nyáron nagy munkát végeznek azzal, hogy a tanitók számára szünidei tanfolyamokat rendeznek, amelyeknek rendkívüli nagy jelentőségük van. Az a tanitó, aki öt-tiz, vagy húsz esztendővel ezelőtt került ki az iskolából, módot talál igy arra, hogy a modern, átalakult gazdasági és kulturális élethez szükséges feltételeket ezeken a nyári tanfolyamokon megszerezze. Látom, hogy a minister ur kellő érzékkel csinálja ezt. Folyton átalakulnak ezek a tanfolyamok ós iigyekéznek simulni a mindennapi élethez/Mégis két hiányt látok, amelyeket pótolni kellene. Az egyik egészségügyi szempontból rendkívül fontos. Ha a képviselő urak megfigyelték, hogy kint a falvakban az egészségügyi kérdések és az egészségügyi tudás milyen lábon áll, akkor igen szomorú szimptómákra mutathatnak rá. Vannak községek, ahol a sebekre való gyógyszerek még mindig nem a patikából kerülnek elő, hanem sokkal közelebbálló helyekről, meszet és egyéb olyan dolgokat használnak, amelyeket nem is akarok megnevezni, mert félek, hogy az elnök ur rámszól imparlamentáris szavak használata miatt. A ráolvasást nem is emlitem. Szóval babonát, ráolvasást és a leglehetetlenebb egészségtelen gyógyszereket használják a sebek gyógyítására. Látjuk továbbá, hogy az orvoson kívül nincs senki, aki a legegyszerűbb esetekben is első segélyt tudna nyújtani. Sokszor előfordul, hogy lábtörés, kapavágás vagy egyéb sérülés esetén első segélyben kellene részesíteni a falusi embert, azonban nincs a faluban senki, 47. ülése 1927 május 16-án, hétfőn, 101 talán az egyedüli egészségügyi intézmény a bába, ha ugyan az is van a faluban, mert orvos messze nincs. Nagyon fontos volna, ha a minister ur a' szünidei tanfolyamok közé beiktatna egy egészségügyi tanfolyamot és az első segélyben részesjitést tanitó tanfolyamot, ahol a tanitók, akik ezen a tanfolyamon résztvesznek, megtanulnák itt a legszükségesebb egészségügyi intézkedések elméletét és gyakorlatát, amelyre a falusíi embernek valóban szüksége van. Ez az egyik dolog, amit a minister urnák figyelmébe akartam ajánlani. A másik pedig az, hogy az egyesületi vezetés terén a szociálpolitikai tudás legszükségesebb elemeit meg kell adni annak a falusi tanítónak. Meg vagyok győződbe róla, hogy nagyon sok ember nem képes felelni, ha valaki tanácsot kér tőle, hogy mit kell tennie, ha tanoncnak akarja adni a fiát, vagyíjcselédnek akarja adni a leányát, vagy ha munka nélkül van és szeretne munkához jutni, vagy ha más hasonló egyszerű szociálpolitikai, szociális kérdés merül fel. Nem tudnak felelni erre, mert nem adatott mód a szükséges gyakorlati tudás megszerzésére. Kérem a minister urat, hogy ezt akár mint külön tantárgyat iktassa be valamely szünidei tanfolyam körébe, akár pedig önálló tanfolyamot méltóztassék ezekből rendezni. Ezek mellett azonban rendkívül lényeges, hogy az egyesületi élet vezetésére szükséges gyakorlati tudás is megszereztessék. Ma már, a falvakban vannak egyesületek, de messze vagyunk még attól, hogy olyan egyesületi vezetők legyenek, akkor ideáljai minden embernek, aki egyesületekkel foglalkozik. Az alapslzabálykérdésitől eltekintve, az egyesületi vezetés apró-cseprő kis diplomáciai és gyakorlati kérdéseit kellene szünidei tanfolyamokon gyakorlati embereknek előadniok. Nem szólva arról, hogy a szünidőben szövetkezeti előadások vannak s hogy a Hangya-hitelszövetkezetek alakítására vannak ilyen tanfolyamok, de vezetőket kellene nevelnünk, munkásegyesületek, iparoskörök és egyszerű ifjúsági egyesületek irányítására is. Ez nagy probléma, amelynek megoldására más államok hatalmas munkával törekednek. Németországban például külön államilag jóváhagyott és államilag rendezett éves tanfolyamok vannak, amelyek nevelik a falusi egyesületek vezetőit. Annál fontosabb, hogy a falusi tanítót mi is felszereljük mindazzal a tudással, amelyre szüksége van ahhoz, hogy a néppel foglalkozhassék. Előttem a régi Schulmeister-ek ideálja lebeg, akik sok mindenhez értet; tek és akik atyjai voltak a falunak. Ilyenekké szeretném átalakítani a néptanítókat. Természetes, hogyha mi azt akarjuk, hogy a tanítóság ilyen sokoldalú legyen, akkor nekünk folyton felette • kell tartanunk óvó kezünket és minden kérésénél, minden megnyilvánulásánál a falusi tanitó mellett kell lennünk, mert ha azt kívánjuk tőle, hogy mennél többet adjon a nemzetnek, akkor nem szabad szűkmarkúnak lennünk azzal az emberrel szemben, aki tulajdonképen a népművelést, az egész nemzet műveltségének legnagyobb részét kezében tartja. Én tehát tisztelettel kérem a minister urat, hogy ezt a két ideát mielőbb valósítsa meg: az iskolán kívüli népoktatás törvényjavaslatát hozza mielőbb a parlament elé s a szünidei tanfolyamokon az egészségügyi kiképzést, valamint az egyesületi élet számára való kiképzést tartsa főelvnek. Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Senki sincs feliratkozva!
