Képviselőházi napló, 1927. IV. kötet • 1927. május 12. - 1927. május 30.
Ülésnapok - 1927-46
Áz országgyűlés képviselőházának 46. Fábián Béla: Hát, amikor Károly király bejött, akkor nem volt harcos legitimistái — Gr. Klebelsberg Ktinó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem! — Fábián Béla: Nem volt Nyugat-Magyarországon? Nem? — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nyugat-Magyarországon voltam a népszavazás ügyében! Nem is sejtettem semmit a dologról!) Elnök: Fábián Béla képviselő urat kérem, ne tessék állandóan közbeszólni! Rassay Károly: Nagyon jól emlékszem arra az érzékeny történetre, — a királyi család eladott rózsaszínű gyöngyeire — amellyel a t. minister ur engem kapacitált, hogy a nyomorgó királyi család mellé, a legitimista gondolat mellé odaálljak. Azt hiszem, a t. minister ur is emlékszik reá. Én nem teszek a minister urnák szemrehányást, hogy ezt a hat-hét évvel ezelőtt vallott érzékeny álláspontját időközben megváltoztatta. A t. minister ur is megy a maga utján, én is megyek a magam utján. Ha a két utat össze méltóztatik hasonlítani, egy különbséget méltóztatik felfedezni. A t. minister ur roppant vigyáz reá, hogy az ő útja mindig parallel haladjon a hatalommal, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) annak árnyékából nem hajlandó elmenni, én pedig megyek a magam meggyőződésének utján, amely, amint a t. minister ur megállapította, ma is és legtöbbször szemben van a hatalommal. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A minister ur óhajt nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Azt hiszem, hogy amikor Rassay t. képviselő úrral vitatkoztam és az ő álláspontjának változására rámutattam, ezt igen udvarias formában tettem és például olyan iniszinuációt, hogy ő a hatalom birtokáért vagy hasonló okokból cselekedett volna, vele szemben nem is állítottam. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ami először is azt illeti, hogy én harcos legitimista lettem voltam, mindenki tudja, hogy nem voltam. (Rassay Károly: Hát milyen 1 ?) Ellenben nagy hibának tartottam volna, ha az uralkodó család vagyona szekvesztráltatott volna ugy, amint például más országokban szekvesztráltatott, (Ügy van! jobbfelől és a középen.) mert az nem magyar természet, hogy attól, aki súlyos helyzetbe kerül, az anyagi megélhetés lehetőségei elvonassanak. Azt hiszem, ez elég világos dolog. (Ugy van! jobbfelől és a középen.) Rátérve a vita tárgyára, ez nem olyan ártatlan dolog, amint az igen t. képviselő ur béállitja, mert sohasem az kifogásoltatik, hogy itt egy numerus clausus van. Hiszen ez a legtöbb iskolában automatice megvan. Például ahol laboratórium vagy klinika van, többet nem lehet felvenni, mint amennyi férőhely van. Numerus clausus van minden internátusos iskolában. Ez tehát kifogás tárgyává nem tehető. Csak mi kifogásoltatik? Genfben is mi kifogásoltatott? Épen a Bernolák-féle javaslat, t. i. az, hogy százalékokban az volt megmondva, hogy melyik csoport, — nem tudom, nemzetiség, faj vagy felekezet — (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Dehogy nem tudja!) milyen arányban vétessék fel. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Akkor mondjon le, ha nem tudja!) Az a javaslat, amelyet Rassay képviselő ur aláirt, az a része a törvénynek, amelyet kifogásoltak és amelyet Genfben is kifogásoltak, és én nagyon örülök, hogy az igen t. képviselő ur érvelése és az én érvelésem Genfben találkozott, mert én Genfben azzal érülése 1Ú2? május 13-án, pénieken. Q5 véltem, hogy az a paragrafus nemcsak korlátozó, hanem védő is és védi a hazai zsidóságot. (Rassay Károly: Az nem az én érvelésem, az Bernolák Nándor érvelése!) Mondom tehát, rendkivül örvendek, hogy ebben a kérdésben olyan kiváló jogásszal, mint Rassay Károly képviselő ur, egy véleményen vagyok. (Rassay Károly: Az nem az én érvelésem, hanem Bernolák Nándor érvelése! Hiába imputálja nekem!) De én sokkal magasabb véleménnyel vagyok Rassay Károly t. képviselő ur jogi tudása felől, semhogy ugy vélekednék, hogy egy ilyen fontos javaslatnak horderejét annak idején t. képviselőtársam nem látta volna egészen világosan. (Derültség a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Félreértett szavaim megmagyarázása címén kérek szót!) Elnök: Rassay Károly képviselő ur félreértett szavainak megmagyarázása címén kivan szólani. A szó a képviselő urat megilleti! Rassay Károly: T. Ház! A t minister ur nagyon egyszerűen akarja ezt a kérdést elintézni és megállapítani, hogy az én felfogásom és az ő felfogása Genfben találkozott. Bocsánatot kérek, én világosan beszéltem. Nem az én argumentumom volt az, amelyet elmondtam, hanem a Bernolák előadói beszédében adatott egy interpretáció a benyújtott javaslat mellett. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: De miután aláirta, elfogadta!) Kérem, a t. minister ur nem irta alá? (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem!) Akkor nagyon csodálkozom, akkor már méltóztatott szokott hűségével elhagyni azt a pártot, amelynek tagjául megválasztották. (Zaj. — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Én folyvást udvariasan vitatkozom, az igen t. képviselő ur pedig bántó! Ha én udvarias vagyok, miért bánt az igen t. képviselő ur? — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Miért sértegeti?) Nem sértegetek. Bocsánatot kérek, de én ráutalok, hogy miért nem irta alá az igen t. minister ur. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Nem tartottam ezt alkalmasnak, azért! — Fábián Béla: Most miért tartja alkalmasnak? — Barla-Szabó József: Szabad elhatározási joga! Nem lehet sértegetni! — Zaj! — Fábián Béla: Akkor az volt a reménye, hogy liberális módon tud majd ministeri székbe jutni, most pedig reakciós módon! — Zaj. — Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ez, kérem, tárgyi vita közöttünk!) Ugy van, tárgyi vita, csak nem akarom, hogy szavaim fólremagyaráztassanak. Világosan megmondtam, hogy az a határozati javaslat, amelyet Bernolák Nándor benyújtott és amelyet aláirt a kereszténypárt,, kétféle értelmezéssel került a Ház elé, amelyet a javaslatot benyújtó Bernolák ismertetett az előadói székből, vagy ha nem volt előadó, de a vitában mindenesetre tevékeny részt vett. Én ezt eldobtam magamtól s ezt világosan megmondtam; és abból, hogy ez rossz törvény volt — amint a minister ur is arra a megállapodásra jutott, hogy ez egy szükséges rossz törvény volt — magam részéről levontam a konzekvenciát és nem hagytam magamat akadályozni e törvény ellen való küzdelemben azért, mert 1920-ban, amikor ez a törvény megalkottatott, a benyújtott határozati javaslatot aláiram. Ha a t. minister ur tudni akarja, nem fogja megtalálni az én nevemet a névszerinti szavazás alkalmával szavazók sorában. Ezt is méltóztassék megnézni a naplóban. Hogy miért nem találja meg, az nem tartozik ide,
