Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
410 "Az országgyűlés képviselőházának Az összeállítás ellen két fellebbezés érkezett be. Az egyik fellebbezés . kifogásolta azt, hogy a névjegyzékbe olyan egyéneket vettek fel, olyan munkásokat vettek fel, akik a községben egyenesadót nem fizetnek. A másik fellebbezés azt kifogásolta, hogy felvettek állami és más egyéb alkalmazottakat, akik a községben adót nem fizetnek. A két fellebbezés elbírálásánál az egyik fellebbezést, amely a munkások felvételét kifogásolta, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon,) elfogadták, a másik fellebbezést pedig elutasították. így áll elő azután az a helyzet Pest vármegye alispánjának részvételével, hogy a munkásembereket kihagyták a községi választók névjegyzékéből, holott nyilvánvaló, hogy a kereseti adóról szóló törvény szerint ez az adó egyenes állami adó mert bár ideiglenesen átengedtetett a községek háztartásának rendezésére, de mint egyenes állami adó helyébe lép a régi, negyedik, illetőleg; elsőosztályu kereseti adónak, tehát egyenes állami adószámba kell beszámítaná. Mégis az történt meg, hogy Kispesten lakó munkásemberek nagy tömegeit, akik a fővárosban vannak alkalmazva és itt dolgoznak, ilyen címen kihagyták a községi választók névjegyzékéből, holott a helyzet az, hogy a főváros több esetben sokszáz millió koronát utalt át Kispest város pénztárába azon a címen, hogy ezeket az összegeket Kispesten lakó, de* itt dolgozó munkások fizették be a főváros pénztárába keresetiadó fejében. Ennek ellenére kihagyták ezeket a munkásokat a községi választók névjegyzékéből. Ezzel szemben azokat az állami alkalmazottakat, akiknek kereseti adóíá^ A1 és egyéb adójából, amely Kispest várost illette volna, az állam, egyetlen fillért sem utalt át ilyen cimen Kispest város pénztárába, benn hagyták a névjegyzékben. Szóvá kellett ezt' tennem azért, mert hiszen a közsági választók névjegyzékének összeállítása rendkívül befolyásolta az országos választók névjegyzékének az összeállítását. Előre kellett ezti bocsátanom tefh'át abból a jszempontból, mert az országos választók névjegyzékének összeállításánál történtek azután a súlyosabb bajok. Tudott dolog, mindenki előtt ismeretes, hogy ez év január közepén egy általános összeirás történt az országos névjegyzék összeállítása céljából. Ennek az általános öszszeirásnak' végrehajtására mindenütt úgynevezett megbízható embereket delegáltak. Kispesten az történt meg, hogy a város vezetősége, polgármestere külön behivta ezeket az összeírással megbízott embereket, akiket csak a teljesen megbízhatók sorából szedtek össze és külön kioktatásban részesitette őket. Ez a kioktatás pedig a következőképen hangzott (olvassa): »Mindenesetre vigyázzunk, hölgy a nemzeti szempontot figyelembe vegyük. Mi nem politizálunk, de a nemzethűséget mindig szigorúan szem előtt kell tartani.« Ez után a hivatalos kioktatás után azonban felelőtlen kioktatásban is részesültek az összeírok, amikor is azt az utasítást kapták 1 , hogy az állami alkalmazottakat, a postásokat és egyéb megbízható elemeket minden esetben Vegyék fel, ne kérjenek tőlük semmiféle írásbeli igazolást a választójog igazolása céljából, ellenben az ipari munkásoknál minden okmányt 1 követelni kell és ha a Népszava egy foszlányát is megtalálják a lakásban, még a születési bizonyítvány hiánya is visszautasitási ok lehet. (Felkiáltások a szélsőbalaldalon: Hallatlan! — Propper Sándor: Tud erről, minister ur? Igaz ez?) Eb bői állt elő az a helyzet, amelyet fel fogok em- j liteni egy-két jellemző vonással. (Scîtovszky ' é4. illése 1927 május 11-én, szerdán. Béla belügyminister: Most hallom, de hogy igaz-e, az más kérdés! — Propper Sándor: Valószínűleg igaz! — Jánossy Gábor: Egészen igaznak kell lennie!) Megnyugtathatom a minister urat, hogy mindezek az akták oda fognaki kerülni a minister ur asztalára, mert nem fogunk addig nyugodni, amig az ilyen súlyos, égbekiáltó igazságtalanságokra orvoslást nem találunk. (Propper Sándor: Ez rosszabb a fasizmusnál!) Végső soron oda fognak ezek kerülni a minister ur asztalára, akármilyen címen, akármilyen módon, és akkor módjában lesz a minister urnák meggyőződni arról, igazak-e ezek az; adat'olk. Én csak egy-két esetet említek meg, mégpedig azokat a kirívó eseteket, amelyeket nem tudok szó nélkül hagyni és amelyek legjobban jellemzik a helyzetet. Hankó Szaniszló vasgyalus az összeíró biztosnak minden okmányt felmutatott', csupán a Madách-utcai elemi iskola által kiállított bizonyítványon a tanitó Szaniszló helyett Lászlót irt. Ez az egy elinás volt az összes kifogások között' a legsúlyosabb, de miután az illető vasgyalus, tehát gyárimunkásról volt szó, egyszerűen nem vették fel a listába. — Fikus Lajosné takarítónő' esztendők óta önálló keresettel bír. Minden előfeltételnek, amelyet a törvény előír, megfelelt. Az összeíró biztos elutasította. Nem akarok több nevet felemlíteni, mert már késő. Jegyzőkönyvek vannak nálam, amelyek később igazolják, miért utasították el az önálló keresettel bíró nőket, holott a választójogi törvény 2. §-ának első és második bekezdése világosan előirja, kik azok a nők, akiket a választói jogosultságba részesíteni kell és akiket elutasítani nem lehet. Mindazok a nők, akiknek nevei nálam ezekben a jegyzőkönyvekben szerepelnek, mindezeknek a feltételeknek megfeleltek. Hogy ezek az összeiró-biztosok hogyan működtek, erre vonatkozólag egy-két jegyzőkönyvet kívánok ismertetni. Az egyik jegyzőkönyv ezt mondja (olvassa): »Január 15-én, szombaton délelőtt 10—11 óra közt lakásomon megjelent Sőtér Gyula összeiró-biztos a választók összeírása céljából. Jövetele céljának ismertetése után megkérdeztem tőle, milyen okmányokat adjak elő: házassági levél, bejelentőlap elég lesz? Erre ő ingerülten azt válaszolta: nem elég, iskolai bizonyítványok kellenek. Az ingerült válaszra csendesen megjegyeztem, hogy ne csináljon ilyen nagy lármát, a kis gyermek alszik, mire az előbbi hangon azt válaszolta az az ur: rendet kell teremteni, eddig nekem, mint jcgvégzett egyénnek nem volt választójogom, — mire megkérdeztem tőle: miért nem volt joga, azt felelte: mert eddig a szocialisták állitották össze a névjegyzéket és nekik a pofám nem tetszett.« Ha ilyen elfogult úriembert neveznek ki közszereplésre, hivatalos aktus keresztülvitelére, akkor nekem azt kell mondanom, hogy nincs ennek az urnák igaza, mert hiszen a szocialisták sehol még 1 , legalább ez alatt a rezsim alatt, nem állítottak össze névjegyzéket és én azt hiszem, hogy ez az ur túllőtt a célon, amikor saját martiromságát hozta fel ez előtt az egyszerű munkásasszony előtt. A másik jegyzőkönyv ezt mondja (olvassa): »Ma délelőtt 11 órakor lakásomon megjelent Sőtér Gyula összeiró-biztos.« — Ugyanaz, aki az első jegyzőkönyvben szerepelt. — »Az összeiró-biztos az okmányok átnézése után engem felvett, de a feleségemet, aki az 1891/92. évben elvégezte az ötödik elemi osztályt s erről végbizonyítványt mutatott fel, nem volt hajlandó