Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

410 "Az országgyűlés képviselőházának Az összeállítás ellen két fellebbezés érke­zett be. Az egyik fellebbezés . kifogásolta azt, hogy a névjegyzékbe olyan egyéneket vettek fel, olyan munkásokat vettek fel, akik a köz­ségben egyenesadót nem fizetnek. A másik fel­lebbezés azt kifogásolta, hogy felvettek állami és más egyéb alkalmazottakat, akik a község­ben adót nem fizetnek. A két fellebbezés elbírá­lásánál az egyik fellebbezést, amely a munkások felvételét kifogásolta, (Zaj. — Halljuk! Hall­juk! a szélsőbaloldalon,) elfogadták, a másik fellebbezést pedig elutasították. így áll elő az­után az a helyzet Pest vármegye alispánjának részvételével, hogy a munkásembereket ki­hagyták a községi választók névjegyzékéből, holott nyilvánvaló, hogy a kereseti adóról szóló törvény szerint ez az adó egyenes állami adó mert bár ideiglenesen átengedtetett a köz­ségek háztartásának rendezésére, de mint egye­nes állami adó helyébe lép a régi, negyedik, il­letőleg; elsőosztályu kereseti adónak, tehát egyenes állami adószámba kell beszámítaná. Mégis az történt meg, hogy Kispesten lakó munkásemberek nagy tömegeit, akik a fővá­rosban vannak alkalmazva és itt dolgoznak, ilyen címen kihagyták a községi választók névjegyzékéből, holott a helyzet az, hogy a fő­város több esetben sokszáz millió koronát utalt át Kispest város pénztárába azon a címen, hogy ezeket az összegeket Kispesten lakó, de* itt dolgozó munkások fizették be a főváros pénztá­rába keresetiadó fejében. Ennek ellenére kihagy­ták ezeket a munkásokat a községi választók névjegyzékéből. Ezzel szemben azokat az állami alkalmazottakat, akiknek kereseti adóíá^ A1 és egyéb adójából, amely Kispest várost illette volna, az állam, egyetlen fillért sem utalt át ilyen cimen Kispest város pénztárába, benn hagyták a névjegyzékben. Szóvá kellett ezt' tennem azért, mert hi­szen a közsági választók névjegyzékének össze­állítása rendkívül befolyásolta az országos vá­lasztók névjegyzékének az összeállítását. Előre kellett ezti bocsátanom tefh'át abból a jszem­pontból, mert az országos választók névjegy­zékének összeállításánál történtek azután a sú­lyosabb bajok. Tudott dolog, mindenki előtt ismeretes, hogy ez év január közepén egy álta­lános összeirás történt az országos névjegyzék összeállítása céljából. Ennek az általános ösz­szeirásnak' végrehajtására mindenütt úgyneve­zett megbízható embereket delegáltak. Kispes­ten az történt meg, hogy a város vezetősége, polgármestere külön behivta ezeket az össze­írással megbízott embereket, akiket csak a tel­jesen megbízhatók sorából szedtek össze és kü­lön kioktatásban részesitette őket. Ez a kiok­tatás pedig a következőképen hangzott (ol­vassa): »Mindenesetre vigyázzunk, hölgy a nem­zeti szempontot figyelembe vegyük. Mi nem politizálunk, de a nemzethűséget mindig szigo­rúan szem előtt kell tartani.« Ez után a hiva­talos kioktatás után azonban felelőtlen kiokta­tásban is részesültek az összeírok, amikor is azt az utasítást kapták 1 , hogy az állami alkal­mazottakat, a postásokat és egyéb megbízható elemeket minden esetben Vegyék fel, ne kérje­nek tőlük semmiféle írásbeli igazolást a vá­lasztójog igazolása céljából, ellenben az ipari munkásoknál minden okmányt 1 követelni kell és ha a Népszava egy foszlányát is megtalál­ják a lakásban, még a születési bizonyítvány hiánya is visszautasitási ok lehet. (Felkiáltá­sok a szélsőbalaldalon: Hallatlan! — Propper Sándor: Tud erről, minister ur? Igaz ez?) Eb bői állt elő az a helyzet, amelyet fel fogok em- j liteni egy-két jellemző vonással. (Scîtovszky ' é4. illése 1927 május 11-én, szerdán. Béla belügyminister: Most hallom, de hogy igaz-e, az más kérdés! — Propper Sándor: Valószínűleg igaz! — Jánossy Gábor: Egészen igaznak kell lennie!) Megnyugtathatom a mi­nister urat, hogy mindezek az akták oda fog­naki kerülni a minister ur asztalára, mert nem fogunk addig nyugodni, amig az ilyen súlyos, égbekiáltó igazságtalanságokra orvoslást nem találunk. (Propper Sándor: Ez rosszabb a fa­sizmusnál!) Végső soron oda fognak ezek ke­rülni a minister ur asztalára, akármilyen cí­men, akármilyen módon, és akkor módjában lesz a minister urnák meggyőződni arról, iga­zak-e ezek az; adat'olk. Én csak egy-két esetet említek meg, még­pedig azokat a kirívó eseteket, amelyeket nem tudok szó nélkül hagyni és amelyek legjobban jellemzik a helyzetet. Hankó Szaniszló vas­gyalus az összeíró biztosnak minden okmányt felmutatott', csupán a Madách-utcai elemi is­kola által kiállított bizonyítványon a tanitó Szaniszló helyett Lászlót irt. Ez az egy elinás volt az összes kifogások között' a legsúlyosabb, de miután az illető vasgyalus, tehát gyári­munkásról volt szó, egyszerűen nem vették fel a listába. — Fikus Lajosné takarítónő' eszten­dők óta önálló keresettel bír. Minden előfelté­telnek, amelyet a törvény előír, megfelelt. Az összeíró biztos elutasította. Nem akarok több nevet felemlíteni, mert már késő. Jegyzőkönyvek vannak nálam, ame­lyek később igazolják, miért utasították el az önálló keresettel bíró nőket, holott a választó­jogi törvény 2. §-ának első és második bekez­dése világosan előirja, kik azok a nők, akiket a választói jogosultságba részesíteni kell és akiket elutasítani nem lehet. Mindazok a nők, akiknek nevei nálam ezekben a jegyzőköny­vekben szerepelnek, mindezeknek a feltételek­nek megfeleltek. Hogy ezek az összeiró-biztosok hogyan működtek, erre vonatkozólag egy-két jegyző­könyvet kívánok ismertetni. Az egyik jegyző­könyv ezt mondja (olvassa): »Január 15-én, szombaton délelőtt 10—11 óra közt lakásomon megjelent Sőtér Gyula összeiró-biztos a válasz­tók összeírása céljából. Jövetele céljának is­mertetése után megkérdeztem tőle, milyen ok­mányokat adjak elő: házassági levél, bejelentő­lap elég lesz? Erre ő ingerülten azt válaszolta: nem elég, iskolai bizonyítványok kellenek. Az ingerült válaszra csendesen megjegyeztem, hogy ne csináljon ilyen nagy lármát, a kis gyermek alszik, mire az előbbi hangon azt vá­laszolta az az ur: rendet kell teremteni, eddig nekem, mint jcgvégzett egyénnek nem volt vá­lasztójogom, — mire megkérdeztem tőle: miért nem volt joga, azt felelte: mert eddig a szo­cialisták állitották össze a névjegyzéket és ne­kik a pofám nem tetszett.« Ha ilyen elfogult úriembert neveznek ki közszereplésre, hivatalos aktus keresztülvite­lére, akkor nekem azt kell mondanom, hogy nincs ennek az urnák igaza, mert hiszen a szo­cialisták sehol még 1 , legalább ez alatt a rezsim alatt, nem állítottak össze névjegyzéket és én azt hiszem, hogy ez az ur túllőtt a célon, ami­kor saját martiromságát hozta fel ez előtt az egyszerű munkásasszony előtt. A másik jegyzőkönyv ezt mondja (olvassa): »Ma délelőtt 11 órakor lakásomon megjelent Sőtér Gyula összeiró-biztos.« — Ugyanaz, aki az első jegyzőkönyvben szerepelt. — »Az össze­iró-biztos az okmányok átnézése után engem felvett, de a feleségemet, aki az 1891/92. évben el­végezte az ötödik elemi osztályt s erről vég­bizonyítványt mutatott fel, nem volt hajlandó

Next

/
Oldalképek
Tartalom