Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

S2 Az országgyűlés képviselőházának 3 mondtam frázisnak!) Ha csakugyan igaz az» hogy t. képviselőtársaim és az általuk képviselt tömegek ezer évig vártak ezekre az intézkedésekre, akkor én tisztelettel kérem őket, méltóztassanak legalább még tiz percig várni, ámig elmondom beszédemet. (Derültség a jobboldaton. — Szabó Imre: Tiz perc múlva vége lesz minden bajnak! — Esztergályos János: Önök ezer év óta uralkodnak, mi nem uralkodtunk ebben az országban!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Meg vagyok róla győződve, anélkül, hogy viharoknak akarnék magvetője lenni, hogyha az az irányzat, amelynek- sikerült százkilométeres gyorsvonati sebességgel néhány hónap alatt lezülleszteni ezt az országot... (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. — Esztergályos iJános: Ezt is önök idézték elő!'A háborúnak nem mi tapsoltunk, hanem önök! — Farkasfalvi Farkas Géza: Azt is ott rontották el! A háborút is az az irány rontotta el!) ...lett volna uralmon ezer éven keresztül, akkor nem lett volna... (Esztergályos János: Akkor megvolna a régi NagyMagyarország határa!) Megengedi t. képviselő UjT, hogy beszéljek 1 (Derültség jobb felől.) Elnök: Esztergályos képviselő urat ismételten figyelmeztetem, hogy a közbeszólásoktól tartózkodjék. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ha az az elv és az az irányzat lett volna itt ezer éven keresztül uralmon, akkor nem lett volna ezer éven keresztül uralmon, t. L százkilométeres gyorsasággal a történelem bármelyik periódusában néhány hónap alatt épen ugy lezüllesztette volna az országot, mint ahogy tette 1919-ben, (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb- és a baloldalon. — Szabó Imre: Éljen! Éljen! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez igaz! — B. Podmaniczky Endre: Ez a bűnük! — Esztergályos János: Ez a szemüveges jósnő jóslása! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezek nem jóslások, hanem bebizonyított tények. A csonka ország bizonyitja, hogy igy van!) Én valóban csodálkozom azon, hogy amikor a leghiggadtabban próbálom a szociálpolitika vezető elveit fejtegetni (Esztergályos János: Támadás van benne!) és amikor egyetlen szó támadás nem volt benne, amíg közbeszólásokkal nem provokálták a t. képviselő urak, (Frühwirth Mátyás: A tények kellemetlenek!) akik pedig azt állítják magukról, hogy katexochén, tényleg és kizárólag a munkásérdekeket képviselik és a parlamentben való létezés süknek önmaguk is ezt az egyetlen alapot adják, mert semmiféle más rétegtől az ő megállapításuk szerint politikai megbízatást nem kaptak, nem tudnak türelmesen negyedóráig meghallgatni objektiv szociálpolitikai fejtegetéseket. (Esztergályos János: Az igazságot meghallgatjuk! — Egy hang a jobboldalon: Haragszanak érte! >— Esztergályos János: Dehogy haragszunk mi, urak! Csak nem szeretjük a történelmi tények elferddtését!) Visszatérve ezen intermezzo utiám, amelynek, ismétlem, nem én vagyok az oka, épugy, mint annak idején a Kabók t. képviselőtársam interpellációjával kapcsolatban előállott intermezzónak sem én voltam az oka, megállapítani kivánom, hogy előttem teljesen rejtélyes hisztéria vagy legalább is idegesség vesz erőt a Háznak azon az oldalán ülő egyik-másik tagján, amint mi komoly szociálpolitikáról beszélünk. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon. ••— I Szabó Imre: Mert csak Ígérgetnek az urak és * K ülése 1927 április 8-án, pénteken. nem csinálnak semmit! Az Ígéretekből elég volt már nekünk!) Előttem teljesen rejtélyes ez az idegesség és izgatottság és valóban nem tudom mással megmagyarázni, mint azzal, hogy a t. képviselő urak bizonyos féltékenységi rohamot kapnak, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Szabó Imre: Láttuk délelőtt a féltékenységi rohamot!) hogy végre — hogy az ő szavukat használjam — és valahára a kormány és a nemzetet képviselő pártok áttérnelk az állam és a gazldasági élet teherviselőképességeinek keretei között a szociálpolitikai alkotásokra. (Szabó Imre: Ettől nem félünk!) Bátor vagyok bejelenteni, hogy, amint méltóztatnak tudni, most van tárgyalás alatt az együttes bizottságokban a betegség és baleset esetére szóló ipari biztosítás törvényjavaslata, mely a költségvetés után kerül a Ház plénuma elé, viszont az ősszel Isten segítségével leszek bátor benyújtani majd az öregség éis rokkantság esetére szóló biztositási törvényjavaslatot, (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Szabó Imre: Nyilvántartjuk az ígéretet!) mely, ha a Ház munkarendje megengedi — ennek megállapítása nem tőlem függ, de vannak reá már reményeim — még ebben a politikai esztendőben esetleg törvényerőre is emelkedik. (Helyeslés.) Egészen világos, hogy e törvényalkotások nyo-mában kell jönniök a többi alkotásoknak is. A biztosítás egész szisztémáját ki kell építenünk. Tegnap nekem volt alkalmam nyilatkozni a munkahiány esetére szóló biztosítás ; dolgáról. Hozzátennivalóm tegnapi nyilatkozatomhoz nincs, legfeljebb csak az, hogy a magam részéről siettetni próbálom az előmunkálatok kifejlését és dolgozom rajta, hogy találjak olyan megoldást, amely mindenekelőtt en-^ gem kielégít, hogy felelősséggel idehozlhassam a Ház. elé az igy megkonstruált megoldást. (Helyeslés a jobboldalon.) De nem szabad figyelmen kivül hagynunk természetesen a munkásság munkaviszonyainak terepét sem, tehát az, ami sürgeitetett igen nevezetes oldalaikról: a szakszervezetek kérdése, valamint a munlkaszabadiság klérdése, (Ugy van! a jobboldalon. — Malasits Géza: Ez az!) ezzel kapcsolatban a sokat emlegetett sztrájk u. n. jogának kérdése kétségkívül szintén kell, hogy törvényalkotás tárgyává tétessenek, szükséges, hogy a nemzet plénuma ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Én azonban meg vagyok arról győződve, minden nagy világnézeti ellentét, valamint megdöbbentő bizalmatlanság dacára is, — amely ugy látszik kölcsönös (Derültség.) — hogy az igen t. szociáldemokrata képviselő urak, amikor azt fogják látni, hogy ez a Ház valóban nagy szeretettel és nagy elszánással iparkodik törvényalkotások utján a nemzet leggyöngébb jein, elhagyatottjain segíteni, nem fogják ugyanazt a szerepet játszani, amelyet eleddig részükről egyik-másik momentumban tapasztalunk, hanem a felismerésnek ama józan magaslatára emelkednek, amikor már az következik, hogy velünk karöltve fognak segíteni ezeknek a céloknak elérésére. (Szabó Imre: Ha őszinteséget tapasztalunk, akkor igen! —

: Esztergályos János: Legyen szerencsénk minister ur! Szeretnénk látni! A munkánál ott fog a minister ur találni!) — Bocsánatot kérek, nem az uraknak lesz hozzánk szerencséjük, hanem ha lesz, akkor nekünk lesz szerencsénk az urakhoz. Az urak olyan elenyésző kisebbség. (Szabó Imre: Ugy is jó lesz, csak lássuk! -r

: Esztergályos János: Akárhogy, minister my ez