Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. T. Képviselőház! A népbetegségek kérdésével kívánok ezután lehető rövidséggel foglalkozni. 1926/27-ben 300.000 pengő, 1927/28-ban 500.000 pengő irányoztatott elő ezen a címen, márpedig ugyancsak a hozzáértők és a kérdéssel teljesen tisztában lévők véleménye szerint erre legalább háromszor ennyi fedezet kellene. Hiszen ez alá a rovat alá tartozik a tuberkulózis épugy, mint a venereás betegség, két rettenetes veszedelme a magyar népnek, amely ellen minden erővel védekezni, amely ellen népünket mindenképen megvédeni elsőrendű kötelesség. (Általános helyeslés.) A tuberkulózis terén a mi halálozási arányszámunk ma olyan, mint hatvan évvel ezelőtt volt Angliáé és Belgiumé s ötven évvel ezelőtt volt Danié. Mégis a tüdőbeteggondozókra, melyekre pedig a modern gyógyítás a legfőbb súlyt helyezi, 35.000 pengő van előirányozva, oly nevetségesen kicsi összeg, amely egyáltalán szót sem érdemel. Nem kivánom a Ház türelmét statisztikai adatokkal terhelni, de okvetlenül szükséges, hogy a legfontosabb számok nyilvánosságra kerülnének. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk 10.000 lélekre 24 halálozás esett egy év alatt, mig Csehszlovákiában 19-5, Lettországban 11-7, az Egyesült Államokban pedig csak 9, Ezeknek a tuberkulótikus betegeknek gyógyítására^ öszszesen 1333 kórházi ágy és 1600 szanatóriumi férőhely van. Ennek kétötöde — ez mégint a népjóléti ministerium érdeme — az utóbbi években állíttatott fel. Nem kell itt közelebbről rámutatnom arra, hogy a Szent János tüdőbetegpavillonjának felállítása épen a magyar kormány nagylelkű bőkezűségéből kifolyólag milyen óriási jótétemény az emberiségre nézve, mert hiszen ezt a főváros saját eszközeiből felállítani képtelen lett volna. A munkásbiztositó pénztár pesthidegkuti 60 ágyas szanatóriuma, a zalaegerszegi 224 ágyas és a Kereskedelmi Kórház törökbálinti 132 ágyas szanatóriuma szintéin nagyban hozzájárul ennek a bajnak csökkentéséhez. Magyarorzágon 2878 emberre jut egy tüdőbeteg férőhely és megdöbbentő, ha a vidéket különveszem Budapesttől, mert akkor azt látjuk, hogy vidékre összesen 970 férőhely esik s így mig Budapesten 510 emberre esik egy ágy, a vidéket különvéve, 7664 főre esik egy ágy. A beruházási programmban erre vonatkozólag megint nincs semmi felvilágosítás és én nagyon kérem az igen t. népjóléti minister urat, legyen szíves idevonatkozólag is tájékoztatni minket. Míg ugyanis a pénzügyminister ur jelentéséből kitűnik, hogy 1925/26-ra tüdőbetegszanatóriumokra másfél millió aranykorona utaltatott ki, az országgyűlésnek nincs semmi tudomása arról, hogy 1926/27-re és 1927/28-ra — hangsúlyozom, beruházások címén és tételeiből — milyen összegek fordíttattak erre a célra? T. Ház! örömmel konstatálom, hogy a mátravídéki 300 ágyas szanatórium épülőben van. A 300 ágy nem túlsók, de mindenesetre nagy könnyebbség és reméljük, hogy ezt a szanatóriumot a közel jövőben több más is fogja követni. Nagy súlyt kell azonban helyezni ennek a betegségnek természeténél fogva, de különösen azért, mert szanatóriumokat a végtelenségig felállítani és fentartani nem lehet, a gondozóintézetek szaporítására. Ugy tudom, 37 ilyen intézet működik. Ezek számát évente negyvennel kellene szaporítani addig, mig legalább is 150-re visszük fel. A valóság az. hogy ma évenként 40 helyett néggyel, legfeljebb öttel szaporítják. ' ülése 1927 április 8-án, pénteken. 69 Fontos volna — s erre felhívom az igen t. népjóléti kormány figyelmét — a tüdőbeteg gyermekeknek az u. n. tüdőbetegfészkekből való kiemelése. Ugy tudom, s az igen t. népjó

1 léti minister ur — azt hiszem — a pénzügyi bi* zottságban célzott is arra, hogy ilynemű kísérletek történnek Magyarországon, de azt hiszem, nem tüdőbeteg gyermekeknek, hanem egyes tüdőbeteg családoknak kiemelésére. Ezt én a mi szerencsétlen pénzügyi viszonyainknál fogva alkalmasnak azért nem találom, mert financiális okokból oly csekélyszámu ilyen családot tudnánk megmenteni, hogy elsősorban a jövő generációt kellene —• angol és német mintára — kiemelni a tüdőbetegfészkekből és megfelelő helyeken egészséges levegőben egészséges gondozás mellett gyógyitás alá venni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Az erdei üdülőházaknak az igen t. minister ur által kontemplált terve csak üdvözölhető és azok szaporítása mindennél kívánatosabb. Amire a bizottságban is voltam bátor felhívni a t. kormány figyelmét arra, újból felhívom t. i. a tüdőbeteg munkások sorsának figyelemmel kisérésére. Itt nem állunk egyedül és nem kell, hogy uj utat törjünk, hiszen Németország és Anglia is évek óta jó példával járnak elől. Az a telep, amelyet saját szemeimmel láttam Cambridge környékén, Poppworthban, egyfelől tüdőbeteg és lábadozó munkásoknak tovább-gyógyitását, másfelől a már teljesen gyógyulófélben levők számára egészségi állapotuknak megfelelő munkaadását célozza. Ez olyan terv, amely mindenkép tiszteletreméltó» célhoz vezető és megszívlelendő annál is inkább, mert hiszen az erre fordítandó költségek az illetők megfelelő foglalkoztatása folytán részben meg is térülnek. Hogy a munkásközvetitésre a tüdőbeteg munkásság körében is súly helyezendő, arra Strassburg városa adott felemelő példát még a német uralom alatt, ahol munkásközvetitő hivatalokat állítottak fel és tartottak fenn — nem tudom, hogy fennállanak-e most is — olyan tüdőbajos, illetőleg tüdőbajból kigyógyult munkások számára, akiknél elsőrendű szükségesség, hogy ne olyan munkaágakban foglalkoztassanak, amelyekben feltétlenül elpusztulnak. T. Ház! Ezekután röviden a venereás betegségek kérdéséről kívánok néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) A gondoskodás itt is meglehetősen szegényes. Hogy csak egy tételt ragadjak! ki

% például a rendkívüli kiadások második tételénél rendelő intézetek és prostituciós vizsgálóálomások számára 24.000 pengő van előirányozva, — risum teneatis — 11.000 pengővel kevesebb, mint a múlt esztendőben. Kérdezem: miért, amikor az összes házasságnak 80%-a gonorheás betegségek miatt, 10%-a pedig vérbajos betegségek miatt meddő, úgyhogy mig az előbbi miatt 20.000 lélek nem születik meg Magyarországon, addig az utóbbi miatt évente 10.000 lélek nem tud megszületni. Ebből a szempontból röviden rá kell térnem a reglementálás kérdésére is, amelyet aktuálissá tesz a belügyminister urnák tervbevett rendelete, amelyről szintén kell majd néhány szót szólnám. Ez a probléma olyan nagy elvi kérdés, hogy ennek! bővebb vizsgalata órákat venne igénybe, hiszen két nagy elv áll egymással szemben: az egyik, amelyet különösen Franciaország, Olaszország és Spanyolország propagált, azt mondja, hogy a reglementálást. az ellenőrzést', csak akikor szabad egy ország kormányzatának elejtenie, amikor az illető ország erkölcsi és műveltségi nívója olyannyira