Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37. a költségvetési vita alkalmával elfogadnak, végre is hajtották volna. Hirtelenében csak egyre emlékszem, a békéltető bírósági intézményre, amelynek javaslatát szintén a mi pártunk részéről terjesztették be és azt a t. Ház el is fogadta. Én azonban még nem hallottam arról, hogy ez tényleg átvitettetett volna a gyakorlati életbe. Nem! A minister ur azt mondtatta, hogy ezt el lehet fogadni, mert valószinüleg ugy gondolta, hogy az se nem használ, se nem árt, se nem szoroz, sem nem oszt. De nemcsak ezzel a javaslattal, hanem a többi javaslattal is ugyanígy áll a helyzet. Ha pedig így áll a helyzet, akkor legalább a jóindulatot mutathatná meg a t. többség avval, hogy elismeri elvben, hogy ezek a határozati javaslatok a gyakorlati életbe átültethetők. De még ezt sem állapithatjuk meg, még ezt sem tapasztaljuk. Épen azért, mert ez igy van és mert bizalommal nem viseltetem a népjóléti minister ur iránt, még általánosságán sem fogadom el tárcája kültségvetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Fitz Arthur jegyző: Gr. Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! A népjóléti tárca költségvetése keretén belül csak egyetlenegy kérdéssel óhajtom a t Ház türelmét igénybe venni. Ez a kérdés a népjóléti tárca költségvetéséneik második fejezetében a közegészségügy című rovatban az 1. §-ban ivóvizr beszerzésről szól. Erre a célra 102.569 pengő költség van beállítva a költségvetésbe! Amikor megelégedéssel regisztrálom, hogy a múlt költségvetésben csak 58.370 pengővel szerepelt ez a tétel, vagyis cirka 70—80% emelkedést jelent a mostani költségvetés, mégis hangsúlyozni óhajtom, hogy ugy érzem, mintha ennek a kérdésnek a t. Ház nem tulajdonítana elegendő fontosságot. Hangsúlyozni akarom azt, hogy ez az összeg abszolúte nem felel meg még távolról sem annak a nagy szükségletnek, amely ebben a kérdésben az egész országban megnyilvánul. Hiszen ez az összeg csak négy közepes artézi kut fúrásának költségét jelenti, amikor csak egy kisebb három hüvelyknyi esővel bíró artézi kútnak folyómétere 40 pengőbe kerül és egy bővebb csővel bélelt artézi kut folyómétere 80—120 pengős költséget jelent. Hiszen tudom, hogy az ivóvizszükségletnek primär követelményeit a városi lakosság és azok az emberek, akik jólétben és kultúrában élnek, szóval bizonyos élet-standardon felül emelkednek, nem érzik át, ennek a kérdésnek égető fontosságát nagyon hajlandók elfelejteni. Hiszen azoknak az életében az ivóvizkérdés nem probléma, mert azok az emberek nemcsak egészséges ivóviz nélkül, de tiszta mosdóviz nélkül is egyáltalában nem tudnának megélni. Tudom, hogy ezeknek a kérdéseknek a fontosságával csak azok vannak tisztában, akik vagy mindennapi életükben vannak összekapcsolva a falu népével, vagy pedig olyan emberek, akik a falu népe iránt érzett igaz szeretetből akarnak mindenféle bajt keresni, kutatni és vizsgálni és akik igy akadtak rá erre a problémára. Hiszen tudomásom szerint Magyarországon egész nagy geográfiailag összefüggő területek vannak, ahol egyáltalán nincs egészséges ivóviz. Az én kerületemben is, amely részben sárrétegre terjed ki, a kutak vize vegyi összetételénél fogva alkalmatlan, káros az emberi szervezetre. Meg vagyok róla győződve, hogy más t. képviselőtársaim is tudják, akik szintén mocsaras vidékről, talajvizes, fenékvizes kerületből jötték ide, hogy saját kerületükben KËPVISËLOHAZÎ NAPLÓ. III. ülése 1927 április 8-án

} pénteken. 65 ugyanez a nagy és égető szükség áll fenn. (Ugy van! a középen.) Azonkívül nemcsak egészségtelen viz van, hanem van igen sok község, ahol olyan kevés a kut, hogy egyáltalában képtelen ellátni annak a községnek a vízszükségletét, vagy pedig egyes gazdák telkein vannak ezek a kutak, úgyhogy éjjel járnak oda lopni a szomszéd gazdák és viszik el onnan a vizet. Ez lehetetlen állapot. De nemcsak ez, hanem azokban a községekben, ahol egészséges, jó viz van, a magyar népnek a higiena követelményei iránti teljes közömbössége olyan egészségtelen állapotokat idéz elő, amelyek miatt még ez az egészséges jó viz is megromlik. Hiszen az előadó ur, ugy tudom, rámutatott a falusi illemhelyeknek és kutaknak egymáshoz való közelsége következtében beálló egészségtelen állapotokra és hangsúlyozta annak szükségesságét, hogy ezeket az illemhelyeket, amelyek kutak közelében állanak, hatóságilag ki kell betonoztatni. De még sokféle más nehézség* is van: trágyád omb ok és az, hogy a trágyáié becsurog a kutakba, állati dögök, amelyeket heverni hagynak és az, hogy minden egyéb piszok beszűrődik a kútba, úgyhogy egész generációk egészségét veszélyezteti. Hiszen tudom, hogy maguknak a községeknek, a községi lakoisságnak az érdeke, hogy ő maga csináljon magának, szerezzen, építsen magának olyan kutat, amely egészséges ivóvizet ad a lakosságnak. De a községek jelenlegi szegénysége és az a szabályzat, amely megköti a pótadó kivetését, teljesen lehetetlenné teszi az egyes községek részére, hogy saját erejükből mindenütt egészséges ivóvízzel lássák el magukat. Tudom, hogy a lakosság részéről, az állampolgárok részéről az állammal .szemben nagyon sok követelményt támasztanak, de ezeknek a követelményeknek sorrendjét a szükség szabja meg. Az én véleményem szerint a levegő után, amelyet senkitől sem lehet elzárni és amely nélkül az emberi organizmus egy percig sem tud megélni, az egészséges ivóviz nemcsak a kulturélet első feltétele, hanem mindenféle életnek általában. (Ügy van! a középen.) Ennek az egészséges ivóvíznek beszerzési kötelességét tehát én praece den talis kötelességnek látom mindenféle állami feladattal szemben. Hiszen tagadhatatlan, hogy erre nagyon sok helyen szükség van és rá kell mutatnom az úgynevezett vizműszövetkezetek mozgalmára, amikor több falu egyesül és közös erőből furat artézi kutat és igy látja el magát egészséges vízzel. De minden egyes ilyen fúrás olyan rendkívüli nagy költségeket okoz, hogy csak artézi kutakkal lehet ellátni a szükségletet. Azt is szeretném felemlíteni, hogy bár geológus tényleg nem vagyok, ehhez tehát nem értek, de ugy hallottam, hogy magukból az artézi kutakból állandóan folyik a viz s így előbb vagy utóbb kimerül a talaj vízkészlete, mert nem tudja ezt teljesen pótolni a leszürődő csapadék. Legelőször is tehát arra volna szükség, hogy ezeket az újonnan fúrandó artézi kutakat, de a régieket is, az uj találmányok segítségével elzárható készülékkel lássák el, nehogy a talajvíz kimerülésétől, az artézi kutak végleges bedugálásától, kiapadásától kelljen félni. De én elsősorban azt tartom szükségesnek és fontosnak, «- utóvégre filtrációs apparátusok vannak; ez közönséges, elég könynyen végrehajtható dolog — hogy minden talajvizes, egészségtelen ivóvizü községben állami vagy községi támogatással lássanak el egy-egy kutat ilyen filtrációs készülékkel, hogy abból az egy kútból lehessen legalább az 9