Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-37

Az országgyűlés képviselőházának 37, 3. a mezőgazdasági munkások egyesülési és szervezkedési jogáról; 4. a heti pihenőidőnek az ipari üzemekben való érvényesitéséről; 5. a munkanélküliségről; 6. a külföldi munkásokkal való viszonosság érvényesitéséről; 7. a munkaidőnek a belvizi hajózásban való megállapításáról; 8. a mezőgazdasági társadalom biztosításáról; 9. a mezőgazdasági női munkásoknak lebetegedését és az azt követő időkben leendő védelméről szólót.« (Propper Sándor: Meskó megszavazza! — Meskó Zoltán: Készben igen! Pontonként kell feltenni szavazásra!) T. Képviselőház! Épen most tárgyalja három bizottság azt a javaslatot, amelyet a népjóléti minister ur a munkásbiztositó kérdésében a parlament elé terjesztett. Ezzel a javaslattal elismeri a népjóléti minister ur annak az intézménynek a helytálló voltát, amelyet a munkások és a munkáltató érdekeltség tart fenn. Itt ugyanis mind a két érdekeltség fizeti azokat az illetékeket, amelyeket betegsegélyezés címén a pénztár kiűzet rászoruló és erre igénnyel biró tagjainak. Az állam ehhez csak annyiban járul hozzá, hogy az országos központ adminisztráció munkájának felét megtéríti. Azt hiszem, természetes dolog, hogy a minister ur olyan javaslattal álljon elő, amelynek meg legyen az az autonómiája, amely ennek az intézetnek megvolt a békeidőben is. Az egyedüli igazi szociális intézmény a háború előtt: a Baross Gáboré. Erről az államférfiuról igazán nem lehet azt mondani, hogy felforgató volt, hanem ellenkezőleg: olyan államférfiú volt, aki emelte ennek az országnak, ennek a hazának tekintélyét és aki már akkor felismerte azt, hogy ilyen szociális intézményekre szükség van, hegy az ilyen szociális intézet vezetésének, közigazgatásának milyennek kell lenni, hogy az virulhasson, fejlődhessen. Hogy ez az intézmény a békeidőben fejlődött és virult, ennek bizonyitéka az, hogy külföldről jöttek ide szakemberek, hogy megnézzék és tanulmányozzák ennek a szociális intézetnek a berendezését, igazgatását és egész működését. A forradalom ezt az intézetet is majdnem elpusztította. Megszüntették autonómiáját, és elmúlt körülbelül nyolc év anélkül, hogy ez az intézet visszakapta volna azt az igazgatást, amellyel békeidőben bírt. Most végre a népjóléti minister ur Dréher államtitkár ur segítségével a Ház elé ,jött ezzel a törvényjavaslattal. (Meskó Zoltán: A sörrel téveszti össze! Ez Dréhr! — Derültség. — Propper Sándor: Nem, ő a pezsgővel téveszti össze! — Meskó Zoltán: Hja ugy!) És mit látunk? Annak ellenére, hogy a háború előtti időkben azt lehetett tapasztalni, hogy ez az intézet, és épen az autonómiája révén, milyen szép eredményeket ért el, — mert ha egy ilyen nagy intézetnél, mint amilyen ez a Betegsegélyző és Balesetbiztositó Pénztár, egyes sérelmek elő is fordulnak, mint ahogyan előfordultak és ahogyan elő is fognak fordulni, ezt meg kell érteni — azt akarják, hogy ez a munkásbiztositó kapjon ugyan egy autonómiát, de olyat kapjon, amilyet a mai rendszer jónak lát, és ezt ugy látja jónak, hogy ez az autonómia csak egy látszat legyen. (Propper Sándor: Amilyen a parlament! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Erdélyi Aladár: Nem akarják, hogy politizáljon!) Kérdem t. képviselőtársaimat a túloldalon, lehet-e az autonómia, ahol egy ilyen pénztár elnökét a kormányzó nevezi ki s ezt az elnököt felruházzák vétójoggal, és ha ott, ahol paritásos alapon lesznek a bizottságban munkások és munkaadók s hoznak majd egy egyhangú határozatot, ez ellen az elnök, ha neki ugy tetszik, majd vétót emel és ezt a ülése 1927 április 8-án, pénteken. 63 határozatot nem lehet végrehajtani

1

? Bocsánatot kérek, erre csak nem lehet azt mondani, hogy ez autonómia, amelynek valami hatásköre van. Ez kigunyolása az autonómiának. Ha pedig ez a javaslat abban a formában, amelyben beterjesztetett, törvényerőre fog emelkedni, jósolni nem akarok, de bizonyos, hogy ez a munkásság bizalmát ez iránt az intézet iránt nem fogja emelni. Továbbra is fenn fog állani az a viszony, amely ma fennáll, hogy bár ők, munkások és munkaadók, fizetnek, de joguk, beleszólásuk csak formailag lesz, lényegében nem. Ha a tisztviselőket is államosítani akarják, ha tehát a tisztviselőket a kormány fogja kinevezni és nem az igazgatóság fogja megválasztani, mint ahogyan a múltban volt, akkor ott hiába fog valaki egy tisztviselő ellen panaszkodni, mert az igazgatóságnak nem lesz ebben a tekintetben semmi engerenciája. A tisztviselő, mint kenevezett ember, független lesz a mindenkori igazgatóságtól és ugy fog működni, ahogyan ő azt egyéni felfogása szerint jónak találja. (Homonnay Tivadar: A lelkismerete szerint! — Propper Sándor: Látjuk! Tucatjával követik el a sikkasztásokat! — B. Podmaniczky Endre: Másutt is előfordul! — Propper Sándor: Azelőtt nem fordult elő! — Egy hang jobbfelől: Dehogy nem!) Én nem a sikkasztásokról akarok beszélni, mert azt vallom, hogy sikkasztások tényleg előfordulhatnak. (B. Podmaniczky Endre: Ez az!) Csak meg kell torolni, arról van szó; hogyha valaki bűnt követ el, azt kellőképen meg kell torolni. A társadalom minden rétegében lehetnek ilyen kivételes esetek, sajnos, de Homonnay képviselő urnák is azt mondom, hogy ha csupa lelkiismeretes ember volna a világon, akkor persze mindent egészen másképen lehetne csinálni, számolni kell azonban azzal, hogy, sajnos, nem csupa lelkiismeretes ember van ezen a földön, a berendezéseknek tehát olyanoknak kell lenniök, hogy ezt a lelkiismeretességet olyanokba is beleoltsuk, akik esetleg nem lelkiismeretesek, mert a jó berendezés őket majd arra kötelezi, hogy lelkiismeretesen teljesítsék hivatásukat, , , , , De épen a munkásbiztositópénztárnál azt tapasztaljuk, hogy a tisztviselők e hosszú idő alatt, amióta ez a nagy intézet autonómia nélkül dolgozik, nem valami jól bánnak a felekkel, azokkal, akik ott táppénzért vagy más segélyért kénytelenek megjelenni. Csak ugy ahogy esetleg brutalitással intézik el vagy nem intézik el a felek ügyeit és nincs hova menni panaszra, eddig ugyanis erre nem volt lehetőség, mert az igazgatóság egyáltalában nem volt, a jövőben pedig, ha ez a tervezet törvényerőre emelkedik, lesz egy sóhivatal, (Propper Sándor: Most is van már egy sóhivatal, a népjóléti ministerium!) mert az igazgatóság nem lesz abban a helyzetben, hogy valamit tegyen a panaszok orvoslására. (Dréhr Imre: Az elsőfokú fegyelmi hatóság az autonómia lesz!) Nagyon sokat lehetne beszélni a munkásbiztositásról. (Dréhr Imre: A költségvetés után fogjuk tárgyalni, ráérnek a képviselő urak! — Propper Sándor: Most is lehet! — Dréhr Imre: Kár előre ellőni a puskaport! — Propper Sándor: Marad még elég!) A szünet után több időnk lesz és fel fogjuk sorakoztatni mindazokat az érveket, amelyek rendelkezésünkre állanak. (Dréhr Imre: Állunk elébe!) A másik kérdés, amelyről beszálni akarok, a lakáskérdés. A népjóléti ministerium költségvetésének tárgyalása keretében, de már az általános vitában is esett már szó erről ; a I problémáról, mert hiszen Apponyi igen t. kép-