Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
r Àz országgyűlés képviselőházának kánál, a koncepciózus munkánál, nagyobb koncepciók termelésénél, külföldi tárgyalásoknál, külföldi közigazgatások és állami berendezkedések tanulmányozásárnál, aminél azonban már gyakorlati érzékre is szükség van, hogy érzékelni tudja az ott tapasztaltak helyességét vagy helytelenségét és viszont, hogy megítélhesse, az elméletekből mennyi hozható át ide hozzánk, ami nálunk akiklimatizálódhatik, vagy mi idegen tőlünk. Akár a legszebb idegen intézmény is a mi temperamentumunkkal, felfogásunkkal, egész közzjogi koncépción>ktkal ellentétben állhat, itt soha sem fog gyökeret verni. Nekünk csak olyan intézményekre van amelyek megfelelnek a mi hajlamainknak, szükségünk, amelyek itt aMdimitizálódnak, temperamentumunknak, viszonyainknak. A tisztviselő-kérdésnél bekapcsolom a közigazgatási tisztviselőiknek egy igen értékes elemét, a jegyzőket is. (Élénk helyeslés.) Tagadhatatlan, hogy a legnagyobb, legnehezebb feladatot a mi jegyzői karunk teljesiti. (Ugy van! jobbfelől.) Aki ismeri a magyar közigazgatást, az csak kalaplevéve emlékezhetik meg a mi jegyzői karunkról. Mert annál a jegyzőnél megvan a hatalomnak igen sok eszköze, mégis; e hatíalmi eszközök gyakorlása mellett is, közel tud férkőzni a nép. szivéhez és a nép is érzi, hogy jegyzőjében, ha az szigorral hajtja felvégre adóját, embertársát, jóakaró felebarátját kell látnia, Ha sok ilyen jegyzőnk van, akkor a közigazgatás jó. (Ugy van! Ugy van!) És, hála Istennek, kijelenthétemi, hogy igen sok ilyen becsületes, derék, tisztességes jegyzőmunkása van a mi közigazgatásunknak, akik a legnagyobb elismerést érdemlik. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon.) Ezeknek a kérdéseiknek megoldásához tartozik az is, hogy a kvalifikáció kérdése miképen oldassék meg. Megengedem, hogy a magasabb kvalifikáció mindenesetre tágabb látókört, nagyobb átfogó képességet nyújt, én azonban a praktikumra is szeretnék súlyt helyezni (Helyeslés jobbfelől.) és első sorban azt szeretném meghonositani, hogy a közigazgatásban magasabb grádust csak az érhessen el, —i mondjuk a vármegyénél, — aki legalább egy évi jegyzői gyakorlattal rendelkezik. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől.) Ez azt jelenti, — és egyszerűen is megoldható — hogy a gyakornokokból, mielőtt aljegyzők vagy szolgabirók lesznek, feltétlenül megkivánandónak tartom, hogy legalább egy évig jegyzői praxist folytassanak. (Ugy van! jobbfelől.) I)e nem bármelyik jegyzőnél, hanem a törvényhatóság által erre érdemesitett jegyzők mellett, (Ugy van!) ahol teljes garancia van arra, hogy tökéletes áttekintést nyerhet a községi közigazgatásról és ahol az ő részére is megvan az erkölcsi garancia, hogy nem olyan községben lesz, ahoL tényleg nem talál mást, mint a hivatalát és a kocsmát, hanem ahol a társadalmi érintkezés lehetősége is meg van es e melett hivatali kötelességének is teljes mértékben eleget tehet. Itt fiatalemberekről van szó, akikre ebből a szempontból is gondossággal és felügyelettel kell lenni. (Relyeslés.) Ezek volnának azok a kérdések, amelyeknél bizonyos perspektívát akartam nyújtani arról, hogy körülbelül milyen keretekben fognak e törvényjavaslataim mozogni. Kern szögezem le magamat a részletekben is, csak általános elvi álláspontomat óhajtottam kifejteni, hogy tájékozva méltóztassanak lenni, melyek azok az irányelvek, melyek azok a meggyőződések, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. ni. 44. ülése 1927 május li-én, szerdán. 451 amelyek engem ezeknek a törvényjavaslatoknak készitésnél vezetnek. De amikor megemlékeztem ezekről a kérdésekről, méltóztassék meggyőződve lenni arról is, — és ez már az előadottakból is látható — hogy én az autonómia hatáskörét nem szükiteni, hanem bővíteni szeretném. (Helyeslés jobbfelől.) mert én az autonómiát ugy képzelem, hogy csak azt tartom autonómiának, ha az illető testület az autonóm jogkörrel tényleg él azok részére és azokért, akikért az autonómia alkottatott. (Helyeslés jobbfelől.) Éljenek ezzel a hatalommal és ezzel a hatáskörrel abból a célból, hogy hasznára váljanak azoknak a közületeknek, hasznára váljanak a közigazgatás előbbrevitelében, a kulturális fejlődésben, a hazafiság példaadásában és abban, hogy miképen kell tradicionálisan és hűséggel önzetíenül szolgálni azt a hivatást, amelyet a törvényhatóságok egy évezreden keresztül oly önzetlenül és becsülettel betöltöttek. (Igaz! Ugy van! taps a jobboldalon.) Ki kell terjeszkednem egy másik igen fontos kérdésre is, amelyet szintén kénytelen voltam programmomba felvenni, bár ennek megvalósítását egy későbbi időpontra szántam. Az élet szárnyai azonban engem is megsuhogtattak és figyelmeztetőleg intettek, hogy elmaradunk, ha nem az élettej. haladunk. Ez pedig a főváros kérdése. A főváros rendezése múlhatatlanul szükséges és kénytelen vagyok arra, hogy az elavult törvény helyett uj törvényjavaslattal jöjjek az igen t. Ház elé. Az, ami most a fővárosnál megy. azt hiszem, mindenkire nézve a legkellemetlenebb benyomást teszi és a hátrányosabb hatással van. (Ugy van! a középen.) Egy oly autonómia és oly adminisztráció, amleyre csak azt mondhatom, hogy ott mindenki és senki sem felelős, az nem autonómia és nem adminisztráció. Amikor nekem talán évekig kellene ebben az anyaghalmazban kutatnom, hogy tulaj donképen ki felelős mindenért, akkor azt hiszem, itt magában a szervezetben, magában a törvényben, magában a konstrukcióban kell hibának lenni. Ha ón a magam felügyeleti felelősségét csak abban látnám, hogy végig mindenkit felelősségre vonnék, a közgyűlést sem véve ki, akkor azt hiszem, a bajokon nem segitenék, hanem csak súlyosbítanám azokat. Gyökerében szeretném tehát a bajokat megfogni és egy uj törvénnyel életet adni a főváros autonómiájának. Oly autonómiát szeretnék, amely minden tekintetben megfelel a mai idők korszellemének és amely megfelel annak a felelősségtudatnak is» amellyel minden ;aűtonómiának birnia kell a maga cselekedetével szemben. Itt is ugyanarra az álláspontra helyezkedem, mint a vármegyei törvényhatóságoknál; az egyéni felelősséget kivánnám kidomboritani. hogy mindenki tudja, ki felelős a cselekedetéért. (Ugy van! jobbfelől.) Oly mulasztásokat kellett tapasztalnom a főváros építkezéseinél, hogy milliárdokban, tízmilliárdokban, nem tudom mennyiben, (Gál Jenő: Jóval több!) senki sem tudja megmondani ma, hogy mennyi milliárdban, túlkiadások vannak. Ezért senki se legyen felelős? (Gál Jenő: Dehogy nem!) Hozzám felküldenek aktákat, ahol száz pengőket kell jóváhagynom s akkor ötven-hatvanmilliárdos túlkiadások tételéről nem nekem, mint belügyministernek, de magának a törvényhatósági bizottságnak s maguknak az egyes bizottságoknak sincs tudomásuk. Méltóztassék megengedni, ez teljes mértékben lehetetlen. (Gál Jenő: Itt csak van felelősség ma is!) Kellene lenni felelősségnek. Én keresem, kutatom is à felelősséget igen t. képviselő ur, de 63
