Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

448 'Âz országgyűlés képviselőházának különösen Budapesten nincs megfelelően elhelyezve. Itt olyan szégyenletes állapotok voltak, amelyek eríkölcsi szempontból egyenesen veszélyeztették rendőrségünk szellemét, mert hiszen százan voltak ágyrajárók és többszázan voltak, akik tömeglakásokban laktak. Méltóztassanak megengedni, azt hiszem, mindenki belátja, hogy ezt az állapotot tovább fentartani nem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobb felől és a középen.) Épen azért ezt a kérdést sürgősen ikivánom megoldani. Annyira már eljutottunk, hogy ágyrajárók nincsenek, de tömeglakásokban még mindig laknak. Én a kérdést rendőrségi otthonok felállításával óhajtom megoldani. (Élénk helyeslés jobb felől és a középen.) Remélem, hogy a beruházási kölcsönből már az idén megkezdhetjük egy ilyen rendőrségi otthon építését, körülbelül száz-százötven lateással. így akarnám ezt továbbfejleszteni egeszén négyszáz-ötszáz lakásig. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, hogy hat óra lévén, szavazásra fog kerülni a sor. Ha ezt a házszabály béli kötelességét a Ház teljesiti... (Esztergályos János: Megadjuk!) — nincs jogom kérni! — ... (Derültség.) ennek megtörténte után fogom beszédemet folytatni és a közigazgatási reform kérdésével és hasonló kérdésekkel fogok tovább foglalkozni. (Helyeslés. Éljenzés és taps a jobbés a baloldalon és a közéven.) Elnöki A belügyi tárca költségvetésének altalános vitájánál a házszabályokban meghatározott idő lejárt, ennélfogva a házszabályok 212-ik §-a értelmében az általános vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik tehát a határozathozatal. Kérden a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a belügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. T. Ház! Következik most az általános vita során, beadott egyes határozati javaslatok feletti szavazás. A beadás sorrendje szerint először F. Szabó Géza képviselő ur első számú határozati javaslatát fogom szavazás alá bocsátani. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: A belügyminister ur kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Annak a fentartásával és kijelentésével, hogy a kormány a státus újbóli rendezése kérdésével momentán nem kivan foglalkozni, kijelenthetem, hogy nem zárkózom el az egyes sérelmek orvoslásától, ha ezt a pénzügyi helyzet megengedi és — amint mondottam volt — amennyiben einnek a lehetősége kinálkozik, ezeket a sérelmeket a magam részéről készséggel kívánom orvosolni. Épen azért a magam részéről a határozati javaslat elfogadásához hozzájárulok. (Élénk helyeslés jobbfelől és közéven.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Házat, méltóztatnak-e F. Szabó Géza képviselő ur első számú határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem. (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadta. Következik F. Szabó Géza képviselő ur második határozati javaslata. Kérem a jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni! Perlaki György .iegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: A belügyminister ur kivan szólni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház: A benyújtott határozati javaslat első részét 44. ülése 1927 május il-én, szerdán. készséggel elfogadom, miután azt a magam réázérŐl is méltányosnak és helyesnek tartom. A második részét illetőleg, — minthogy a pénzügyminister úrral tárgyalásokban vagyok és még közöttünk megállapodás nem jött létre ebben a tekintetben és nem tudom, hogy milyen irányú lesz ez a megállapodás, — lekötöttséget nem vállalhatok. Kérem tehát, hogy a második rész elfogadásától méltóztassék eltekinteni. (F. Szabó Géza szólásra jelentkezik.) Elnök: F. Szabó Géza képviselő ur kíván szólni. F. Szabó Géza: T, Ház! A határozati javaslat visszavonását illetőleg kívánok szólani. Minthogy ennek a kérdésnek az eldöntésénél természetes dolog, hogy a pénzügyminister úrral való megállapodás előfeltétel és minthogy a belügyminister urnák kijelentése engem teljesen megnyugtatott, határozati javaslatom ezen második részét tisztelettel visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: A tett nyilatkozat után csupán a javaslat első részét bocsátom szavazás alá s felteszem a kérdést: méltóztatnak-e az első pontot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a javaslat első pontját elfogadta. A második pontra nézve, miután azt F. Szabó Géza képviselő ur visszavonta, a szavazás tárgytalan. Következik a harmadik határozati javaslat, amelyet Rothenstein Mór képviselő ur adott be. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: A belügyminister ur kivan nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Amennyiben ebben a kérdésben már nyilatkoztam volt, hogy szándékomban van az idők folyamán egy ilyen törvényjavaslat előterjesztése, amely már különben is munkálat alatt van, feleslegesnek tartom a határozati javaslatot és kérem annak elvetését. (Helyeslés jobbfelől és középen.) Elnök: , Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház nem fogadja el a határozati javaslatot. A belügyminister ur óhajt nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminister: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy foglalkózzam a közigazgatási reform kérdésével. Vájjon ifit van-e az ideje egy nagy, mindent átalakító reformnak, amikor érdekünk, hogy a múlt nagy tradícióihoz ragaszkodjunk és azok mellett törhetetlenül kitartsunk, amidőn azokban nagy értéket és tőkét vélünk látni? Megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy ezt az értéket és ezt a tőkét elkótyavetyéljük? Itt van-e az ideje; annak, hogy elcsonkultságunk'ban mindazt, ami bennünket a múlthoz füz és köt, megváltoztassuk, amikor abban a múlthoz való ragaszkodásunkban és kötöttségünkben olyan nagy erőt kell látnunk? Hogyan lehet akkor szó olyan nagy, átfogó és minden átalakítást igénylő' közigazgatási reformról, amelyről képviselőtársaim közül többen itt! említést tettek? Azt hiszem, hogy amikor nekünk az értékeket meg kell óvnunk, a tradíciókat meg kell becsülnünk, akkor, — h a a közigazgatásunkban szükségességeket és hiányosságokat látunk is — talán nem volna méltó hozzánk, hogy ezekhez a nagy