Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

444 Az országgyűlés hépvisélöíiázának 44. ülése 1927 május 11-én, szerdán. kalapját ezelőtt az ember előtt! — Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Micsoda hang ez?) Elnök : Peyer képviselő ur az elnök ismételt rendreutasitásai ellenére is állandóan közbes/ol. (Peyer Károly: Állandó zaj van, nem hallottam! — Rothenstein Mór: A túloldalon is tessék rendre­utasítani! — (Felkiáltások jobb felől: Halljuk az elnök urat!) A közbeszóló képviselő urakat egyen­ként névszerint is már ismételten rendreutasitot­tam. Ennek ellenére folytatják állandó és sértő közbeszólásaikat. (Ugy van! Ugy van! jobbt elől.) Figyelmeztetem tehát a képviselő urakat, hogy az elnöki rendreutasitás ellenére a legközelebb történendő közbeszolásnál kénytelen leszek a t. Háznak a mentelmi bizottság elé való utasitást inditványozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Seitovszky Béla belügyminister: Amint mon­dottam áttérek a honositások, visszahonositások, kiutasítások és névmagyarosítások kérdésére, amelyeket több képviselőtársunk igy: Peyer Károly, Esztergályos János és Malasits Géza képviselőtársaim hoztak volt fel. E kérdések felvetése a belügyi tárca költség­vetésének tárgyalásánál természetszerű, de már e kérdések megoldása nagy tömegüknél fogva nem olyan egyszerű. Megígértem volt, hogy igye­kezni fogok e kérdések megoldását lehetől°g sür­getni és a legrövidebb idő alatt megoldásra és tető alá hozni. Ministeriumomban körülbelül 37—40 ezer darab visszahonosítási kérvény van. E kérdések megoldása azért nehéz, mert hiszen majdnem minden esetet jóformán külön kell elbírálás tárgyává tenni, nem lehet kategorizálni és sablonszerűén elintézni. Már megtettem a ma­gam intézkedését és kalkulációm szerint tiz hónap alatt ezt az anyagot fel tudjuk dolgozni, mégpe­dig délutáni többletmunkával. A pénzügyminister urat kértem, hogy az ezen többletmunkához szükséges anyagi eszközöket bocsássa rendelkezé­semre. Ebben az ügyben a tárgyalás folyik és valószínűleg meg fogom kapni a szükséges összeget. (Helyeslés.) Ugyanigy vagyok a lakhatási engedélyekkel kapcsolatos kiutasitási kérdésekkel, amennyiben az idegen-nyilvántartó hivatalban körülbelül 19 ezer ilyen ügydarab van elintézés alatt. Ez a két tehertétele az én ministeriumomnak. Természetesen magam is igyekszem megszaba­dulni ettől, mert ameddig ettől a kvantumtól meg nem szabadulunk, addig mindig ódium hárul az egész ministeriumra, amit természetszerűleg igyekeznem kell elháritani az egyébként teljes kurrenciában lévő ügymenettől. A kérdést magát tulaj donképen három fenn­álló törvény rendelkezései alapján kell megoldani, mégpedig az 1879. évi XL. te. azután az u. n. kedvezményes visszahonositás alapján, amely az 1922. évi XVII. te. 24. §-ában biztosíttatott s végül az 1903. évi V. tc.-kel kapcsolatban, amely a kül­földiek itt tartózkodását szabályozza. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a trianoni békeszerződés egye­nesen kikötötte, hogy csak a békeszerződést meg­előzőleg a külföldiekre hozott törvények alkal­mazhatók és más törvényeket nem alkothatunk. Ezekhez a törvényekhez vagyunk tehát kötve. A trianoni békeszerződés szerint nem tekinthetjük magyar állampolgároknak azokat a tőlünk elsza­kított területen született egyéneket, akik akár ezen a lecsonkitott országterületen, akár a meg­szállt területeken laknak. Ezeket nekünk az 1903. évi V. te. és a trianoni szerződés alapján külföl­dieknek kell tekintenünk. Megkönnyités céljából alkotta azután a nemzetgyűlés az 1922. évi XVII. te.-t, melynek 24. §-a a kedvezményes vissza hon o­sitásra ad lehetőséget. Kijelentem, hogy teljes méltánylással, szo­ciális és humánus érzéssel kívánom ezt a kérdést kezelni. Azt hiszem, a képviselő urak már eddig is tapasztalhatták, hogy ahol a figyelmemet bizo­nyos ügyekre felhivták, én ott mindig egy érde­ket tartok szem előtt: az állam biztonságának érdekét. (Helyeslés jobbfelől.) A többinél pedig a leghumánusabb és a lf gszociálisabb érzéssel kívá­nok eljárni. De n kern is kötve van a kezem ott is, ahol diszkrecionális jog áll rendelkezésemre. Hiszen itt is vannak olyan rendelkezések, külö­nösen az 1903. évi V. t.-cikk alapján kiadott uta­sításokban, amelyek a lakhatási engedélyek ki­adására é* a kiutasitásokra vonatkoznak. Ezekben a kezem minden diszkrecionális jog mellett is meg van kötve és meg van szorítva. Méltóztassék tudomásul venni, hogy én magam vagyok az, aki leginkább akarok szaba­dulni ettől a nagy anyagtömegtől. Tudom, hogy ehhez a kérdéshez mennyi könny és mennyi fáj­dalmas érzés fűződik, (Ügy van ! Ugy van !) de viszont nem hunyhatok szemet azok előtt a vissza­élések előtt sem, amelyekkel épen e kérdéssel kapcsolatban sokan ki akarják a helyzetet hasz­nálni. Nagyon kérem Peyer képviselőtársamat, aki azt a kijelentést tette, hogy itt is bizonyos ázsiója van az ügyek megoldásának, (Peyer Károly : Fentartom !) legyen annyi bátorsága, hozza tudomásomra, akár névtelenül is, — nekem egyre megy — az eseteket, ahol ilyeneket bizo­nyítani tud. Legyen meggyőződve arról, hogy gyökeresen kiirtom annak lehetőségét is, hogy ezek az ügyek bármiféle protekció, kijárás utján az én elkerülésemmel intéztessenek el. (Peye r Károly : Hangsúlyoztam, hogy nem a minis­teriumban van ez !) Ez olyan sértő kijelentést tartalmaz a ministeriummal szemben. (Peyer Károly : Nem a ministeriumban van ez. Épen most mondtam és hangsúlyoztam akkor is, hogy nem a ministerium tisztviselőire értem ezt ! — Zaj jobbfelől.) Köszönettel vesszem a képviselőtársamnak ezt a kijelentését. Én minden olyan intézkedést megtettem, nem ebből folyólag, hanem általában a rend kedvéért, hogy a ministeriumokba való járást lecsökkentsem. Én csak olyanokat engedek be a ministeriumomba, akiknek a képviselője vagy közvetlen hozzátartozója érdeklődik, (Peyer Károly : Nagyon helyes !) Senki mást nem enge­dek be a ministeriumba és a legszigorúbb utasitást adtam ki arravonatkozólag, hogy a referens urak senkit sem fogadhatnak csak mindenütt az ügyosztályvezetők. És az ügyosztályvezetők részére is szigorú utasitást adtam ki, (Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon helyes !) mert elvégre is a rendet egyszer ebben az országban ebben a tekin­tetben is helyre kell állitani. Vanrak közbeeső forumjai is ennek az országnak és nem minden ügy a ministeriumban intéződik el és nem lehet itt megengedni azt, hogy fórumok átugrálásával mindenki, minden polgár egyenesen ennek az országnak ministeréhez rohanjon. Kijelentem, hogy ezt az abuzust ministeriumomban meg­szüntetem. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) Nem akarom az alsófoku hatóságok tekintélyét azzal rontani, hogy én itt minden bagetel­ügyükbe beleavatkozom. Minden magyar állam­polgárnak megvan a maga fóruma és senkit felelős fórumától elvonni nem lehet. Menjen min­den akta a instanciaján keresztül, és ha valaki­nek panasza van, élhet mindenki törvénj 7 adta jagával, mert a törvény mindenki részére bizto­sítja a fellebbezési jogot. Legyen mindenki meg­győződve, hogy minden ügyet a legnagyobb objektivitással és törvényességgel intézek e 1 (Helyeslés.) Ami a névmagyarosítás kérdését illeti, tény­leg a múlt időktől eltérően kezelődik ez a kérdés és azt hiszem, talán helyesebben, mint ahogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom