Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-44

"Àz országgyűlés képviselőházának és mindaddig, amíg a rendelet azon intézkedését végre nem hajtják, hogy az összes városokban hivatásos tűzoltók működjenek, a falvakban pedig legyen egy lelkes, szakképzett vezet s és felügyelet alatt álló tüzoltócsapat, addig a tüz tovább fog grasszálni és a kár a nemzeti vagyonban csak növekedni fog. (Seitovszky Béla belügyminister : Pénz kell oda!) A kérdés megoldása csak egyetlen egy módon lehetséges, vagyis a tűzoltói intézmény államosításával. Ha pedig erre nézve az igen t. belügyi kormány az időt még elérkezettnek nem látná, akkor feltétlenül meg kell szervezni és fel kell állitani az állami tüzrendészeti felügyeletet. Enélkül tűzoltóságról, a tűzoltóság hathatós és eredményes működéséről nem lehet szó. Rakovszky Iván igen t. volt belügyminíster ur a már hivatkozott expozéjában azt mondotta, hogy abból a tempóból, amelyet ezen a téren elfogadtunk, nem engedhetünk, mert hiszen az országban a mai viszonyok között annyi sok még a tennivaló. Én ezt megengedem és elismerem, azzal a különbséggel, hogy a nagyon sok tennivaló között, ha nem elsősorban, de másodsorban bizonyára a tűzrendészet fejlesztése is az egyik feladatot képezi. De egyébként is a belügyminister ur ezt a kijelentést 1925-ben tette. Hol vagyunk mi azóta, hol van a tavalyi hó? Mennyi zsendülő kalász, mennyi virág fakadt, mennyi áldásos gyümölcs termett azóta ezen a letarolt nemzeti ugaron! Hála az egek urának, hála az észbe kapott, öntudatra ébredt magyar nemzet áldozatkészségének és emberfeletti erőfeszítésének, hála a kormány gondosságának, ma már teljesen megváltozott helyzettel állunk szemben. Hiszen pénzünk stabilizálódott, visszanyerte elvesztett volt tekintélyét, államháztartásunk egyensúlya helyreállott, és — amint az igen t. pénzügyminister ur önérzetesen kijelentette — sziklaszilárd alapokra fektetve nemcsak biztositva van, hanem még feleslegekkel, szerény nézetem szerint felesleges feleslegekkel is dolgozik, azonkívül milliárdos segélyeket is tudunk nyújtani egyes altruisztikus mezbe öltözött vállalatoknak, szóval az 1925. évvel szemben kint vagyunk már a vízből, és ennek a csonka, összeszabdalt kis országnak, ennek a trianoni csonka kis országnak egykor annyira lenézett ministerelnökéből gróf Bethlen Istvánból, a megújhodó Magyarország nagynevű ministerelnöke lett. Ilyen körülmények között elérkezettnek látom az időt arra, hogy arra kérjem az igen t. belügyminister urat, most már vegye fontolóra ennek a kérdésnek a fejlesztését és egy lépéssel tovább vitelét, vagyis a tűzrendészet államosítását, ha pedig ez még mindig nem volna lehetséges, ugy az állami tüzrendészeti felügyelet feltétlen megszervezését. Mert ha az az igen t. belügyminister ur 4—5 országos felügyelőt és 25 vármegyei felügyelőt nevez ki, már akkor is óriásit haladtunk, és ennek az egész szervezetnek a költségei alig tennék ki az egész tűzkár egy százalékát. Ez által meg lehetne menteni az országban előfordult tűzkárnak legalább is 50— 60%-át. Ott vannak azonkívül a biztosítótársaságok, amelyeknek elsősorban érdekük, hogy a tűzrendészet végre-valahára rendeztessék. Mert ott, ahol a tűzrendészet kellőleg gondozva van, a kár a biztositott összegnek alig egy ezrelékét teszi ki, mig ott. ahol az el van hanyagolva 4—5 ezrelékét teszi ki a biztositott összegnek. A biztosítótársaságoknak tehát érdekükben áll, hogy a kormány segítségére siessenek a tekintetben, hogy igyekezzék ebben a kérdésben rendet teremteni. Nagyon csalódnám, ha arról kellene meggyőződnöm, hogy az igen t. belügyminister urnák akkor, amikor a költségvetésbe ezt a 11000 44. ülése 1927 május il-én, szerdán. 43? pengőt az országos tüzoltótiszti tanfolyam szervezésére felvette nem az lebegett a szemei előtt, hogy a következő lépés már csak az állami tüzrendészeti felügyeletnek felállítása lehet. Mert hiszen igen helyesen ott kezdte a minister ur, ahol kezdenie kellett, lent az alapjánál, a gyökerénél fogta meg a kérdést, mert hiszen szakemberek nélkül tényleg nem lehet ezt az intézményt kiépiteni. Elsősorban tehát szakemberekre van szükségünk, akik ezt a kérdést minden tekintetben megoldani és magát a felügyeletet ellátni tudják. A rendelet elrendeli ugyan a vármegyékben a tüzrendészeti felügyelői állások szervezését s ez meg is történt, azonban kellően kiképzett felügyelők hiányában a mostani laikus felügyelők bármilyen ügybuzgalmat fejtenek is ki. annak a feladatnak, amely rájuk vár, megfelelni nem tudnak. Én tehát arra kérem az igen t. belügyminister urat, bocsássa ki már az országos tűzoltói tanfolyam szervezésére vonatkozó rendeletét, amelyet a 230.000. számú rendeletben kilátásba helyezett, és amely már évek óta készülőfélben van a belügyministerum illetékes ügyosztályában. Ha pedig nem volna még elkészítve, — szívesen szolgálok az igen t. belügyminister urnák egy kész rendelettel, amely nemcsak magában foglalja az országos tűzoltói tanfolyam rendezését, hanem egyáltalában az országos tűzoltói szaktanfolyamok rendezését is felöleli. Mert nemcsak tisztekre van szükségünk, hanem legénységre is. A háborúban lehet lelkesedéssel győzelmet aratni, a romboló tüzelem ellen azonban csak szaktudással lehet védekezni. Én ma a részletekbe nem akarok belemenni, mert hiszen órákig tartana, ha azokat a feladatokat felsorolni akarnám, amelyeket feltétlenül teljesítenünk kell, hogy végre ezen a téren rendet teremtsünk. Egyre azonban fel kívánom hívni az. igen t. minister urnák figyelmét, t. i. az úgynevezett cséplési vagy szérüsrendelet módosítására, amely miatt kisgazda-képviselő társa ink annak idején annyit zúgolódtak, és amely rendelet teljesen szöges ellentétben áll a tüzrendészeti intézkedésekkel. Fel kivánom hivni a figyelmét az igen t. minister urnák különösen a nyilvános előadások, a zárt ülések biztonságára, nehogy megismétlődjék az a ököritói eset, amelynek 292 ember esett áldozatául, mert az előzetes preventív intézkedéseket megtenni elmulasztották. Ugyancsak fel kivánom hivni a t. belügyminister ürügyeimét a kazán-robbantóanyagokkal telt gyárakra, amelyekben ma sincs kellőleg elbnőrizve a tűzbiztonság. Fel kivánom hivni a figyelmét egyúttal az igen t. minister urnák különösen a falvakban a vízellátás rendezésére, továbbá legalább körjegyzőségenként benzinmotoros fecskendők beszerzésére, ami ugyan meglehetősen nagy kiadásokkal fog járni, de azok részben a községek, részben pedig az állam kamatmentes kölcsöne segítségével mindenesetre beszerezhetők. Ezekre feltétlenül szükség van, mert ezek nélkül komoly tűzvédelemről és tűzbiztonságról szó sem lehet. Felkérem ezenkívül az igen t. belügyminister urat arra is, hogy a leventeoktatásnál valamint általában az iskolákban és a tanítóképzőkben intenzivebben foglalkozzanak a tűzrendészet tanításával, mert enélkül nem tudjuk ezt az intézményt megkedveltetni. Mindaddig, amig minden terhet csak a községekre hárítunk, a községek előtt — annak ellenére, hogy ennek az intézménynek a szükségességéről meg vannak győződve, — mégis ellenszenvessé válik ez az intézmény. De arra is kérem a minister urat, hogy gondoskodjék általában a tűzoltóság tekintélyének 61*