Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.
Ülésnapok - 1927-44
jLz országgyűlés képviselöházánah • és különösen elnyomó szerepét a választásoknál csökkentse le, illetőleg egyáltalán szüntesse meg. A választójogi törvény végrehajtásával kapcsolatban ezenkívül még egy-két kirivó jelenséget kell, hogy megemlítsek. Itt van ez a szomorú kecskeméti eset. Előre kell bocsátanom, hogy minket nem érdekelnek a személyek, akik itt szerepet játszanak. Minket csak egy érdekel: mi történt a törvény végrehajtásával kapcsolatban a kecskeméti választásnál? Mi jól ismerjük az ottani eseményeket, hiszen magunk is végigéltük azokat, mert nekünk is voltak ott jelölteink, én azonban erre nem akarok visszatérni. Előttünk csak az a feltűnő, hogy miután a peticiós eljárást a legyőzött ellenzék megindította, miután ez a peticiós eljárás a maga rendes utján eljutott egészen odáig, hogy a közigazgatási biróság hovatovább Ítéletre látta késznek a dolgot, akkoï egyszerűen minden további nélkül kormánybeavatkozásra — merem mondani — olyasmi törtónt, ami ebben az országban mindenkit meglepett, mindenki valósággal kérdőjellé vált, azt kérdezve, mi az, ami a választási aktussal kapcsolatban a kecskeméti ügyben történt 1 ? Mert hogyan lehetséges az, hogy mielőtt a biróság ítéletet mond, ezt már tudták a kormány részéről is és konferencián tárgyalták meg azt, hogy mi a teendő és hogy hogyan lehet a birósági döntés következményei alól kitérni? (Propper Sándor: Nem biztak a független magyar biróságban!) E hó 6-án, pénteken, mielőtt még a biróság döntése ismeretes lett volna, már elhatároztatott a kormány elnök és az illető képviselők megbeszélése alapján, hogy az illető képviselők, akiknek mandátumát petícióval támadták meg, le fognak mondani. E hó 9-én hozta meg a biróság az Ítéletet és előállott az a furcsa helyzet, az az egész világ előtt szomorú helyzet, hogy azokra, akiknek igazsága ezek után most már kétségtelenül bizonyos, — mert hiszen a peticionálók igazságát maguk a lemondott, peticionált képviselők ismerték el azzal, hogy mandátumuktól visszavonultak — hárította át mégis, a biróság a költségeket, egy hatalmas költségösszeget, (Propper Sándor: Jaj a legyőzötteknek!) amelyet ezek nem tudom, hogyan fognak elviselni. • Szomorú jelenség ez. Mondom, nem a bíróságot okolom, nem egyes képviselőket, vagy neveket okolok; akik itt szerepet játszanak, hanem okolom azt a rendszert, amely mellett létrejöhetett egy ilyen komikus állapot, hogy a peticionálók, akiknek igazsága mostmár kétségtelenül beigazolódott, ilyen súlyos összeggel voltak kénytelenek megvásárolni a maguk igazságát. Különösen meglep. — és épen ez az, ami engem aggodalommal tölt el. — hogy a kormánynak megfelelő információja lehetett a biróság álláspontjáról már előre. Elnök: Kérem a képviselő urat ne méltóztassék ezzel a bíróságot gyanusitani. (Propper Sándor: A kormányt gyanúsítja!) Szabó Imre: Lehetetlenségnek tartom, hogy gondolatok ne támadjanak az emberben áz események ilyen gyorsasága, ilyen gyors lavinája folytán. És ha ennek nem adok hangot, nem adok kifejezést, akkor én követem el az igazságtalanságot és lehetetlenséget, mert ha látom, hogy már 6-án elhatároztatott a lemondás és az itt bejelentetett a Háznak 9-én, illetőleg 10-én pedig meghozatott a bírósági ítélet és ez a birósági ítélet már 10-én este be is jelentetett itt a Házban, ez engem mégis csak gondolkozóba ejt. Lehetetlenség, hogy azt ne kelljen gondolnom, hogy itt valal ülése 1927 május ll-én, szerdán. 4.09 minek történnie kellett, ami nincsen rendiben. (Propper Sándor: A pótképviselők is gőzerővel mondtak le!) Ugyanilyen kétségbeejtő az, amit más petíciókkal kapcsolatban látunk, amikor azt látjuk, hogy ilyen petíciókkal kapcsolatban milyen kísérletek történnek a választók meggyőződéséinek befolyásolására. Itt most csak a váci peticiós eljárást kívánom megemlíteni, ahol a birósági nyilt tárgyaláson vádolhatta meg egyik fél a másikat kölcsönösen lélekvásárlással. Egyszerűen elképed az ember, hogy ma ilyesmi lehetséges és ilyen eseményeknek, ilyen' cselekményeknek semmiféle szankciója nincs. De a belügyi kormányzat és a közigazgatás nemcsak ilyen eseteikben, tehát nemcsak a választójogi törvény végrehajtásánál van erős befolyással a választásokra, hanem a közigazgatás befolyását érvényesíti már a névjegyzékek összeállításánál f is. Ha itt ezt a kérdést szóvátettem, őszintén megmondhatom, hogy talán inkább azért tettem szóvá, mert sikerült kihalásznom a közigazgatás befolyását igazoló olyan dokumentumokat, épen a legiitóbbi egyik eseménnyel kapcsolatban, amelyeket itt kénytelen vagyok a Ház élőit produkálni. -Arról van szó, hogy a választók összeírását a közigazgatás közegei politikai meggyőződésük érdekében befolyásolják. Ezt lehetetlen szó nélkül hagyni. Már a pénzügyi tárca múlt évi költségvetésének részletes tárgyalásánál a pénzügyminister urnák figyelmébe ajánlottam, hogy a kereseti adótörvénynek van egy rendelkezése, amelyet annak idején még az előadó urnák javaslatára fogadott el a Ház, amely látszólag egy szürke rendelkezés, valóban laikus emberek előtt semmit sem jelent, de valójában mi, munkásemberek különösen érezzük, hogy ha ezt a rendelkezést végrehajtanák, milyen súlyos kellemetlenségektől mentenék meg a munkásságot. Amikor ezt szóvátettem, a pénzügyminiszter ur azt válaszolta, hogy ez a közigazgatás feladata, ez a közigazgatás kérdése. Később még erre a dologra vissza fogok térni. Arról van ugyanis szó, hogy a községi választói névjegyzékek összeállítása és az országos választói névjegyzékek összeállítása elsősorban a közigazgatási közegek munkáján megy keresztül. Ennek a munkának egy-két eredményét kívánom most itt szóvátenni. A pestkörnyéki választókerületben Kispest rendezett tanácsú város községi választóinak névjegyzékét 1925. január havában állították össze, az 1886: XXII. te, 39. §-a alapján, amely azt mondja, hogy a községi választójognak előfeltétele elsősorban két évi helybeli adófizetés, amennyiben pedig az nem állana fenn, akkor rendelkezik a törvény egyéb szükséges kellékekről is. Ezen az alapon indult el 1925 januárjában Kispest város képviselőtestülete, ' illetve annak összeíró bizottsága, hogy a községi választók névjegyzékét összeállítsa. Össze is állították a névjegyzéket, de nem ezeknek az előző feltételeknek megfelelően, nevezetesen a kétévi adófizetés megállapítása alapján, hanem, miután ott rengeteg sok munkásember lakik, aki nem ott dolgozik és nem ott fizeti egyenesadóiát. hanem a fővárosban van alkalmazva és évek óta itt fizeti kereseti adóját a törvény világos rendelkezése alapján, tehát az egyéb adatokat vették figyelembe az összeírásnál és ezen az alapon áliották össze a községi választók névjegyzékét.
