Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-43

378 Az országgyűlés képviselőházának mét arra, hogy ne feledkezzék meg a félvértenyészetről. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Nincs senki feljegyezve! Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A földmivedlésügyi minister ur kivan szólani. (Györki Imre: Ónagyméltósága! — Zaj.) Mayer János földmivelésügyi minister: T. Ház! Lóállományunk nagy mérvben való leromlása nem kizárólag a gépjármüvek nagymérvű elszaporodására vezethető vissza. Jól méltóztatnak tudni s különösen jól tudják azok az urak, akik ebben a kérdésben felszólaltak, hogy a lótenyésztés és általában az állattenyésztés fejlesztésénél a minőség megjavítása milyen céltudatos, pontos és alapos munkát kivan s hogy csak hosszas és tervszerű munkával tudjuk elérni azt, hogy különösen a lótenyésztés terén eredményt érjünk el és hogy lóálományunkat a régi megfelelő irányban ki tudjuk tenyészteni. Ennek a rendkivül jól bevált módszernek alkalmazási lehetőségei megszakadtak a háború kitörésével s akkor a fedeztetési állomási rendszer helyébe bérménrendszert kellett kényszerűségből bevezetni. Lótenyésztési intézményeinknél tudniillik a katonai rendszer megszűnt s bérmunkásokat kellett alkalmazni, akiket nem lehetett ugy fegyelmezni, mint a katonai fegyelem alatt álló lótenyészintézményi katonai alkalmazottakat. Ez volt az oka annak, hogy az. a módszer, amely mellett kifejlesztettük lótenyésztésünket, megszűnt és igy visszafejlődött maga a lóállomány is. Most az utóbbi időben már általiátnos kivánságra a fedeztetési állomási rendszert állitjuk vissza és amint már beszédemben az imént jeleztem, a jövő költségvetési évben 200 fedeztetési állomást állitunk fel, s ezzel teljesen a békebeli állapothoz térünk vissza. Igazat adok Graefl Jenő képviselőtársamnak abban a tekintetben, hogy ^most már csak csontos, igálásra és minden célra alkalmas lovakat kell tenyésztenünk és hogy nekünk a népies tenyésztésre kell a fősúlyt fektenünk. A hidegvérű körzeteket most már mindig szűkebb és szűkebb körre szorítjuk és maguk a tenyésztők is önként térnek vissza a régi rendszerhez. Ami Graefl Jenő t. képviselőtársamnak azt a kivánságát illeti, hogy valamelyik méntelepet Heves vármegyében helyezzük el, erre vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy az eperjesi menekült méntelep ezidőszerint Debrecenben van elhelyezve és most azt tervezzük, hogy ezt a méntelepet Heves vármegye területére, Gyöngyösre helyezzük át, mert ez a lótenyésztési körzet felel meg annak a tenyésziránynak, amelyet az ezidőszerint a Debrecenben állomásozó menekült eperjesi méntelep szolgál. Megnyugtathatom tehát a t. képviselő urat, hogy az intézkedések ezirányban megtétettek és nemsokára foganatosítva is lesznek. (Helyeslés.) Ennyit voltam bátor válaszolni az elhangzott megjegyzésekre. Kérem a t. Házat, hogy a rovatot változatlanul elfogadni méltóztassék. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánitom. Következik a határozathozatal. Az 1. rovat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. rovat. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa): »2. ro43. ülése 1927 május 10-én, kedden. vat. Dologi kiadások: 500.810 pengő.« — Melczer Látezló! Melczer László: T. Képviselőház! Méltóztasanakl megengedni, hogy elnnél a rovatnál rámutassak Borsod vármegyének egy sérelmére. Amint méltóztatnak tudni, a rimaszombati és az eperjesi megmentett mének elsosor

1ban is Borsod, Gömör és Abauj-Torna vármegyékbe lettek szétosztva gondozásra. Később, amikor összevonattak, a debreceni méntelepnél lettek elhelyezve. Ének a méntelepnek elhelyezése Borsóidban régóta húzódik, s min múlik? A régi katonai copfon. Mert, hogy ott, ahol, mint Miskolcon, békeidőben három lovasszázadnak épült kaszárnya van, közel 500 lóra, azonkívül egy egész eared lovastüzérre, amely két kaszárnyában most egy század lovasság van alig-alig 100 lóval és valami 60—70 trénló van elhelyezve, hogy ott ne akadjon még 100— 120 ló számára istálló, azt nem tudom elképzelni. Hiszen a tüzérkaszárnyában egy százlovas istállót garázsnak használnak, egy 200 lovas istállóba pedig gyalogsági tüzérek lovai vannak elhelyezve, amelyéket igen olcsó pénzen ia Rudolf gyalogsági (kaszárnyába lehetne áthelyezni, úgyhogy mindjárt itt is két lóistálló felszabadulna. Rámutatok árrá, hogy milyen könnyű volna akár 300 lóra is istállót kapni abban a két kaszárnyában, csak a katonaság engedjen a régi copfjából. Arra kérem tehát a t. minister urat, hogy méltóztasék a honvédelmi minister urnái keresztülvinni azt, hogy engedően kicsit a régi kiatonai copfból s engedje ezeket a méneket akármelyik kaszárnyába vagy mind

1 a kettőbe felében-felében elhelyezni, mert! ezeket el lehet helyezni. Kérem továbbá, méltóztassék ennek a méntelepnek »Borsodi méntelep« címet adni és ne Hevesben elhelyezni, hanem Borsodban. (Derültséff.) Ne tűrje Borsod, hogy méntelepét Debrecenből Hevesbe vigyék, amikor ott nincs is megfelelő hely. Én rámutattam arra, hogy hogyan lehet ezt a menekült méntelepet olcsón elhelyezni Misikol

con, méltóztassék tehát t. minister ur ezt a iklérlésemet megfontolás tárgyává tenni. Elnö: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: FarkasfalVi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T\ Képviselőház! Az általános vitánál már részletesen foglalkoztam a lótenyésztés kérdésével és a t. minister ur méltányos volt s javaslatomat a zugmének tekintetében el is fogadta s arra az. álláspontra helyezkedett, hogy a kivezető ut ezen a téren a fedeztető állomások visszaállítása. A fedeztető állomások pedig csak akkor működhetnek helyesen, hogyha a méntelep-parancsnok abban a körletben van, ahol ménéi el vannak helyezve. Márpedig, amint Graefl Jenő és Melczer László igen t. képviselőtársaim rámutattak, jelenleg a debreceni méntelep-osztály két részből lett összeállítva, akként, hogy az eperjesi és a rimaszombati méntelep-osztályokat Debrecenbe vitték. Én nagyon helyeslem és méltánylom, ha a Heves vármegye területén lévő, oda beosztott mének igenis ott Gyöngyösen lesznek elhelyezve, hiszen ha jól tudom, Hevesben ma cirka nyolcvan mén van elhelyezve, de viszont akkor Zemplén, Borsod, Abauj vármegyék ismét lehetetlen helyzetbe kerülnek, mert ezekhez távolabb lenne elhelyezve a méntelep. Tisztelettel kérem tehát a minister urat, hogyha az eperjesi méntelep-osztályt Heves vármegyében Gyöngyösön, vagy pedig Füzes-