Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

Í8 Az országgyűlés képviselőházának 36. gyár nemzet akaratával. Magyarország

1 egy szomorú ténnyel, a monarchia felbomlásával és trianoni békeszerződéssel szerezte meg külpolitikai nagykorúságai. Amint a magyar állam jogilag és politikailag folytatása jelen megcsonkított formájában is a régi Magyarországnak, ugy a magyar külpolitika uj, nem jogi folytatása az osztrákmagyar külpolitikának; nemzetközi beállitásában, céljaiban más és csak most. az összeomlás után kezdődik. Soha a jeleinkorban egy külpolitikai önállóságra jutott ország nehezebb feltételek között nem kezdte meg a működését, tek é» győzők táborára. Csak ez a két kategória létezett. A legyőzöttek tehetetlenül, védtelnül hevertek a földön', a győzők magukat kiniai fallal kerítették körül, amelyen; kenesKtülJhatolni lehetetlen volt. (Reisinger Ferenc: Akárcsak az egységespárt velünk szenuben! — Ellenmortidások jobbfelől.) Nézzük a helyzet képét most 8 esztendő mulya. Európa egyik vezető nagyhatalma éspedig azoknak a hatalmiaknak egyike;, amelyek az ellenfél oldalán küzdöttek, a magyar kormány elnökét ugy formákban, mint a lényegben ugy fogadja, hogy bármely vele barátságban, sőt szövetségben lévő nagyhatalom vezető államférfiát sem fogadhatná különbül. Ne felejtsük el,.hogy ez a megtiszteltetés a magyar nemzetnek szól és ismerjük el, hogy belpolitikai téren is szép utat tettünk meg az elmúlt 8 év alatt és az eredménnyel meg lehetünk elégedve. (Ügy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Nem fogom az egyes előttem felszólalt képviselőtársaimnak felszólalásaikban tett határki tűzését azzal követni, hogy én is azt mondjam, hogy szordinót teszek szavaimra és nem beszélek a római útról s anntík következményeiről és aztán mégis megtegyem ugyanazt. Én szigorúan kötve érzem magam a parlamenti szokás, az opportunités és az ildomosság ama szabálya által, amely megköveteli, hogy amikor egy felelős államférfiú külpolitikát csinál, akkor ez a külpolitikai cselekvés ne zavartassék meg a pártok harcával. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Legyen szabad nekem is egy hasonlatot mondanom. Homer os halhatatlan eposzában olvashatjuk, hogy a döntő ütközeteket nem a seregek vívták meg egymással, hanem amikor a seregek nem tudták eldönteni a háborút, lábhoz tették a fegyvert, kiállott mindkét oldalról a legnagyobb hős, a seregek pedig lábhoz tett fegyverrel nézték ezeknek a hősöknek a viaskodását, például Achilleusét Hectorral, amely azután eldöntötte a háború sorsát. Ilyen a mi helyzetünk is mostan. Lábhoz tett fegyverrel kell néznünk, hogy mi történik odakünn Rómában és nem szabad megzavarnunk ezt vil'ágnézletek vagy pártok harcával itt a magyar képviselőházban. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ennek ellenére azonban azért, mert bizonyos dolgok elmondattak a túlsó oldalról és különösen Malasits Géza t. képviselőtársam részéről, ugy érzem, hogy elmondható, — többet mondok — elmondandó itt a magyar képviselőházban néhány megjegyzés, bárcsak mint magányvélemény is, hogy Wolff Károly igen t. képviselőtársam szavát idézzem, a magyar közvéleménynek talán az általa hivatkozottal egyező, talán tőle némileg eltérő részének megszólalása. Ez pedig a következő. Ugy érzem, el kell mondanom a Háznak erről az oldaláról azt, hogy örömmel és megelégedéssel vesz tudomást a magyar közvéleüíése 192? április 7-én, csütörtökön. meny arról, hogy egy nagyhatalom, amely az ellenoldalon küzdött, baráti jobbot nyújt Magyarországnak^ Örömmel vesz tudomást a magyar közvélemény arról, hogy ez a nagyhatalom épen Itália, amellyel való jóviszony hoszszu évszázados tradiciója a magyar közvéleménynek. (Jánossy Gábor: Kossuth! Garibaldi!) Ez a tradíció messzebbre nyúlik vissza, hosszú évszázadokra, olyan korokra, amikor ugyanazt a főt, amelyet Szent István koronája ékesáiteitit, egyúttal olasz fejedelemségek koromája is díszítette. Viszavezet a kultúrának arra a nagy közösségére is, amelyről ismerjük el, hogy a dicső latin géniusz volt benne a nyújtó és a magyar kultúra inkább a recipiáló fél. (Egy hang jobbfelől: Corvin Mátyás!) Értékesnek tekinti a magyar közvélemény azt a hangot is, amely gróf Bethlen István útjával kapcsolatosan egyhangúlag nyilvánult meg az olasz sajtóban; amely elismerte azt, hogy Magyarország a trianoni békeszerződéssel súlyos igazságtalanságot szenvedett. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és középen.) Ne felejtsük el ennek a ténynek a fontosságát, ne haladjunk el mellette, mert ez az első megnyilatkozás a másik oldalról. Immár egy szövetséges és társult nagyhatalom közvéleményére hivatkozhatunk majd, amikor fennen hirdetjük magyar külpolitikánk első sarktételét, amelyet Wolff Károly igen t. képviselőtársam is beszédének gerincévé tett, hogy a trianoni békeszerződés nem egy tabu, nem olyan valami, amihez hozányulmi nlem lehet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) hanem hogy követelnünk kell minden eszközzel ennek a trianoni békeszerződésnek revízióját. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon és középen.) Tisztázni kívánom azt a felfogásbeli különbséget amely talán részben elválaszt engem Wolff Károly igen t. képviselőtársamtól. Hangsúlyozom, hogy én ezt a revíziót a jog és a diplomácia eszközeivel képzelem és semmi más utón, de hiszen azt, — és ez talán az optimizmusom, (szemben mások, pesszimizmusával — hogy ezekkel az eszközökkel el lehet érni ezt a revíziót. A történelem úgyis megtanit bennünket arra, hogy az elnyomott igazságok rövidebb vagy hosszabb idő alatt, de mégis utat törnek maguknak: Hogy befejezzem azt, amit gróf Bethlen István útjával kapcsolatosan mondani akarok, nem mulaszthatom el, hogy annak a nézetemnek ne adjak kifejezést, hogy értékesnek tekintem különben azt is, amit az útnak eredményéről eddig mint negatívumot tudtunk meg. Ez a negatívum az, hogy a kapcsolat, amelyet kormányelnökünk Itáliával létesíteni készül, nem exkluzív természetű, nem monogámia és nem zárja ki Magyarország részéről azt, hogy akár azokkal a szomszédaival vagy azzal a szomszédjával, akivel érdekellentétei a legcsekélyebbek, akár pedig más nagyhatalmakkal, akik közül az egyikkel talán a régi múlt tradiciói, a másikkal annak az összeomlás óta tanúsított barátságos magatartása , ezt indokolják, hasonló szorosabb kapcsolatot és barátságot létesítsen. T. Ház! Sok minden megváltozott Európában azóta, amióta a győzők nyolc évvel ezelőtt a háborút elvesztett hatalmak képviselőit mint vádlottakat citálták az általuk egyoldalulag létesített Ítélőszék elé és kényszeri tették a szerződések aláírására. Stresemann, a német birodalom külügyministere elnökölhet a Népszövetség tanácsülésén és mellette dolgoznak a szövetséges és társult nagyhatalmak külügymi-