Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

6 Az országgyűlés képviselőházának 36. ket közelebbiről érintő és érdeklő utódállamok erre a célra összehasonlíthatatlanul nagyobb összegeket költenek. T. Ház! A második címnél, a külföldi hír­szolgálat személyi kiadásainál mutatkozik 362.916 pengőt kitevő kiadási többlet. Ezek már megtörtént fizetés javítások, illetőleg az egyes államokban rendszeresített pótlékok. Ez a, pót­lék főleg azokban az államokban mutatkozott szükségesnek, ahol — mint pl. Franciaország­ban — a valuta ingadozása folytán köztudomá­súlag az élet nagyon megdrágult az utóbbi idő­ben, tehát a mi ott szolgálatot teljesítő tiszt­viselőinknek fizetését megfelelően javítani kellett. Ugyanezen cím dologi kiadásainál 66.065 pengős kiadási többlet mutatkozik, amelynek indokolása ugyanaz, ami voit a központi igaz­gatásnál: nagyobbrészt telefon- és távirdakölt­ségtöbbletekből ered. Uj rovatként találjuk itt a 7. rovatot, a nemzetközi kereskedelmi kamara magyar bi­zottságának kiadásaira felvett 6400 pengőt. Ez az összeg e bizottság kiadásainak fedezésére szolgál. Ez ujabb szerv, .amely Párizsban szé­kel e szerv magyar bizottságának elnöke Po­povics Sándor őexcellenentiája, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Uj rovat továbbá ezen cím 8. rovata is. A nemzetközi szellemi együttműködés intézeté­nek költségeihez való hozzájárulás. Ezen a cí­men a költségvetés 4900 pengőt irányoz elő. Ez az összeg a Nemzetek Szövetsége tagsági kul­csának megfelelő arányban terheli Magyaror­szágot és ennek megfelel őleg állíttatott be. Az átmeneti kiadásoknál egy kisebb, 4800 pengős kiadási többlet jelentkezik abból fo­lyólag, hogy a Buenos Airesban székelő tiszte­letbeli konzul az argentínai magyar érdeke­ket is képviseli. A beruházások címéhek első rovatánál szerepel az angorai követség építkezési cél­jaira felvett 198.360 pengős tétel, amelyről már voltam bátor a t. Házat részletesebben informálni. A beruházások 2. rovatánál szereplő 100.000 pengős tétel a kolozsvári útlevél kirendeltség elhelyezésére szolgáló épület összegének má­sodik és utolsó részlete; Végül a nyugdíjaknál találunk egy jelen­tékeny kiadási többletet. Amint emiitettem, a külügyi tárcát terheli összesen 119 nyugdíjas, özvegy és árva. A nyugdíj teher a múlt évben 340.230 pengőt tett ki és ez a folyó költségve­tési évben 448.850 pengőre emelkedik, a többlet tehát 107.614 pengő. Ez a nyugdíjteher-többlet nemcsak ennél a tárcánál, hanem az összes tárcáknál jelentkezik. Oka ennek az 1924 : IV. te. végrehajtása, amelynek következtében á több mint 15 szolgálati évvel biró nyugdíja­soknál a nyugdíj korlátozás megszűnt s ennek megfelelőleg az illetők magasabb nyugdíj il­letményt kapnak. T. Ház! Ezekben voltam bátor a külügy­ministerium költségvetését ismertetni és ké­rem a t. Házat, méltóztassanak az általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfo­gadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Elnök: A képviselő ur nincs jelen; törelte­tik. Következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A kor­mány külpolitikájának irányáról már az álta­lános vita folyamán az elmúlt hét csütörtö­ülése 1927 április 7-én, csütörtökön. kén mondtam el véleményemet. Tekintettel arra, hogy a ministerelnök ur Olaszországban van és ott ünepelteti magát, (Zaj a jobbolda­lon. — B. Podmaniczky Endre: Nem ünnepel­teti magát, hanem ünneplik!) sőt nagyon szimbolikusan és nagyon stílszerűen a Lázár rendjelet is megkapta, amivel azt akarja bi­zonyítani Olaszország, hogy nekünk, szegény Lázároknak akar jóbarátja lenni... (Felkiál­tások jobbfelől: Móricrendet is kapott!) Az igazi Móric itt ül, ez csak olyan talmi Móric. Egyébként nem illik ezentúl az én igen tisz­telt és nagyon szeretett Rothenstein baráto­mat bántani, mert hiszen most már a minis­terelnök ur is Móric, nem igazi Móric, csak olyan ajándékozott. (B. Podmaniczky Endre: Móricka! — Propper Sándor: Klebelsbergnek járt volna a Móricka, de nem kapta meg!) A Lázár rendjel épen stílszerűen illik hozzánk, nekünk, szegény Lázároknak adták azt azért a sok áldozatért és azért a munkáért, amelyet a konszolidáció érdekében kifejtettünk. De térjünk a komolyabb dolgokra. Mon­dom, én ezeket a szerelmes pereeket, amelye­ket a ministerelnök ur Olaszországban tölt, nem akarom megzavarni semmiféle disszonáns hanggal. (Helyeslés a középen.) Annak elle­nére, hogy az elmúlt csütörtökön, mikor Mus­soliniról, volt elvtársunkról beszéltem, akit ennélfogva jobban ismerünk, mint önök, na­gyon sokan felzúdultak azon, hogy Magyar­ország barátját bántja a szociáldemokrata párt, ha Magyarország igaz barátot talál Olaszországban és Magyarország békés szán­dékai az olasz szerződéssel megerősödnek, ak­kor nem. drága az az ár sem, amely áron azt kötötték, tudniillik, hogy a magyar kormány­elnök a fasiszta kormányzati rendszer külpo­litikáját támasztotta alá látogatásával. Ismét­lem, erről tehát nem kívánok részletesebben nyilatkozni, mert nincs hozzátennivalóm ah­hoz, amit a múlt csütörtökön ennél a tárgynál elmondottam. Csak két dolgot kifogásolok. Az egyik az, hogy ma az ülést mondhatnám puccsszerűen pont tíz órakor nyitották meg... (Jánossy Gábor: Szabályszerűen!) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék most házszabálykérdésekkel foglal­kozni, mert erre ia; képviselő urnák most nincs módja és joga. Egyébként megjegyzésére az a válaszom, hogy házszabályszerüleg tiz órakor nyitottam meg az ülést, amiről az ellenzék min­den egyes pártjának is tudomása volt. Ez meg­felel annak a régi szokásnak is, hogy mikor klotürrel tárgyaljuk a költségvetést részletei­ben, akkor egyetlen egy percet se veszítsünk el. Nehogy pedig a képviselő ur megint puccsot lásson, van szerencsém a t. Háznak tudomására hozni, hogy a déli szünetet a részletes tárgyalás során a szokásnak megfelelően nem fogjuk megtartani. Malasits Géza: Tisztelettel tudomásul ve­szem. Nem akarok egyébként az elnök úrral vi­tába szállni, inkább elhallgatok. A másik dolog, amit kifogásolnom kell, hogy váratlanul elővették a külügyi tárca tár­gyalását. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha Magyarországon a külügyminister ur egyedül csinálná a külpolitikát, akkor még valahogy meg tudnám ezt a sietséget érteni, hiszen a kül­ügyminister ur -— ha jól tudom — Genfbe ké­szül, tehát érthető okoknál fogva kivánja tár­cáját mielőbb letárgyaltatni. Mindannyiunk előtt ismeretes azonban az a körülmény, hogy a külügyminister ur nem egyedül csinálja a külpolitikát Magyarországon, hanem igen nagy mértékben a ministerelnök ur is csinálja és ne-

Next

/
Oldalképek
Tartalom