Képviselőházi napló, 1927. III. kötet • 1927. április 07. - 1927. május 11.

Ülésnapok - 1927-36

2 Az országgyűlés képviselőházának 36. talmas, jóakaratú, támogatót kaptunk ezzel a szövetséggel. Fordulópontot jelent ez a magyar külpolitikában, fordulópontot jelent pedig azért, mert az első eset ez, ahol egy nagyhatalom ismerte el a mi egyenrangú mivoltunkat, ahol mi mint barát a baráttal tárgyalunk és állapodunk meg, nem ugy, mint az elmült szomorú esztendőkben, amikor hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy nekünk diktáltak, ránkparancsolták a megállapodásokat. Hétesztendős politikai izoláltságunknak vége ezzel és lehetetlenség, hogy ennek kihatásai Magyarország szempontjából ne mutassák meg örvendetes hatásukat a közeljövőben. Most igazolódott be a ministerelnökünk azon kijelentésének helyessége, amelyet ő többször hangoztatott, hogy nem nekünk kell barátok után szaladnunk, nem nekünk kell keresnünk az európai közvéleményben barátokat, hanem nekünk elsősorban egy olyan helyzetet kell teremtenünk, mint legyőzött, kifosztott, tönkretett kis országnak azt be kell először bebizonyítanunk, hogy mi itt KözépEurópában, a Duna medencéjében békés megértéssel akarunk Európa békéjén együttműködni és hogy mi szomszédainkkal és barátainkkal békésen akarunk minden kérdésben megegyezni. Ehhez azonban szükséges az, hogy elsősorban itt magunk ezt a csonka országunkat hozzuk rendbe. A mi barátságunk tényleg csak akkor jelent és jelenthet értéket minden más nemzetre nézve, ha az a nemzet látja azt, hogy ebben az országban megvan a teljes béke, a rend, a nyugalom, megvan a gazdasági fejlődés és megvan a kulturális fejlődés lehetősége is. (Jánossy Gábor: Az összetartás!) Évekig dolgoztunk^ azon, hogy ezt az országot talpraállitsuk és ma már emelt fővel állapithatja meg minden magyar ember, hogy amit reméltünk és vártunk, az bekövetkezett, mert ime, a mi barátságunk már értéket jelent Európában, ma már egyenrangú politikai tényező vagyunk a nemzetek társadalmában és Olaszországnak ez a lépése azt bizonyítja, hogy felvirrad még Magyarország boldogabb jövendője! Igen t. Ház! Mint hangoztattam, mi mindenkivel békés, barátságos viszonyban akarunk élni, mi a szomszédos utódállamokkal is a még rendezetlen vitás kérdéseket békés egyetértéssel akarjuk elintézni, ez a békés szándék azonban nem jelenti azt, — és nem hiszem, hogy legyen itt magyar ember ebben az országban, aki másképen gondolkozik. — hogy mi beletörődtünk és beletörődi)etünk valaha is azokba az igazságtalanságokba, amelyeket Magyarországgal szemben elkövettek. (Ugy van! Ugy von! a .jobboldalon.) Nekünk tehát nem lehet más feladatunk, más kötelességünk, mint hogy mi igazunkat mindenütt hirdessük. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) igyekezzünk az egész világ közvéleményét meggyőzni arról, hogy ez a nemzet arra törekszik, hogy békés eszközökkel — hiszen a népszövetségi okmány 19. §-a is módot nyújt nekünk arra, — hogv a trianoni szerződés megváltoztatását kívánhassuk, sőt követelhessük. (Ugy van! Ugy van! jobboldalon.) Nekünk tehát a Nemzetek Szövetségében, amely ma Európában az egyes nemzetek közötti vitás ügyek elintézésére hivatott szerv, arra kell törekednünk, hogy az egyes nemzetek képviselői a Nemzetek Szövetségében a mi igazunkról meg legyenek győződve, (Ugy van! jobbfelől.) mert egészen másképen fogják ott a map-var kérdéseket elbírálni, ha az egyes képviselők maguk is át lesznek hatva ülésé 1927 április 7-én, csütörtökön. ennek a kérdésnek igazságától _ és maguk is keresni fogják és igyekezni fogják megtalálni azokat a módokat, amelyek segélyével az igazságtalanságok megszüntethetők. Meg kell állapitanom, hogy a Nemzetek Szövetségében gazdasági kérdéseket illetően már eddig a legnagyobb jóakarattal és megértéssel találkoztunk, hiszen mindnyájan most éltük át a szanálási periódust és így mindnyájan emlékezünk arra, hányszor kellett a Nemzetek Szövetségéhez fordulnunk könnyitésékért és a nekünk nyújtott nemzetközi kölcsön egyes részleteinek felszabadításáért, és mindenkor a legnagyobb megértéssel, a legnagyobb előzékenységgel találkoztunk a Nemzetek Szövetsége részéről. Más a helyzet azonban azokban a kérdésekben, amelyekben nemcsak Magyarország, hanem az^ utódállamok érdekei is érintve voltak. Ezeknél a kérdéseknél eddig, sajnos, nem tudltunk olyan döntést provokálni, amely minket kielégített volna, holott mi mindenkor a trianoni békeszerződésben részünkre biztositott jogok alapján és figyelembevételével kívántuk a kérdések eldöntését. Hogy csak néhány, ilyen reánk nézve felette szomorú kérdést említsek, (Halljuk! Halljuk jobbfelől.) ilyen a nemzeti kisebbségek kérdése (Ugy van! a jobboldalon.) és ilyen a romániai optánsok birtokának elkobzási ügye, amelyet a lesrutóbbi időben tárgyaltak, (Jánossy Gábor: Ugy van! Magyarok rabszolgasága!) Reméljük, hogy el fog érkezni rövidesen az az idő is, amikor a. nemzeti kisebbségek kérdését is a Nemzetek Szövetsége objektíven, minden politikától mentes szemüvegen fogja elbirálni. A másik kérdés azonban, amelyet emiitettem, vagyis a romániai optánsok ügye, nézetem szerint még ennél is sokkal súlyosabb. Ha nem fog usryanis a Nemzetek Szövetségének sikerülni a Románia viselkediése folytán előállott lehetetlen helyzetet kedvezően megoldani, ugy ez az egész nemzetközi döntőbíróság csődjét is jelenti. (Ugy van! Uay van! a jobboldalon.) lÉn tehát ugy érzem, hogy ez ma már nem magyar kérdés, (Ugy van! a jobboldalon.) ez ma már a Nemzetek Szövetsége presztizs-kérdése és ; épen ezért remélem, hogy a döntés ebben a kérdésben is az igazságnak s a valóságnak meg fog felelni. (Ugy van! jobb felöl.) Mindezek a kérdések azért fontosak és különösen aktuálisak most ránk nézve, mert abból, hogy Olaszországgal egy ilyen baráti megegyezést sikerült létesíteni, — Anglia baráti jóindulatát pedig már a múltban is több izben alkalmunk volt tanasztalni — azt látom, hogy az európai vezető nagyhatalmak is egymásután kezdik belátni a mi igazunkat s ebből az remélhető, hogy a sok vitás és még függő kérdés is rövidesen a mi javunkra fog elintéztetni. Bizton remélem, hogy ez az esemény az utódállamokat is arra a belátásra fogja birni, hogy elintézik azokat a közöttünk még vitás és függő kérdéseket, amelyek elintézését és rendezését mi sohasem mulasztottuk el sürgetni; hiszen a kezdeményezés minden egves esetben a mi részünkről történt meg. Ez érthető is, hiszen ezek a kérdések elsősorban a mi véreinket, az elszakított területen lakó kisebbségeket érintik. Nekünk tehát sürgősek lévén ezek a kérdések, mi ismételten próbáiltunk az utódállamokkal tárgyalni és megállapodásokat létesíteni; az utódállamok részéről azonban, sajnos, nem ^tapasztaltuk eddig azt a jóindulatot, amelyet joggal elvárhattunk volna tőlük.