Képviselőházi napló, 1927. II. kötet • 1927. március 16. - 1927. április 06.
Ülésnapok - 1927-27
88 "Az országgíjülés képviselőházának 2 szédemet, (Derültség-) de én a magam nézetét szeretném elmondani. Elhivatott, azt mondom, t. Ház, de arra nem lehet várni annyi ideig. Látni szeretném ezt az elhivatottságot, (Graeffl Jenő: Mi is szeretnénk!) mert legyünk tisztában azzal, hogy tiszta szervilizmussal még nemzeteket sohasem vezettek előre. Elmondhatom és elmondhatják a Háznak azon tagjai is, akik a nemzetgyűlésen is itt ültek, hogy személyeskedő nem vagyok. Nehéz pillanatokban is mindig lelkiismeretemre szoktam hallgatni s amidőn ma felállók, azért teszem, azért kritizálok, hogy serkentsem azt a politikust, akit önök elhivatottnak gondolnak. A ministerelnök urnák most a kül- és belpolitikai helyzetben meg van adva az, hogy teremtsen, hogy a belpolitikának azokat az égető problémáit, amelyekről Ernszt Sándor igen t. képviselőtársam beszélt, nagy stílusban megvalósitsa, meg van adva az, hogy, mint Európának is elismert politikusa, — bár nem ő a külügyminister, ő tulajdonképen minden minister helyett, tisztelet a kivételnek, gondolkozni szokott — olyan stilust fusson a politikában, amelyből a nemzet megértse, hogy miért volt ez az erőszak. Méltóztatnak tudni, hogy az az erőszak, amelynek nyomán nem fakad valami nagy áldíáis a nemet számára, visszafelé tereli a nemzet életét és destrukciót jelent, amely a maga következményeiben kiszámitlhatatlan. Mert hogyha 50 holdas gazdákat, akik sohasem voltak fenyitve, megfenyítenek, mert ők fajvédők vagy más párthoz tartoznak, vagy hogyha egy tisztviselőt a postáról csendőrök visznek el, mert ránk szavaztak, az balgaság. (Graeffl Jenő közbeszól.) Kérem Graeffl Jenő t. képviselőtársam, a képviselő ur helyett példának okáért a f oszol gabiró tartott programmbeszédet. Csak megállapitom a dolgot, hogy ez is törvényellenes. (Graeffl Jenő: Ilyeneket nem vállalok!) Én tisztelein a kort, azonban nem akceptállom azt a félvállról való beszélgetést, amellyel a képviselő ur szokta kezelni az ellenzéki képviselők felszólalását. Tisztelet a kornak, de ami igaz, az igaz. (Graeffl Jenő: Teljes ráfogás, hogy a f főszolgabiró helyettem beszélt! Semmi alapja nincs, nincs ' is rá szükségem\) Nem a választásokról beszélek én, t. képviselő ur, hanem annak következményeiről, amennyiben a jelenlegi kormány nem fog stilusos és a nemzet nagyságát biztosító politikát folytatni, mert az adminisztráció nem politika. Adminisztrációval nem lehet nemzetet megmenteni, adminisztrálcióval a jelenlegi helyzet stagnálását lehet biztosítani, ami ellen a kormányt támogató páírt vezére, Ernszt Sándor képviselő ur is tiltakozott. A miniszterelnök ur a választások előestéjén és folyamán állandóan azzal hadakozott az ellenzék ellen, — tehát a fajvédők ellen is — hogy az ellenzéknek nincs programmja. Hát én felhívom a t. Ház figyelmét arra a fajvédő kiáltványra, amely a mi egész programmunkat felölelte. Merem állítani azt is, hogy annak idején, amikor ellenzékbe mentem, a valorizáció kérdését, a Nemzeti Bank felállitását, ai valorizál atlan hitelek kiküszöbölését követeltem, közben ezen programmunkat megvalósitotta a ministerelnök ur. Megvalósitotta, egyet nem valósitott meg máig sem és ez az agrárérdekek fokozottabb védelme. És nem valósította meg a keresztény problémát sem, mert ma arra az álláspontra kell. hogy helyezkedjünk, hogy ezt a kérdést ki kell küszöbölni a nemzet életéből, hogy ne legyenek itt antiszemiták és filoszemi 7. ülése 1927 március 22-én, kedden, ták, hogy itt nyugodt atmoszféra uralkodhassék. (Felkiáltások a jobboldalon: Mindnyájan ezt akarjuk!) Bocsánatot kérek, ez csak akkor tehetséges, ha ezt a kérdést a gyengülő magyarság szempontjának figyelembe vételével fogják megoldani, mert mindnyájan érezzük, bármenynyire vagyunk urak ebben az országban, hogy végeredményében olyan befolyás alatt állunk, amelyből alig tudunk kivergődni. Felfogásom , szerint ez a kérdés nincs megoldva; és ennek a megoldását várják a magyar fajvédők és a zsidó fajvédők egyaránt. Tisztán akarunk látni. Látni akarjuk, hogy a kormány ebben a kérdésben milyen utón akar haladni, mert a ministerelnök urnák ötéves kormányzása után sem az egyik fél, sem a másik fél nem tudja mi a Valóság a kormány politikájában. (Egy hang a jobboldalon-' Nem mehet szélsőségekbe a kormány!) Tisztelt képviselőtársam, mondja meg, hogy mit ak'ar. Én nem kívánok olyat, amit nem kívánhat egy önérzetes magyar ember. Én olyan politikát követelek ebben a tekintetben, amely a magyar faj érdekeinek megfelel. Mert 'azzal is legyünk tisztában, hogy ezen kormányzás következménye lesz a Weiterfortwürstteln ; ha nem fogja megoldani a kérdéseket s nem fog határozott irányt venni a kormányzat, akkor elkövetkezik az, ami elkövetkezett 1885 után Franciaországban, teljes szétzüllése a társadalomnak és előretörése azoknak a forradalmi erőknek, amelyeket senki sem kivan. Ez a választás viszont azt is eredményezte, hogy ad abszurdum vitte a népképviseletet és a nyilt szavazást. Sokan vannak, akik arra hivatkoznak, hogy a nyilt szavazás megfelel a magyar ember karakterének. Ha csupa idealista ülne itt a Házban és adná le szavazatát a választói urnákba különösen, és a főszolgabírói hivatalokban, ahol nem tudták magukat fegyelmezni abban a tekintetben, hogy legalább félig-meddig engedjék a szavazás terén érvényesülni a választók akaratát, akkor ez teljesen megfelelő lenne. Be már annakidején megállapítottuk, hogy a különféle érdekközösségnek annyi szála kereszteződik az emberek magánéletében, hogy abszolút függetlenség alig képzelhető el. És mert ez hiányzik, majdnem telekvásárlás számba megy az a nyilt szavazás, amit eddig gyakoroltunk. (Ugy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Mozgás a jobboldalon és a középen.) Én figyelmeztettem annakidején a ministerelnök urat, hogy a választójognak széles rétegben való kiterjesztése azt eredményezheti, hogyha eljön a titkos választás, akkor nagy választói tömegekkel állunk szemben, amelyeknek választójogot azért nem lett volna szabad adni, mert nem is érettek arra, hogy azt gyakorolják. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nehéz megállapítani azt, hogy ki érett a választójog gyakorlására és ki nem, és ezért a választásra jogosultak kijelölésénél bizonyos toleranciát gyakorolni kell és ez gyakorlandó is, hacsak nem akarjuk a parlamentarizmust ad abszurdum vinni, mert felfogásom szerint oda van vivé. Ez nem népképviselet, ez burkolt diktatúra az én felfogásom szerint, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amellyel szemben nekem, akit állandóan azzal vádolnak, hogy szeretem a diktatúrát csak az a kifogásom, hogy nem nyiltan csinálják, mert ha nyiltan megmondanák, hogy ezt akarják, aikkor mi félreállnánk és akkor egyesegyedül a kormányra és annak fejére hárulna a felelősség. Mindaddig azonban, amig ez nincs meg, a látszattal játszunk. Ennek következtében nem lévén őszinteség a dologban, nem is látunk * stilust.
